Elisabeth Ryan élete a kezdetektől megvan tervezve. Miután megtalálta az igazit, úgy gondolta, hogy minden tökéletes az életében. Boldog párkapcsolatban él a szerelmével Lewisal. Bár a látszat néha csall, Elisabeth tényleg igyekszik eleget tenni az...
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
- Kérd, hogy hagyjam abba - a falhoz nyomta a testem, a puha ajkával végig szántotta a nyakamat a fülemet és az államat. - Kérd, hogy engedjelek el - a számhoz hajolt és szenvedélyesen megcsókolt. Annyira kívántam ezt a férfit mint eddig még soha senkit. Megbabonázott a feszes izmai, a borostája és a sötéten csillogó ravasz tekintete. Éreztem a hasamnál a kemény erekcióját. Annyira kívánt engem mint én őt. Minden izma feszült a testén, minden gondolata és mozdulata határozott volt.
- Ne! Ne hagyd abba - a kezemmel szaporán gomboltam végig az ingjét, David egy percre sem engedte el a kezem. - Nem akarom, hogy elmenj. Kérlek... - könyörögtem az érintéséért. Megemelt és egyenesen a szobámba cipelt. Még az ajtót sem csukta be, már az ágyra fektetett és rám mászott. Éreztem, hogy az egész testem kívánja őt. Forrt a vérem és izzott minden porcikám.
- Ezt akarod igaz? - a kezével meghúzta a csipkét, a szájával a bugyimhoz hajolt. A hajába markoltam és nyögve követeltem az érintését. - Szeretnéd, hogy benned legyek? - félre tolta a combomat és oldalra biccentette a fejemet. - Szeretnéd azt, hogy kielégítselek? - az ajkával a nyakamat szívta, a kezét hírtelen vezette a bugyimba és utat törve megtalálta a legérzékenyebb pontomat.
- David! - a nevét kiabálva feszült meg a testem és közelebb toltam a csípőmet a kezéhez. Olyan jól csinálta. Eszméletlenűl tudta, hogy mit kell csinálnia. A bugyi szinte szakadt amikor lehúzta rólam.
- Piszkosúl kívánlak - lejjebb mászott, a nyelvével végig szántotta a hasamat és a köldökömet. - Érzem, hogy kívánsz - a száját mosolyra húzta, a kezével a nőiességemet simogatta. Tetszett ez a játék. Éreztem lent a nyelvét és az ajkát. Már nem bírtam magammal. Pillanatok alatt szétrobbanhat az elmém és a nevét kiabálhatom. - Tudod, hogy én miben különbözök a testvéremtől? - helyezte a tenyerét a merev mellemre és körkörös mozdulatokkal simogatni kezdte. - Egy lyukat sem hagyok érintetlenűl - a hasamra fordított, magához húzta a derekam és hosszú puszikkal ajándékozta meg a fenekemet és minden érzékeny pontomat.
- Hihetetlen férfi vagy - fogtam meg a kezét és a nőiességemhez helyeztem.
A telefonom monoton rezgésére ébredten. Zihálva és izzadtan ültem fel az ágyamon. A hajam az izzadt homlokomhoz tapadt, az ágynemű a padlón hevert. Remegve túrtam a hajamba és a fejemet rázva próbáltam felejteni. Mi volt ez? Milyen álom rabja lettem? Ó te jó ég! Minden annyira valóságos volt. Hírtelen a lábamhoz nyúltam, de a bugyim rajtam volt. Az ágy szélére ültem, a hajamat hátra túrtam. Csak egy álom volt. Daviddel. Csak egy...álom.
Próbáltam visszanyerni a higgadságomat és mély levegőt vettem mielött fogadtam volna Lewis hívását. Soha nem volt még ennyire erotikus álomban részem.
- Bébi! - Lewis hangosan szólt bele a telefonba. Az ablakhoz sétáltam és bukóra kinyitottam. A tükörképemen megállapítottam azt, hogy pocsékul festek. Mintha egy rémálomban lett volna részem. - Ne haragudj! Tegnap este sörözgettünk a haverokkal és elment az idő - Lewis hangja kedves volt, bár még mindig az álom hatása alatt voltam. Zihálva ültem le az ágyam szélére és összeszorítottam a combomat. Nem tagadom, minden porcikám lüktetett a felgyülemlett vágytól.
- Semmi baj. Én teljesen megértem. Remélem, hogy öhm...jól érezted magad - kihangosítottam a telefonomat és kócos kontyba kötöttem a hajam. A testemet csak egy szatén póló és rövidnadrág takarta, de ettől is megszabadúltam és felvettem egy normális ruhát.
- David hogy vagy? - érdeklődött. - Kipihente már az éveket?
- Nem szoktam vele beszélni - hazudtam. Lewis azt válaszolta, hogy helyes. Hazudtam a barátomnak. Mégis mi történik velem? David közelsége tényleg ilyen bódító hatással lenne rám? Csak két napja ismerem, mégis úgy érzem, hogy pokolian vonzódok hozzá.
- Reggelizni fogsz életem? - kérdezte, de még mindig láttam magam elött az álmomat. Olyan pózban csináltuk amit Lewis soha sem próbálna ki velem. Istenem! Muszáj megszabadúlnom ettől a nyomasztó érzéstől.
- Igen! Úgyhogy szerintem most leteszem életem! Már várom a Vasárnapot!
- Énis várom! Kérlek vegyél majd fel valamilyen szexi fehérnemüt a kedvemért.
- Megbeszéltük! Puszillak - kinyomtam a telefont, majd a homlokomhoz nyomtam a készülét szélét. Egy hülye álom, volt mégis féltem kilépni a nappaliba.
Lábujjhegyen osontam ki a szobámból bízva abban, hogy David még a kanapén alszik. De David nem aludt, sőt váratlan látvány fogadott engem. A kanapé elött állt és olvasott valamit. Nem volt rajta póló, csupán egy fekete boxer volt rajta. Azt viszont nem tudtam, hogy a tökéletes teste keltette fel a figyelmemet, vagy a hátát beterítő lila sebek és hegek. Hangtalanúl sétáltam közelebb hozzá, a szívem hevesebben dobogott. A mellkasomra helyeztem a tenyerem és a szám elé tettem a kezem. David lapockáját és a hátát bevérzett lila sebek borították. Te jó ég. Még egy lépéssel közelebb léptem és felé nyúltam, de ekkor hírtelen megfordúlt. Barátságtalanság futott végig a tekintetén ahogy végig nézett rajtam. Nem csak a hátát, de a hasát is harci sérülések borították. A mellkasán bőrszínű hegek tátongtak, az oldalán egy hosszabb begyógyúlt vágás éktelenkedett. A kanapé széléhez dölt és felsóhajtott.
- Ezeket Afganisztánban szereztem - mutatott a meztelen hasára. Szinte igézően hatott rám a kökdökéhez felkúszó férfias szőr. Még a szabalyos kockái és az izmos melle is elrabolta a figyelmemet. A sebeivel együtt gyönyörű volt. - Ami a hátamon van azt pedig egy bevetés során. Terepen voltunk amikor az Oroszok bonbát robbantottak a közelben. Megemelkedett a talaj mi pedig zuhantunk - biccentette oldalra a fejét, majd összefonta a karját. - Nem szép emlékek, tehát ne haragudj ha nem mesélek arról az időszakról.
- Megértem és elfogadom. Örülök annak, hogy itthon vagy - nem tudtam parancsolni a gondolataimnak. Arra eszméltem fel, hogy az arcára helyezem a kezem. David összeráncolta a szemöldökét, mégis lehunyta a szemét. Egy kicsit oldalra biccentette, majd a kezemre tette a kezét.
- Énis örülök annak, hogy haza jöttem. Bár lehet, hogy nem a legjobb időben - nézett a szemembe. Egyértelműen célzásnak szánta. Bólintással nyugtáztam, de a kezemet még mindig nem vettem el az arcáról. Mintha a kezemben tört volna össze a lelke. Mintha olyan szörnyűségeket cipel a hátán amit a lelke nem bír el. Lehunyta a szemét, a puha telt ajkát résnyire kinyitotta. Olyan gyönyörű volt ez a kép, hogy önkéntelenül hajoltam közelebb hozzá. - Ne akarj közeledni felém - rám sem nézett, csak némán suttogva jelezte azt, hogy köztünk mindig is lesz egy szakadék amit nem léphetünk át. Elvettem a kezem és hátra léptem egy lépést. De mielött elsétáltam volna, megfogta a csuklómat és a szemembe nézett. Magasabb volt nálam ezért felnéztem rá.
- De ez nem jelenti azt, hogy nekem nem fordúlt meg a fejemben - lassan mondta ki a szavakat, a tekintete a számra vándorolt. Ekkor lassan elengedte a kezem és a kezébe vett egy pólót. - De megtanúltam, hogy az aknamezőket mindig kerüljük ki mert könnyen beleeshet az ember.
