ROOM 28 ° ✅

chapter 3

Az olvasáshoz ajánlott dalok listája az alábbi linkeken érhetõ el:

https://open.spotify.com/playlist/6J3CGEZjRYR0TLdh3GboFC?si=J7rf4N2CTbOBZs3eMsFRVA

https://www.youtube.com/playlist?list=PLCSVo0Cp0IbL97exg9zZdLcGJMa9zDkqn

LOUIS

Louis idegesen vágta bele újra és újra a tenyerét a kormányba és mocskosabbnál mocskosabb szavak hagyták el a száját. A managementjéhez ment délután, elakarta kérni magát a hétre, hiszen kötelességének érezte, hogy Harry mellett legyen és segítsen neki, de persze nem engedték el. Sosem támogatták a férfi valódi énjét, mindig, mindenben a pénzt és a lehetõséget látták és ezt Louis is tudta jól, mégis félt otthagyni õket. Sosem volt az a típus, aki magát helyezi elõtérbe és ezt nagyon sokszor ki is használták már az emberek. Rápillantott az órára és felszisszent. 5 perc és vége a látogatási idõnek és a férfi mindenképp tartani akarta magát az ígéretéhez. Beletaposott a gázba és kilõtt a kórház irányába, majd szinte csikorogva fékezett le az épület elõtt. Felkapta a kihûlt kínait és berohant a recepcióra, ahol bár fejcsóválva, de még megengedték, hogy néma csöndben, sietve felmenjen a 28-as szobába.

Kettõt kopogott, de nem kapott választ így halkan lenyomta a kilincset és belépett az elsötétített helyiségbe, ahol az egyetlen zajforrást Harry halk szuszogása keltette. Gyorsan levette a dzsekijét, a fogasra akasztotta és csendben leült az ágy melletti székre és elgondolkozva kezdte el felderíteni az ismerõs arcot. Az egykor göndör loknikat felváltotta a rövidebb, tarkón göndörödõ frizura, ami kuszán keretezte a lila véraláfutásokkal tarkított arcot. Louis csak most fedezte fel az apró vágást a fiú rózsaszínes ajkán és a legszívesebben addig csókolta volna, amíg el nem tûnik a heg.

HARRY

Harry pillái megrebegtek és Louis túl jól ismerte ahhoz, hogy tudja, hogy pár pillanat és meglátja a zöld íriszeket. Most sem történt máshogy és pár másodperc múlva az igézõ kék szemek összekapcsolódtak az álmos, de a meglepetéstõl csillogó, zöld tekintettel.

- Azt hittem, nem jössz vissza – a fiatalabb fiú rekedtes, álomittas hangja megtöltötte a szobát.

- Csak Simonnal kellett beszélnem és kicsit elment az idõ, tudod milyen – nevetett fel feszülten Louis, mire Harry elhúzta a száját és együttérzõen bólintott egy aprót – de hoztam kínait. Kérsz? – az idõsebb választ sem várva vette elõ a dobozokat és nyújtotta Harry felé – Sajnos kihûlt – szabadkozott. A zöldszemû fiú feljebb tornázta magát és hálás szemekkel, valamint korgó gyomorral fogadta az ételt.

Mindketten csendben ettek, néha egy-egy szisszenés érkezett Harry felõl, hiszen a száján lévõ apró sebnek nem igazán kedvezett a csípõs étel, de túl éhes volt ahhoz, hogy ezt most érdekelje. Percek alatt elpusztította az egészet és utáni Louist figyelte, aki épp a gombájával szerencsétlenkedett. Sikerült megállapítania, hogy az évek alatt sem kívülrõl, sem belülrõl nem változott sokat a férfi. A stílusa, ellentétben Harryével, nem lett más, most is egy kényelmes nadrág és egy oversized pulcsi volt rajta, amit a fiatalabb egykor imádott elvenni. Haját még mindig ugyan úgy hordta és a Harry fogadni mert volna, hogy még mindig érzi azt a jellegzetes, enyhén dohánnyal keveredõ vanília parfümöt, amit anno még õ vett neki, hiszen Louis állandóan elvette az övét.

- Mit beszéltél Simonnal? – törte meg a csendet végül a göndör és érdeklõdve fürkészte a másik férfi arcát. Louis vonásai egy pillanatra megfeszültek, de aztán Harryre emelte a tekintetét és nevetõráncok ezrei jelentek meg a szeme sarkában.

- Meg szerettem volna kérni, hogy engedje, hogy itt legyek veled jövõhéten, de persze nem ment bele. Az évek során nem éppen ebben a témában változott meg a véleménye – a végére kipukkadt belõle a kacagás és amikor meglátta Harry kérdõ tekintetét, a nevetéstõl kicsordult könnyeit törölgetve kezdte el magyarázni, hogy a mennyire szórakoztatónak találja, hogy Simon lassan 10 éve nem bírja elfogadni a férfi szexuális irányultságát. A végére már a fiatalabb fiú ajkai is mosolyra húzódtak, de neki inkább csak amiatt, mert jól esett neki újra hallani Louis enyhén rekedtes, önfeledt nevetését. Az elmúlt több mint egy napban, szépen lassan kezdtek újra kiújulni a rég eltemetett érzések a másik férfi iránt és nagyon megszerette volna csókolni azokat a mosolygós ajkakat, de nem akarta, hogy megint beleesnek abba a gödörbe, amibõl aztán nem tudtak kimászni, ezért próbálta magát távol tartani bármiféle kontaktustól.

Az agya tudta és el is fogadta azt a tényt, hogy már nem tartoznak egymáshoz, de mint mindig, most is a szíve dominált és még mielõtt feleszmélt, már felemelete a takarót és megpaskolta a matracot, ezzel jelezve, hogy szeretné, ha Louis odaülne mellé.

LOUIS

Amikor meglátta Harry apró jelzését, majdnem félrenyelte a maradék ételt. Komótosan felállt, kidobta a két dobozt, igyekezett ignorálni a fiatalabb várakozó testtartását. Megállt a falra szerelt tükör előtt, megigazította a haját, miközben próbálta átgondolni a dolgokat. Pontosan tudta, hogy mi lesz ennek a következménye és azt is, hogy ha most enged, akkor megszegi az összes Harry ellenes esküjét és a legrosszabb, hogy tudta, hogy bele fog menni az egészbe, hiszen hülye lett volna kihagyni egy ilyen alkalmat.

- Aludnod kéne – ült le végre a fiú mellé, aki azonnal átölelte és a fejét a mellkasán nyugtatta. Az idősebb elmosolyodott és automatikusan a göndör fürtök közé vezette a kezét, amit aztán reflexből kezdett el birizgálni, de amint feleszmélt, úgy kapta el azokat, mintha tűzbe nyúlt volna. Harry felkuncogott, megfogta Louis agyon tetovált karját és visszahelyezte, ezzel követelve, hogy a férfi folytassa az előbb elkezdett tevékenységét.

Így feküdtek, egymást átölelve, hatalmas nyugalomban. Nem beszéltek, csak csendben élvezték egymás társaságát és közelségét. Harry légzése egyre jobban lelassult, valamint Louis is egyre laposabbakat pislogott és végül mindkettőjüket beszippantotta az álmok világa.

****

Sziasztok!

Meghoztam az újabb részt! Hogy tetszik eddig a történet?

Vigyázzatok magatokra és találkozunk nem sokára!

Sok puszi