Bátyám legjobb barátja

1. rész

Ki vagyok én?-ezt a mondatot hallom újra és újra  a fejemben. Camila vagyok.
Ki vagyok én valójában?- nem tudom. Nincs senkim, csak a bátyám és az anyukám. Apukám születésem után pár nappal meghalt egy balesetben. Anyukám próbálja feldolgozni a történteket, de még mindig látom rajta hogy nincs rendben pedig ő próbálja eltakarni egy mű mosollyal. Augusztusban leszek 15 éves. A bátyám, Will pedig holnap lesz 17. Július 7.-e, 07. 07.
Velem ellentétben a bátyámnak rengeteg barátja van. Nekem csak egy volt, a legjobb barátnőm de ő két éve kiköltözött Franciaországba, hogy új életet kezdjen. Én meg egyedül maradtam.
A bátyámnak van sok kamu barátja. De Cameron és Nathan igaziak. Kiskorunk óta ismerjük egymást, vagyis a bátyám őket, de egy kicsit azért én is.
Nem vagyok annyira jó állapotban hogy elkezdjek újra barátkozni valakivel. Mindjárt 15 vagyok és a legjobb barátom a kutyusom Léna.

De még mindig azt ismételgetem a fejemben ,,Ki vagyok én?,,. Egyre jobban hallom és hallom. Esténként még a sírást is kihozza belőlem ez a mondat. ,,Ki vagyok én?,, Nem hagy nyugodni.
-Nem tudom!-felordítok az utcán gördeszkázás közben. Az emberek csak néznek. Némelyik menekül előlem és némelyik kinevet. Hülyének néznek. Csak megyek tovább de már nem bírom. Már unom az életem. Felakarok adni minden reményt. Gyorsan haza deszkázok. Nincs otthon senki. Miért is lenne? a bátyám állandóan bulizik, anyukám meg túlórázik hogy nekünk mindenünk meglegyen.
Berohanok a szobámba és elkezdem írni a naplóm hangosan. Hallom ahogy valaki bejön a házba, de nem érdekel mert biztos a bátyám az. Megfogom a tollat és elkezdek hangosan írni.
-Kedves Naplóm. Holnap reggel 8 órakkor a főútnál elmegyek innen. Már nincs kedvem élni és minden nyomasztó nap elején felkelni. Nem kellek én már senkinek. Inkább elmegyek. De addig is kiélvezem az életem. 2020.07.06.

Leírtam és bezártam. Sóhajtottam egyet és leraktam a párnám alá. Felnyitom a gépem és elkezdek sorozatozni, gondoltam magamban de hirtelen elaludtam.

~Cameron szemszöge~

-Tessék itt a kulcs a házhoz. Most pedig magamra hagynál Edison-al?-mondta Will majd bement egy szobába azzal a libával. Már indulnék amikor Will félmeztelenül kijön.-Van nálad?
-Will, tudod jól hogy ilyet nem csinálhatsz. Részeg vagy azt se tudod ki az a csaj.
-Cam, nem vagy az anyám. Tudom mit akarok. Most akkor van nálad vagy nincs?
-Van. Tessék. De óvatosan! És legyél otthon legkésőbb egykor.-mondtam.
-Rendben, anyuci.-mondta és bezárta majd bekulcsolta az ajtót. Lemegyek a lépcsőn, majd ki innen. Willhez megyek mert így volt megbeszélve. Cami biztos otthon van.

Kinyitom az ajtót és hallom Cami hangját. Közelebb megyek hogy jobban halljam.
-,,Kedves Naplóm. Holnap reggel 8 órakkor a főútnál elmegyek innen. Már nincs kedvem élni és minden nyomasztó nap elején felkelni. Nem kellek én már senkinek. Inkább elmegyek. De addig is kiélvezem az életem."-az ajtó előtt állok. Nem akarok benyitni mert csak rosszabb lesz a helyzet.

Már vagy 20 perce állok tanácstalanul az ajtó előtt, amikor bátorságot veszek és benyitok.
Ég a villany Cami a gép előtt alszik és a napló pedig mellette van. Lassan elveszem a gépet. Betakarom, adok egy picike puszit az arcára és kinyitom a naplót. A tollal beleírok. Azt írom ,,nekem szükségem van rád, még ha te nem is úgy gondolod. Szeretlek,,. Lassan bezárom a naplót és lekapcsolom a villanyt. Bemegyek Will szobájába. És elalszok...