A Kígyó Története

8. Fejezet

Késtem, sajnálom. Nehezen ment ez a fejezet, és amúgy szerintem sz*r is lett, de nézzük el. Hamarosan amúgy jönnek már az izgibb részek, szóval lassan a cselekmény is beindult. Nagyjából két-három rész még. :)

Az a bizonyos bál, amire Amy és a családja hivatalos volt, egy katasztrófával volt egyenlő. Olyan családok voltak ott, mint a Lestrange vagy a Malfoy család és így a lánynak szerencséje volt Regulus unokanővéréhez, Bellatrixhoz is, aki nem éppen bizonyult egy könnyű esetnek. 

Mondjuk Regulus egész családjával elég nagy bajok voltak, kezdve az édesanyjával, Walburgával. 

Ezzel szemben Brian szülei egész normálisak voltak. Legalábbis a Malfoy vagy a Black családhoz képest. Nyilván nekik is volt sok bajuk, de azért nem olyan durva, mint az előbb említett kettőnek. Amy Walburgát kifejezetten nem bírta elviselni két percnél tovább, még akkor sem, ha Regulus a közelben volt. Az a nő valami katasztrófa volt. 

Szerencsére a szülei sem bírták sokáig a sok arrogáns arisztokrata suttyó közt, így hamar leléptek, a lány legnagyobb szerencséjére. Otthon egyöntetűen kijelentették, hogy ilyet többet soha, amiért Amy kifejezetten hálás volt.

A Roxfort Expresszen a lány azt is megtudta, hogy mind Brian mind Regulus hasonlóan vélekedett a bálról és mindketten kifejezetten unták az egész felhajtást. 

Amy örült, amikor újra a kastély falai közt ülhetett a nagyteremben. Ugyan továbbra is megbámulták, de a lány már csak maximum levegőnek nézte őket, vagy még annak sem. 

Természetesen Lumpi hétfőn reggel azonnal azzal kezdett, hogy a hétvégén, lesz egy újévi Lump Klub, Amy legnagyobb örömére. Remélte, ezúttal a drága professzor nem tervezte kivallatni. 

Az újév senkit nem változtatott meg, pláne nem Abigail Hornsby-t, a platinaszőke mardekáros csitrit. 

Természetesen a lány azután sem akadt le Amy-ről, miután a hatodéves mardekáros jól megátkozta a parkban, és továbbra is a hülyeségeivel zaklatta. Ez már Briant is kezdte egy csöppet idegesíteni, mert hangosan felmordult, akárhányszor meglátta a szöszit.

- Nem igaz, hogy ez még mindig itt van. - sziszegte Amy-nek.

- Mit foglalkoztok vele ennyit? - kérdezte unottan Regulus két barátját.

- Nem neked szólogat be null huszonnégyben. Amióta kiröhögtem a tóparton, azóta én is célpont lettem. - dünnyögte a vöröses hajú fiú - Nem is beszélve Amy-ről.

- A csaj nem normális, fogadjátok el. Előbb utóbb abbahagyja. Vagy azért, mert megunja, vagy azért, mert röpül a suliból.

- Én azért az utóbbit jobban díjaznám. - sziszegte a lány, ahogy végigmérte a mellette elhaladó szőkeséget.

§

Amy vasárnap este a könyvtárban ücsörgött, tekintve, hogy nem fejezte még be a másnapra leadandó átváltoztatástan háziját. Pedig Regulus hosszasan rágta a fülét, hogy készüljön el vele időben, mert McGalagony nem épp a legelengedőbb tanár a kastélyban, na meg a lánynak már volt jó pár kisebb-nagyobb incidense a professzorral, de természetesen Amy nem hallgatott rá.

Miért is hallgatott volna a fiúra.

Így hát tízkor is még a könyvkupacok közt dekkolt és körmölte a tekercsére azt, amit még ő maga sem értett. Mindenesetre már majdnem kész volt vele.

Miután kínkeservesen befejezte, dühösen bevágta a tekercset a táskájába, a könyveket visszarakta a polcokra és elindult a Mardekár klubhelyisége felé. Régen ágyban kellett volna lennie, így remélte, hogy senki nem kapja el császkálásért.