✅Be my poison...[Jackson ff] ✅

Harmincadik rész.

FIGYELMEZTETÉS!!!

Eredetileg ez volt a könyv befejező része, de ez módosult és hamarosan két plusz fejezettel bővülni fog a fici.  💕

Másnap nehezen tértem magamhoz. A fejem zsongott és mindenem fájt... Nagyot nyögve tapasztottam a kezem a homlokomra és újra megfogadtam, hogy többet sosem iszom. Egy partra vetett bálna kecsességével kikászálódtam az ágyból és halkan a fürdőbe csoszogtam. Gépies mozdulatokkal megmostam az arcom, majd mikor tekintetem a tükör képemre emeltem egy halkabb sikoly hagyta el a számat. Hitetlenkedve léptem közelebb és vettem szemügyre a nyakam, kulcscsontom és vállaimat. Ujjaimat lágyan végig húztam a sérült bőrfelületemen és kételkedve megráztam a fejem.

-Istenem add, hogy csak képzelődök... - suttogtam megsemmisülve magam elé miközben szemeimből kibuggyantak az első könnycseppek. A hajam kapkodva kifésültem és megpróbáltam úgy rendezni, hogy eltakarjam amit el kell, de esélyem sem volt... Túl sok volt és túl nagyok voltak, így végül a szokásos kontyba fogtam össze a sörényem, majd fogat mostam. Egy kis hideg vízzel ismét felfrissítettem könnyáztatta pofimat és macska léptekkel a szekrényemhez osontam.

Kisebb kutakodás után meg is találtam amit kerestem és sírástól elszorult torokkal végig simítottam a kasmír anyagon.
-Hello régi barátom - motyogtam a garbónak és sietve magamra húztam. Ápol és eltakar... Mackó nadrágot vettem fel hozzá, így ha esetleg bárki csodálkozna azon, hogy miért vagyok így felöltözve április vége felé simán kamuzhatom azt, hogy azért mert fázok.

Óvatosan kinyitottam a hálószoba ajtaját, majd még egy pillantásra visszafordultam és végig néztem Jacks békésen alvó alakján. Az agyam még mindig képtelen volt elhinni a történteket, pedig muszáj leszek szembe nézni a valósággal. A tények makacs dolgok, de sajnos én még makacsabb vagyok és magamat ismerve majd ezt is jól megmagyarázom... Mosolyt erőltetve az arcomra fordultam a nappali felé arra számítva, hogy Luna és Yugyeom még itt vannak, de csak egy szépen beágyazott kanapét és a hűlt helyüket találtam. Vállat vonva a konyhába mentem, felnőtt emberek tudnak magukra vigyázni, így nem aggódtam túl a dolgot.

A kávéfőzőért nyúltam, de legnagyobb meglepődöttségemre tele volt és egy cetli is volt az oldalára ragasztva. Töltöttem magamnak egy adag fekete nedűt és elolvastam a levelet.
-"Reggelt életem. 7 körül hívtak, be kellett mennem a klubba és Gyeomie pedig minden áron jönni akart velem. Nem akartalak felkelteni szerelmem, de hogy kellemes legyen az ébredés főztem kávét. Csókol: egyetlen Gézud." - kuncogva megcsóváltam a fejem miközben magam elé képzeltem a maknae fejét, hogy mit reagálhatott mikor Luna megírta nekem ezt a szerelmes levelet. Legjobb barátnőmmel igen sajátos kommunikáció van köztünk ami miatt sokan furcsán néznek ránk, de ez minket sosem érdekelt.

Elbambulva iszogattam a kávém amikor hirtelen egy mellkas simult a hátamnak. Borzongás futott végig rajtam, de nem a kellemes fajta...

-Jó reggelt baby - morogta rekedtes hangon a fülembe Jackson, miközben karjait a derekam köré fonta. A hideg folyamatosan rázott és a félelem bénító méregként áradt szét a testemben. Képtelen voltam megmozdulni és egy hang sem jött ki a torkomon. Az idol mintha megérezte volna, hogy valami nem stimmelt finoman megfogta a vállam és szembe fordított magával. Tekintetem a földre szegeztem, így óvatosan az állam alányúlt és kényszerített, hogy a szemébe nézzek. Szorosan behunytam a szemem, hogy gátat szabjak kitörni készülő könnyeimnek, majd lassan Jacksonra néztem. - Hé, mi a baj hercegnő? - simított végig az arcomon aminek hatására akaratlanul is megrázkódtam. - Dana minden rendben van? Bántott valaki? - kérdezte kétségbeesetten az idol.