✅Be my poison...[Jackson ff] ✅

Tizenegyedik rész.

-JACKSON! Ne már Jackson állj le - sikítottam hangosan, de az idolt nem hatotta meg a könyörgésem... Kegyetlenül csikizett tovább.
-Remélem egy életre megtanultad, hogy nem csalunk játék közben - vigyorgott rám elégedetten majd egy laza mozdulattal a fejem fölé szorította a kezeimet és forrón a párnácskáimra tapadt.
-Engedd már el a kezeimet - morogtam elégedetlenül.
-Miért? - feleselt Jackson miközben szemtelenül az alsó ajkamba harapott.
-Mert megakarlak érinteni - pislogtam rá ártatlanul és szerencsémre bevált a csel. Jackson naivan elengedte a mancsaimat én pedig lendületből akkorát vágtam a hátsójára, hogy még az én kezem is belezsibbadt.

-BASZKI DANA - ordított fel a férfi én pedig próbáltam nem megfulladni a nevetéstől és amíg a sajgó fenekét tapogatta gyorsan kihasználtam a helyzetet és fölé kerekedtem.
-Remélem egy életre megtanultad, hogy nem csikizzük Danát - suttogtam az ajkaira majd lágyan megcsókoltam. Jackson átölelte a derekam majd könnyedén felült velem az ölében és fél pillanat múlva már megint alul találtam magam.
-Add fel, nem győzhetsz. Mindig magam alá gyűrlek - kacsintott rám mire én fülig vörösödtem, de nem engedtem elterelni a figyelmem és egy kispárnával fejbe vágtam az idolt.

-Soha nem adom fel - közöltem és ajkaim ördögi mosolyra húzódtak. Jackson meglepetten pislogott párat, látszott rajta, hogy erre a lépésemre nem számított.
-Nagyon aljasan játszol Danvers - nézett rám összeszűkült szemekkel majd magához ragadta a saját párnáját és őrült módjára ütlegelni kezdtük egymást miközben hangosan nevettünk. Igen, pontosan így viselkedik egy érett 25 és 26 éves felnőtt ember. Egyre hangosabban és gyorsabban kapkodtam a levegőt ahogy próbáltam Jacksont legyőzni, de sajnos nem adta könnyen magát... Játékunknak végül egy telefonhívás vetett véget.

-Hello életem - lihegtem a telefonba. - Mi a helyzet?
-Csak nem megzavartam valamit? - kuncogott a vonal másik felén Luna.
-Ami azt illeti de... Egy vad párnacsatát - nevettem el magam a végére. Legjobb barátnőm velem együtt nevetett, de nem bírta megállni, hogy lecsapja a magas labdát.
-Én speciál jobban szeretem a lepedő akrobatikát de ti tudjátok. - Lelki szemeim előtt megjelent szemtelen vigyora. Olyan rég óta voltunk már barátok és olyan jól ismertük egymást, hogy látnom sem kellett ahhoz, hogy tudjam milyen arcot vág épp.
-Kérlek ne avass bele a részletekbe... - forgattam meg a szemeimet. - A kanapémat már elvesztettem, nem szeretném az ép elmémet is.

-Ha ilyen kis érzékeny vagy akkor az irodámba se gyere többet és ne ülj le a székre, fotelba, földre és a kanapéra - röhögött Luna mire már én sem bírtam ki nevetés nélkül, főleg mikor megláttam Jackson falfehér arcát.
-Már megint azt csinálták?! - nézett rám tányér méretű szemekkel az idol mire én lelkesen bólogatni kezdtem. - Pff a kis maknae jól belehúzott - jegyezte meg mosolyogva majd felállt az ágyról és a konyhába ment, én pedig követtem mint egy kis kacsa mialatt Luna élmény beszámolóját hallgattam.
-Most panaszkodsz vagy dicsekszel? - kérdeztem szarkasztikusan a legjobb barátnőmtől miközben felültem a konyhapultra.
-Mindkettő? - kérdezett vissza és hallottam a hangján, hogy vigyorog mint a tejbe tök.
-És ezért hívtál fel?

-Basszus, nem! Csak nem akartam egyből a kellemetlen témával kezdeni.
-Luna... Szerelmem... Mi lehet kellemetlenebb annál, hogy végig kell hallgatnom a szexuális életedet Yugyeommal? - kérdeztem a homlokom masszírozva. A kérdés hallatán szegény Jackson fuldokolva köhögte fel a tüdejébe folyt vizet. - Én is így érzek - súgtam oda az idolnak miközben finoman hátba ütögettem párszor. - Mindjárt jövök - nyomtam egy puszit Jackson arcára majd a cigimet magamhoz ragadva kiültem az erkélyre. Fogalmam sem volt arról, hogy miről szeretne Luna beszélni velem és az előbbiekből kiindulva jobb ha a továbbiakból Jackson kimarad. Szegényt érzékenyen érinti Yugyeom szexuális élete.