Karantén [ larry stylinson ]

2. nap

Louis - Szombat

Fel sem tudtam fogni, hogy még is mi történt. Egyik nap még boldogan készültem haza, aztán másnap már kiderült, hogy rohadtul nem tudok hogyan hazajutni Angliába. Szinte az összes járatot törölték, kivéve egyet, ami jövő héten csütörtökön este indul. Addig meg fogok őrűlni! Nem bírom én ezt a korlátozott szabadságot. Nekem arra van szükségem, hogy akkor menjek amikor akarok, és oda ahova csak akarok.

2 éve járok ide, a New York-i művészeti egyetemre. Imádok itt lenni, nem is az a probléma. Csak most már eléggé honvágyam van, mert már karácsony óta nem voltam otthon, és azóta eltelt lassan 4 hónap. Hiányzik anya, a testvéreim, a mostohaapám, és a barátaim.
A szobatársam már tegnap, pénteken hazament, ő itt él az Államokban, szóval egyedül maradtam. Rendbe tettem és kitakarítottam a szobát, hogy elüssem az időmet. Mire végeztem, már 5 óra múlott. Fáradtan nyúltam el az ágyamon, és percekig csak a plafont bámultam. Miért pont most kellett ezt a szarságot felhozni? Komolyan mondom, nem hiszem el. Egy nagyot sóhajtottam és kényelmesen elhelyezkedtem. A párnát egy kicsit feljebb toltam, így amikor felültem, kényelmesen neki tudtam dőlni a háttámlának. A laptopomat az ölembe vettem, és úgy gondoltam keresek egy jó kis filmet. Vacsorára a maradékomat ettem meg tegnap estéről, ami után a kajakómának köszönhetően be is aludtam, fürdés nélkül.

...

Másnap reggel korán kidobott az ágy, ezt kihasználva elmentem lezuhanyozni. Nagyon jól esett a reggeli fürdés, szerintem 1 órán keresztül tuti bent voltam. Amikor kijöttem a fürdőből, már pár ember lézengett a folyosón. Vagy hazafelé igyekezet, vagy csak a fürdőkbe, esetleg mosdóra. Visszaérve a szobába elpakoltam a fürdős cuccomat, majd visszafeküdtem az ágyamba. Semmi programom nincsen mára, szerintem csak videóchatelek a legjobb barátommal, Zaynnel, meg megnézek pár filmet, esetleg sorozatot, meg nem ártana ha hazatelefonálnék anyuéknak. A boltba nem akarok kimenni, így maradok a rendelt kajánál, meg pár chipsem még maradt a hét elejéről.

Sikeresen visszaaludtam, és dél környékén ébredtem fel. A kezembe vettem a telefonomat és egyből az otthoni vezetékest tárcsáztam. Pár másodperc múlva felvették.
- Louis! - szólt bele vidáman az egyik húgom, Lottie.
- Szia! Örülök neki, hogy valaki felvette. Nem tudtam, hogy esetleg el vagytok-e foglalva, vagy nem.
- Éppen takarítás van, meg átrendezzük a lakást. Elfoglaljuk magunkat.
- Jól van, jól teszitek. Én nem csinálok semmit. Tudnád adni anyát? - választ nem kaptam, csak hallottam, ahogyan anyának kiabál, hogy én vagyok a vonalban, és hogy szeretnék vele beszélni. Egy pár perc múlva már anya szólt bele a telefonba.
- Louis! Szia szívem!
- Szia anya. Hogy vagy?
- Jól vagyok, köszönöm. Rendet teszünk. Te hogy vagy? Mikor jössz haza?
- Én is jól vagyok, nem csinálok semmit. Majd csak csütörtök este indul a gép - szomorúan felsóhajtottam, és a hajamba túrtam.
- Csütörtök este?? De az majdnem 1 hét! - hallani lehetett a hangjában a felháborodottságot. Nekem sem tetszik a tudat, hogy még majdnem 1 hetet itt kell lennem ahelyett, hogy otthon lennék, de legalább én hazajutok, nem úgy mint mások, akik esetleg Olaszországban laknak. Ők tényleg sehogyan sem tudnak hazamenni, ugyan is nekik minden repülőtársaságnál lemondták az oda utakat. Szegények.

Még pár percet beszéltem anyuval, majd ő sietett vissza rendet rakni, én pedig bekapcsoltam a laptopomat, hogy fel tudjam hívni a barátomat, Zaynt. Pár csengés után felvette.
- Csáh haver! - integettem neki mosolyogva.
- Szia Tommo! Na milyen bezárva élni?
- Teljesen kiakasztó! Csak csütörtök este tudok hazamenni!
- Jaj te szegény! Kibírod azt a plusz pár napot, ne aggódj! - nevetni kezdett, én pedig durcás fejet vágtam neki. Tudja, hogy sose szeretek később hazamenni, mint ahogyan otthon kellene lennem.
- Hát nem hiszem hogy kibírom! Semmit nem tudok csinálni.
- Miért, itthon tudnál bármit is csinálni?
- Hát nem tudom, talán.
- Figyelj Lou. Te is hiányzol nekünk, de nem tudunk mit csinálni. Inkább maradj ott a seggeden, mint kimenj a tömegbe.
- Tudom Zee.. - szomorú sóhaj hagyta el az ajkaimat. Valóban jobb itt bent lennem, mint odakint. - Jól van, nem zavarlak tovább. Én is összeszedem magamat aztán valamit kitalálok.
- Rendben van haver. Bármi van hívj! Szia! - és le is tette. Csak bámultam a képernyőt, majd inkább felléptem a netre. Facebookoztam egy kicsit, olvasta pár cikket, és inkább eldöntöttem, hogy Harry Potter maratont tartok.
6 óra után pár perccel kaptunk egy e-mailt a kollégium igazgatójától, hogy akik itt maradtak még jövő hétre is, vagy esetleg tovább, ők jelenjenek meg holnap délben az aulában. Hát jól van, legalább valami izgalmas fog történni.
Addig maradtam fent, amíg végig nem néztem az összes filmet. Utána csak lecsuktam a laptopomat, és lefeküdtem aludni.