Bátyám legjobb barátja

2.É 7.rész

Vettem egy mély levegőt és lebuktam a víz alá. Legszívesebben ott is maradtam volna, de nem tehetem. Nem menekülhetek az igazság elől. Bármennyire is fáj. Egy rokon mindig rokon marad.
Még egy kicsit élveztem a vizet majd ki szálltam. Megtörölköztem és megszárítottam a hajamat is. Bementem a szobámba átöltözni és bepakolni egy pár ruhát mert ott alszok Emilynel. Miközben pakoltam valaki kopogott az ajtómon.
-Gyere be-sóhajtottam.
-Lia....én-dőlt neki az ajtónak Liem-nem tudom, hogy mit mondjak...úgy sajnálom...-futottam oda hozzá és átkaroltam.
-Én is-kezdtem el zokogni.- nem tehetünk érte semmit, ez van. El kell fogadni-szipogtam.
-Idővel sikerül majd...

Beraktam még a fogkrémet és a fogkefémet a táskámba és rohantam le a lépcsőn.
-Anya, ma Emilynél alszok, holnap jövök. Puszi-rohantam ki az ajtón az elektromos rolleremhez. Van rajta egy kis kosaram és abba beleraktam a táskám. Felvettem a bukósisakom, mert anya a nélkül nem enged el, és elindultam. Csak úgy száguldottam, a frissen mosott hajam csak úgy lobogott a gyorsaságtól.

Amikor odaértem bementem az udvarba és leraktam a rollert és rá a sisakot. Felnéztem és Emily állt az ajtóban ölbe tett kézzel.
-Mint egy kis ovis- nevetett.
-Nem vagy vicces-mentem be.
-Rendeltem pizzát, a kedvencedet-mondta és én megöleltem.
-Köszi.
-Liem mit szólt?-kérdezte.
-Hát...nem tetszett neki. De ez van-sóhajtottam és éreztem, hogy sirni fogok, pedig próbáltam visszafogni.
Em látta rajtam.
-Na gyere menjünk enni.-mentünk a konyhába és nekiláttunk a pizzának.
Nem nagyon volt étvágyam de azért Em kedvéért megettem az én részem. Hamarabb fejeztem be mint Em és megakartam várni ezért szomorúan bámultam magam elé.
-Lia...-szólt Emily.-Van holnapra egy meglepetésem, csak te és én leszünk ott.-Nagyon kíváncsivá tett.
-Hova viszel Em? - kérdeztem kíváncsian.
-Az nem lenne meglepetés ha elmondanám-kacsintott.
-Igaz-mondtam-Szerintem elmegyek letusolni.
-Jó menj csak majd csatlakozok-mondta Em. Nem vagyunk szégyenlősek egymás előtt, együtt nőttünk fel, együtt szoktunk majdnem mindenhova menni.
Bementem a fürdőszobába. Belenéztem a tükörbe és nem a régi, boldog, bulizós Liát láttam benne. Másabb voltam. Csak egy összetört, halk lány voltam már. Akit az élet tönkretett. Olyan boldog voltam és hihetetlen, hogy ez történt támaszkodtam rá a kagylóra miközben magamat néztem. Megindult egy könny csepp, majd őt követte még több is. A sminkemet rendesen lemosták a könnyeim, úgy néztem ki mint egy élő halott. Álltam és néztem magam a tükörben, miközben sírtam. Majd lépteket hallottam és gyors megpróbáltam lemosni az arcomat de mire felemeltem a fejem Emily ott állt mögöttem és engem nézett. Odasétált hozzám és megölelt. Nem akartam, hogy így lásson.
-Sikerült elcsesznem ezt az estét-mondtam-bocsi.
-Nem cseszted el, megértem, hogy most mit érzel, tudom, hogy nehéz. De majd jobb lesz. Csak tarts ki.-mondta és ő letusolt én meg aztán jöttem rá, hogy már otthon lefürödtem, úgy hogy ameddig tusolt bent depiztem a szobájában.
Este még nagyon sokat beszélgettünk aztán aludtunk...