Szappan

Sóhaj

Hetek teltek el a találozásunk óta.
Anna próbált lebeszélni róla hogy egy újabb találkozás jöjjön létre. Lexi pedig rágta a fülünk.
Tudtam ha újra látom fülig szerelmes leszek belé. Teljesen más volt az érzés mint eddig bármikor.
Anna nem hitt a szerelemben. Mióta véget ért a kapcsolata nem tudott mással megismerkedni. Próbált magán erőt venni, de láttam a szomorú szemeiben ahogy mindig elrévedve tekintett ki az ablakon, a kopottas barna fotelből. Majd egy év telt el azóta, hogy kimondták a végét.
Nagyon szerelmes volt, bár köztudott hogy sosem mutatta ki igazán. A lelke mélyén mindig félt a csalódástól és attól hogy valakiben teljesen megbízzon. Ezt a kegyet csak nekem adta meg. Olyanok voltunk mint egy iker pár. Bár 6 év volt köztünk nem látszott meg. Egy pillantás elég volt hogy megértsük egymást. Elég problémásak voltunk. Én kapcsolat függő voltam és nem tudtam értékelni önmagam. Akaratlanul is elnyomtam magam a kapcsolataimban. Dominánst kerestem.
Anna pedig állandó depresszióval küzdött. Kiegészítettük egymást. Mindig ott voltunk egymásnak. Amikor elsőnek megpillantottam ahogy a családba került tudtam hogy igaz társam lesz. Így is lett. Ő jelentette számomra a támaszt, azt a személyt aki mellettem van minden helyzetben és képes engem kiemelni belőle.
Egy magánklinikán dolgoztam.
Elég fárasztó nap volt. Szellemileg talán jobban le voltam terhelve mint fizikailag. Hazafelé el is aludtam a buszon. A telefonom csörgese ébresztett fel. Égő szemmel, kiszáradt torokkal próbáltam leolvasni a kijelzőről ki a hívó. Anna volt az.
- Szia Annám.
- Szia drágám. Itt van Lexi itt alszik mert összeveszett az anyjával.
Ahogy ezt kimondta tiszta ideg lettem. Lehetséges hogy a a fáradtság beszélt belőlem. Már láttam magam előtt ahogy gyors zuhanyt veszek és másnap délig alszom.
- Ajh istenem rendben. Most szállok.
Reszketve sétáltam haza, a hideg szél marta az arcom. Valamelyest felébresztett.
Anna és Lexi a lépcsőház előtt várták.
- Jönnek a fiúk! - kiáltott rám Lexi boldog arccal.
- Úr isten! Engem nem érdekel. Hosszú napom volt.
- Légszi egy kicsit!
- Nem jöhetnek fel anyu is itt alszik nálunk.
Ezzel le is zártam a témát.
Felmentem, köszöntem anyámnak akit egy jó ideje nem láttam már.
Letusoltam. Nem állítottam melegre hiába fáztam. Végig szaladt rajtam a hideg és hirtelen gyorsabban kezdett verni a szívem. Jacob jutott eszembe. Máris heves szívdobogást okoz nekem ez a fiú?
Gyorsan készültem. Látni akartam.
Felkaptam magamra valamit, és már lent is voltam. Anna unottan nézelődött Lexi pedig széles mosollyal nézett rám.
- Jól kicsípted magad!
- Hagyj békén. Te is csak ezért jöttél.
Nem szólt egy szót sem. Tudta hogy igazam van.
A hajam még vizes volt. Nem volt fagyos a levegő, de úgy éreztem hogy jegesen hullik vállamra.
Az arcomat pedig forrónak éreztem.
Néztem az utcát és hirtelen megpillantottak őket.
Önkéntelenül mosolyognom kellett és zakatolt a szívem. Majd kiesett a helyéről.
Ide értek.
- Sziasztok!
- Sziasztok lányok!
És azzal a lendülettel Lexi Robert nyakába ugrott, és olyan hucut mosoly terült szét az arcán hogy tudtam mire gondol. Újra italozni akar.
- Mit csináljunk? - kérdezte Jacob unott arccal. De én láttam a szemében az izgatottságot.
- Menjünk igyunk valamit. - dobta fel Anna.
- Nekem oké! - vágta rá egyből Jacob.
- Akkor eldőlt. - tette hozzá Lexi elharapva a szavak végét. Sietett.
5 perc sétára volt egy italdiszkont. Arra vettük az irányt. Én mentem be mivel csak én voltam 18.
Vettem egy  vodkát, mindenkinek egy sört egy egy üveg olcsó bort.
Ahogy kijöttem 4 izgatott szempár meredt rám.
- Egyenlőre ennyi elég lesz. - mondtam higgadtan.
Ismét a lépcsőház felé vettük az irányt. Újra az lesz a mi is tetthelyünk.
Ahogy beértünk a hideg esti szellő után letaglózott a fűtött folyosó.
Anna fölment a lakásba poharakért.
Jacob nem volt túl beszédes. Inkább csak nevetgélt Roberttel.
Ahogy a húgom leért a poharakkal kezdetét vette az ivászat. Ez nem iszogatás volt vagy ahoz hasonló.
Úgy tűnt mindenkinek az a szándéka hogy gyorsan leigya magát, rajtam kívül.
Lexi és Robert ismét belefeledkezett egymásba de észrevettem hogy a fiú fel szemmel Annát nézi. Érdekes. Pedig nagyon úgy tűnt elég nagy az összhang a fiatal pár között.
Én és Anna pedig váltottunk pár szót Jacobbal. Általános dolgokról. Kis idő múlva Lexi észrevette hogy ellaposodott a hangulat ezért újra elkezdődött.
- Felelsz vagy mersz? - ezzel nekem szegezte a kérdést.
Titkon bíztam benne hogy ha nem magától egy kis rásegítéssel de közelebb kerülök Jacobhoz. És ezt valószínűleg Lexi is észrevette.
- Na akkor legyen. Merek.
Olyan izgatott voltam hogy attól féltem annyira remegni fog a hangom hogy nem tudom kimondani azokat a szavakat.
- Csókold meg Jacobot 10 másodpercig. - és kacsintott egyet.
Ránéztem a srácra. Semmit nem tudtam leolvasni az arcáról.
- Na akkor? - tette fel a kérdést.
- Gyere ide.
Ahogy egyre közelebb lépdelt felém, jobban éreztem azt a bizonyos érzést.
Dübörgött a szívem.
A földön ültem ezért feltérdeltem ő pedig mellém. Láttam az arcán ülő kaján mosolyt.
Most fog megtörténni.
Minden extra nélkül megcsókolt.
Hallottam ahogy Lexiék hangosan számolnak.
1....
Fellobbant a belsőm, és remegni kezdett az ajkam az övén.
2...
3...
Lassan résnyire nyitottam a szám és átdugtam a nyelvem.
4...
5...
6...
Éreztem ahogy a keze a derekamra csúszik én pedig a tarkójára tettem az enyém.
7...
8...
Igazából már nem halottam a számokat. Teljesen át adtam magam ennek a csóknak. Ha őszinte akarok lenni életem legjobb csókja volt.
Anna hangos szolítása szakított félbe.
- 20!!!!!!
Elvettem a fejem és önkéntelenül mosoly kúszott az arcomra.
Jacob felállt és kissé arrébb állt.
Kipirult arcal néztem rá. Olyan izgatott voltam, hogy nem tudtam megszólalni.
Jacob arcára néztem. A tekintete és a mosolya szinte kiabált.
- Most meg vagy, már az enyém.

Remélem tetszett a rész. Ha tetszett kérlek írjátok kommentet vagy üzit. ❤️❤️❤️❤️