Elisabeth Ryan élete a kezdetektől megvan tervezve. Miután megtalálta az igazit, úgy gondolta, hogy minden tökéletes az életében. Boldog párkapcsolatban él a szerelmével Lewisal. Bár a látszat néha csall, Elisabeth tényleg igyekszik eleget tenni az...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Reggel az ágyamban ébredtem. Úgy éreztem magam mint egy mosotrongy. Nem emlékszek a tegnap estére, inkább homályos képek lebegtek elöttem. Arra még emlékszek, hogy Lívvel buliba mentünk. Ittam egy keveset. Vagy talán nemis keveset. A többire annyira nem emlékszek. Felültem az ágyamon, az éjjeliszekrényemen egy gyógyszer és egy pohár víz volt. Biztos voltam abban, hogy David hagyta nálam. Bevettem és megittam. A hajamat hátra söpörtem, és a tükör elé sétáltam. Te jó ég! Úgy néztem ki mint aki egész éjszaka...szexelt. Ó te jó ég! Az ágy szélére ültem, a kezemet a szám elé tettem. David és én...? A tekintetem könybe lábadt, a kezem örületes tempóban kezdett el remegni. Nem, ez nem lehet! Nem csalnám meg Lewist, nem lennék rá képes.
Hevesen dobogó szívvel sétáltam ki a nappaliba. A tekintetemmel Davidet kerestem, aki a púlt széléhez támasztotta a csípőjét és kávét kortyolt. Egy zöld póló és egy fekete tréningalsó volt rajta. Amint megpillantott engem, a kávét félre nyelte. Küszködött a köhögés ellen, a kávét mégis lenyelte. A púltra csúsztatta a csészét és összefonta maga elött a karját. Végig nézett rajtam, a tekintete megálapodott a combom és a köldökömön közt.
- Hogy érzed magad? - kérdezte hallkan. Szigorú tekintetét, csak a gúnyos arckifejezése emelte ki. Mégis gyönyörű férfi volt. Egy gyönyörű, izmos katona aki egyszer az országért harcolt. Felnéztem rá. Mint ahogy egy kisgyerek a Mikulásra.
- Nagyon rosszúl. Tegnap sokat ittam - túrtam a hajamba feszülten.
- Ebben eggyetértünk - fordította el a fejét. Muszáj volt megkérdeznem. Tudni akartam az igazságot. Még akkor is ha fáj a hűtlenségem.
- Mi lefeküdtünk? - a tekintetem könybe lábadt, már a lábam is remegni kezdett. David a szemembe nézett, a kezét a tarkójára helyezte.
- Nem - mondta ki. - Nem, de...
- Mi de? - helyeztem a szívemre a kezem. - Történt valami igaz?
- Teis tudod. Tudod, hogy mi történt - pillantott az összezárt combomra. - És ez miatt utálom magam - sziszegte mérgesen. - Nem értem, hogy mégis, hogy lehettem képes. Nem értem... - szidta magát.
- Az én hibám - léptem közelebb hozzá. - Az alkohol elvette az eszemet. Minden a nyakamba zúdult - tártam szét a karomat.
- Ma jön haza a testvérem - hagyta figyelmenkívül azt amit mondtam. - Azt akarom, hogy viselkedj természetesen. Szeresd őt!
- Ez az egy hét rengeteg dologra felnyitotta a szemem - böktem ki önkéntelenül. - És nem tudom azt, hogy mit gondoljak. Össze vagyok zavarodva - ráztam meg a fejem. - Tegnap este a csók... más volt mint vele. Minden más és igazibb ha veled vagyok! A szívemnek nem tudok parancsolni!
- Nem mondhatsz nekem ilyeneket - tette csípőre a kezét. - Nem csinálhatod ezt velünk! Azért jöttem haza Afganisztánból, hogy a testvérem mellett legyek. És nem azért, hogy a barátnőjét elvegyem tőle! - mondta határozottan. Könnyes szemmel sütöttem le a szemem, és közelebb sétáltam hozzá. - Maradj ott Elisabeth - súgta. Megálltam elötte, a tenyeremet a mellkasára tettem.
