ROOM 28 ° ✅

chapter 1

Az olvasáshoz ajánlott dalok listája az alábbi linkeken érhetõ el:

https://open.spotify.com/playlist/6J3CGEZjRYR0TLdh3GboFC?si=J7rf4N2CTbOBZs3eMsFRVA

https://www.youtube.com/playlist?list=PLCSVo0Cp0IbL97exg9zZdLcGJMa9zDkqn

LOUIS

- VALAKI MONDJA MÁR MEG, HOGY MI AZ ISTEN TÖRTÉNIK – Louis üvöltése betöltötte a várótermet. Harryt két órája hozták be London egyik leghíresebb kórházába és a fiú szinte rögtön a mentõk után érkezett.

A folyamatos káromkodások hirtelen megszakadtak (a betegek nagy örömére) és minden szempár az ajtón belépõ, fehérköpenyes, kopasz orvosra szegezõdött. A levegõben vágni lehetett a feszültséget és az egyedüli hangforrást Louis doboló ujjai jelentették.

- Mr. Tomlinson, tudnánk beszélni egy percre? – a középkorú férfi érdes hangja átjárta a teret és az eddigi feszélyezett csönd hirtelen elillant. Louis felkapta a kabátját, majd követte Harry orvosát a hátsó udvarban, ahol elõvett egy szál cigit és a doki rosszalló tekintetével nem foglalkozva beleszívott, majd az ég felé nézve kifújta a füstöt.

- Uram, tudja, hogy miért maga értesült elõször Mr. Styles balesetérõl? – törte meg az orvos a csendet, majd miután a férfi nemet intett a fejével, befejezte az elkezdett mondatot – ön volt bejelölve közeli családtagnak és annak a személynek, akit baleset esetén elõször kell értesítenünk.

Louisnak gyorsabban kezdett el verni a szíve és érezte, hogy az agyát elborítja a mélyrõl jövõ, hatalmas düh. Nem jutott más az eszébe, csak az, hogy mennyire be szeretné törni az orrát Harrynek. Elméjét percek alatt megtöltötték a régi emlékek, sorra ugráltak be a közös piknikek az eldugott tó partján, a palacsintás ágyba reggelik és persze a tömérdek veszekedés, ami végül egy esõs napon végzetesnek bizonyult kapcsolatuk számára és ami miatt úgy döntöttek, hogy nem szeretnék tovább folytatni a minden tekintetbõl viharosnak számító viszonyukat.

- Mikor láthatom? – ez volt az elsõ dolog, amit sikerült kiböknie.

- Akár most is, ha úgy érzi, de kérem legyen vele türelmes, nem szeretnénk, ha bármi féle komplikáció merülne fel. A harmadik emeleten találja, a 28-as szobában.

A férfi elnyomta a csikkét, majd egy gyors kézfogás után bement a fertõtlenítõ szagú épületbe és komótosan felsétált a hosszú lépcsõkön. Percek alatt a szoba elé ért és bár sosem volt egy félõs fajta, most habozva állt meg a régi, jellegzetesen fehér színû ajtó elõtt. Évek óta nem látta a férfit és nem igazán szerette volna megtörni ezt a helyzetet, mindaddig, amíg nem hívták reggel a kórházból, ugyanis akkor minden múltbeli sérelmét félretéve, gondolkozás nélkül hajtott a klinikára.

Bambulásából az egyik nõvér rázta fel, aki kedvesen mosolyogva nézte egy ideje és Louis tudta, hogy felismerte. Mosolyogva intett a lánynak, majd nagy levegõt véve benyitott a szobába.

Elõször elvakította a hatalmas ablakokon beáramló, az egész szobát megtöltõ délutáni napfény, de amint kitisztult a férfi látása és megpillantotta az ágyban fekvõ, nyakig begipszelt beteget, minden mérge elszállt és pár másodpercen belül már a kezében tartotta az egykor mindennel fontosabb fiú testét.

****

Sziasztok!

Végre sikerült megírnom egy olyan rövid történetet, amire teljes szívembõl büszke vagyok, remélem nektek is tetszeni fog majd. Nem lesz hosszú, pár fejezetesre terveztem. Ez az elsõ 'komolyabb' írásom, így szívesen fogadom a kritikát, észrevételeket és a véleményeket a komment szekcióban.

Sok-sok puszi és a következõkben találkozunk!