Karantén [ larry stylinson ]

1. nap

Harry - Péntek

Talán ott kezdődött az egész, hogy tényleg előbb haza kellett volna mennem. Nem pedig lustán csak dobni egy üzenetet anyának, hogy majd következő héten megyek csak haza. Ez persze akkor jó ötletnek tűnt, mert nagyon szeretek itt lenni, de.. Minden olyan gyorsan történt...

....

- Hé, Harry! - kiáltott utánam Nick, a szobatársam.
- Mi a helyzet? - éppen a szobánk ajtaját próbáltam kinyitni a kulcsommal, amikor megjelent a folyosón.
- Te is hallottad a híreket? - ahogyan odaért hozzám, az ajtó zára is kattant, majd kinyílt, és beléptem rajta. Ő utánam jött be, és a lábával lökte be az ajtót, ami hangosan csapódott be. Utálom mikor ezt csinálja, de azért a 4 év alatt valamennyire hozzászoktam. A táskáinkat hanyagul a sarokba hajítottuk és leültünk az egymással szemben lévő kis egy személyes ágyunkra.
- Milyen híreket? - kérdeztem tőle miközben lerugdostam magamrol a cipőmet, és kényelmesen elfeküdtem az ágyamon.
- Tudod már hetek óta tart ez a hülye járvány Európában, meg mindenhol, és most már itt Amerikában is.
- Ja igen, ezt tudom. Beszéltem akkor anyuékkal, amikor itt is jelentek meg betegek. Aggódom értük, mert már Angliában is van egy csomó - idegesen sóhajtottam fel. Megbeszéltük anyuval, hogy mind a ketten csak akkor merészkedünk ki a városba, ha tényleg nagyon muszáj. Egyikünk sem reagálja túl ezt a dolgot, szóval nem fogjuk felvásárolni az egész boltot, hogy aztán bezárkózva éljünk, de nem akarunk azok közé tartozni, akik miatt terjed ez az egész.
- Na ja. De azt is mondták, hogy nem csak az egyetemeket és az iskolákat zárják be hanem nagyon sok repülőjáratot törölnek, és egyes országokba csak akkor lehet bemenni, ha ottani lakcímed van, vagy esetleg szállítasz valamit.
- Mi? Jézusom ugye most csak viccelsz? - egyből felültem az ágyamon, hogy a laptopomat az ölembe vegyem. - Nagyon remélem, hogy az én járatomat nem törölték. Nem akarok itt maradni.
- Hát sok sikert haver. Én a 4-es vonattal megyek, azzal 8 után már otthon is vagyok.
- Örülj neki hogy az Államokon belül élsz. Sose gondoltam, hogy ezen kell aggódnom, hogy hazajutok-e, vagy örökre itt ragadok - valóban nagyon aggódtam. Nem is azért, mert itt maradok, hanem azért, hogy több ezer mérföldre leszek a családomtól, egy ilyen időszakban.
- Oh ne aggódj, el is mondtam egy imát ezért. Figyelj, ha nem tudsz hazajutni, hozzám eljöhetsz.
- Jaj ne hülyéskedj Nick. Én itt nagyon jól elleszek. Te is tudod - nevetni kezdett és itt abba is hagytuk a beszélgetést. Gyorsan lecsekkoltam a repjegyem, amit lefoglaltam kedd reggelre, de a szobatársamnakn valóban igaza volt. Törölték a járatot. Az alsó ajkam harapdálva keresgéltem további repülőtársaságok után, akik vállaltak utat a következő héten Londonba, és az imáim meghallgatásra kerülve végül találtam egy járatot, ami csütörtök este indul. Megnyugodva fújtam ki az eddig bent tartott levegőt, és kikapcsoltam a laptopomat. Úgy gondoltam, jó lenne ha ezt megbeszélném anyuval is, így egyből a gyorshívóra nyomtam. Még nincsen olyan késő ott, így pár csörgés után fel is vette.
- Szia Harry! - köszönt bele vidáman anya a telefonba.
- Szia anya. Gondoltam láttad a híreket!
- Igen kicsim, láttam - gondterhelten sóhajtott egy nagyot. - Utána néztél már, hogy ez téged is érint-e?
- Igen, és sajnos keresnem kellett egy új járatot, ami majd csütörtök este indul.
- Jól van, legalább haza tudsz valamivel jönni. Sokkal nyugodtabb leszek, ha te is itthon leszel. A nővéred már ma délután hazajött.
- Igen, tudom, én is sokkal jobban örülnék annak, ha otthon lennék veletek. De majd meglátjuk. Addig is reméljük a legjobbakat.
- Így van kicsim. Mindenképpen hívj, ha valamit megtudsz.
- Természetesen anya - még egy picit beszélgetünk a mai napról, hogy neki hogy ment a munka, és nekem hogy ment az egyetem, majd elköszöntünk egymástól, és letettük. Nem tudtam magammal mit kezdeni, így csak néztem ahogyan Nick összepakolta azokat a cuccokat, amiket haza akart vinni még a többi cuccán kívül. Fél 4-kor lelépett, hogy időben oda tudjon érni az állomásra, én pedig hivatalosan is egyedül maradtam.

A rektor úr azt az utasítást adta ki, hogy az utolsó tanítási nap most pénteken legyen meg, jövő héten pedig egy tavaszi szünet lesz, ahol is kitalálják, hogyan tudnák ésszerűen megvalósítani a távoktatást. Addig pedig jövő héten még nyitva lesz a campus, így kényelmesen haza lehet pakolni, és ha valaki csak nehezen tud hazajutni, akkor ő addig tudjon hol lakni. Ez például nagyon jó ötlet volt, mert nem igazán bírná a pénztárcám, ha esetleg több éjszakán keresztül kéne fenn tartanom egy hotel, vagy esetleg egy motel szobát.
Unalmamban inkább nekiálltam sorozatot nézni, közben pedig a dugi édességeimet zabáltam meg, amiket még év közben rejtettem el Nick elől. Ha ezt nem tettem volna meg, már rég nem maradt volna semmim. Este felé vacsorára rendeltem magamnak egy családi pizzát, és folytattam még fürdés után is a sorozat nézést. Talán 3 körül lehetett, amikor befejeztem a Riverdale utolsó részét, és úgy gondoltam, hogy most már ideje lenne eltennem magamat másnapra.