Let's be heroes together!

Az a bizonyos első nap

Nagyon szép reggel van... Már persze ha az eső, a sok sötét felhő, meg az erős szél szépnek számit. Minden esetre Fanni ma boldogan ébredt, hiszen nagyon nehezen, de a UA gyakorlati vizsgáján is átment. Ha nem is szép, de legalább örömteli reggel. Tegnap este, korán lefeküdt aludni, hogy ma frissen és kipihenten ébredjen. Igaz, hogy három ébresztő után volt csak hajlandó kikelni az ágyból, de nem baj, még így is időben volt. Szépen, a saját tempójában elkészült az iskolába. Persze első napra egy picit a haját azért begöndörítette, mert mégiscsak, ez AZ ELSŐ NAP (csupa nagybetűvel). Izgatottan hagyta el a lakást, majd a buszmegállóban, egy ugyanolyan egyenruhás, zöld hajú, fura lányt pillantott meg. Hát, remélte, hogy az osztálytársa lesz, mert valóban elég ciki, ha valakivel összetévesztünk valakit az utcán.
-Szia! Te is UA-be jössz?- kérdezte Fanni, a furcsa lánytól.
-Szia! Igen. Hogy hívnak téged? Engem Asui Tsuyu-nak.- mutatkozott be Tsuyu mosolyogva.
-Az én nevem Fanni! Örvendek a találkozásnak! Deee, nem rémlik, hogy láttalak volna a vizsgán... Bár tény, nagyon bele voltam merülve a harcba- vakarta meg zavartan a tarkóját hősnőnk. Tsuyu csak felnevetett, amikor megérkezett a busz. A két lány felpattant a buszra, majd egy kétszemélyes helyre le is huppantak. Az egész utat végigbeszélgették, olyasmikről, mint mondjuk kinek mi a képessége, vagy kedvenc hőse. Amikor megérkeztek, egy hatalmas épülettel találták szemben magukat.
-Ez lesz a UA- mondta Fanni ámultan.
Tsuyu bólintott. -Mi lenne, ha bemennénk?-nézett Fannira a béka lány. Fanni csak határozottan bólintott egyet, majd meg is indult az épület ajtaja felé. Egy 10 perc kóválygás után meg is találták a termüket.
Az 1-A osztály termét. Már a többi diák bent volt a teremben, viszont a tanár még nem, ezért a két üres helyre ültek. Fanni mögött egy zöld hajú fiú ült, előtte pedig egy barna hajú lány.
-Szia! -fordult hátra a barna hajú lány. - Én Uraraka vagyok! Téged hogy hívnak?
- Fanni vagyok...- motyogta Fanni, és még egy aprót intett is.
-Nem téged, hanem aki mögötted ül! De azért neked is üdv! -mosolygott furán Uraraka.
- Midoriya Izuku vagyok. De Dekunak is hívhatsz... -szólalt meg egy félénk hang Fanni háta mögül.
-Örülök a találkozásnak! -majd a barna lány, egész egyszerűen, keresztül nyúlt a hősnőnkön, hogy a zöld hajú Izukuval kezet tudjon fogni.
-Ne haragudj, de... nem állnál fel inkább hozzá? -szólalt meg Fannikánk, aki kezdte elég kényelmetlenül érezni magát... Ekkor végül úgy döntött, mostmár megnézi, hogy ki az aki annyira érdekes, hogy miatta inkább fejbe könyökölik. És akkor... akkor meglátta a fiút. Fanni arca felvette a vörös enyhe árnyalatát. És ez még az volt, amikor a fiú még nem nézett rá, de egy pillanattal később már Fanni szemébe bámult a srác, akinek az arca szintén vörös színű lett. És ekkor jött be a tanár... vagyis hát inkább bekúszott egy sárga hálózsákban, majd karikás szemekkel, álmos hangon köszöntötte az osztályt.
-Üdv osztály. Én leszek az osztályfőnökük. Hívjanak csak Aizawa tanár úrnak. Kérdés? -emelte meg egy kicsit a fejét végül.
Az osztály valamennyi tagja csak megrázta a fejét.
-Rendben, akkor tegezlek titeket... szóval! Gyertek ki, testnevelés óra van! Gyorsan öltözzetek, nem várok senkire! Kint találkozunk. -azzal ki is ment a teremből.
Az egész osztály kapkodva vonult átöltözni. Fannit mondjuk, egy fura, labdafejű apró osztálytársa elég furcsa fejjel jól megnézte.
-Hé! Ne bámulj már!! -kiabált rá Fanni, elég mérgesen.
-Oké, oké, de... MELLEK!! -mondta megint a törpe fiú, nyál csorgatva.
-Fúj, de undorító vagy... -emelte Fanni a kezét, hogy beverjen egy szép, nagyot az aprócska fiúnak, amikor hirtelen Deku érkezett meg.
-Mineta! Hagyd már ezt abba! Egyáltalán miért akarod megfogdosni az összes lányt?- kérdezte, ezek szerint Minetától Izuku.
-Mellek... -nyögte ki a törpe. Deku csak sóhajtott egy nagyot. -Hihetetlen, hogy ennyire nem képes észrevenni magát...
-Hát, kösz, de hidd el, meg tudtam volna védeni magam! -tettetett magabiztosságot Fanni, holott azért látszott rajta, hogy hálás.
-Ó, te komolyan azt hiszed, hogy miattad szóltam rá? -szállt be a vitába Midoriya.
Fanni csak elpirulva ott hagyta a zöld hajú fiút, majd lesietett tesire.
-Na osztály! Aki most ezeken a felméréseken a legrosszabbul teljesít, azt kivágjuk a UA-ből. Értve? A képességeiteket természetesen használhatjátok. -mondta Aizawa az 1-A tanulóinak.
"Hm, nem is rossz, ha már most kirúgnak..." -gondolta Fanni kissé be pánikolva.
Igazából aggodalomra nem volt semmi oka, mivel a feladatokat elég jól sikerült megoldania, egyedül ez a Midoriya fiú teljesített pocsékul.
-Na mindenki fel a terembe. Elsőre nem is volt rossz. Ja, és senkit nem rúgunk ki, csak azt akartam, hogy a legjobb formátokat hozzátok. -nézett a gyerekekre az ofő.
Mindenkiből, főleg Izukuból, feltört egy nagyobb sóhaj a megkönnyebbüléstől.
Mindenki szépen visszaöltözött az egyenruhába, majd az órák elrepültek. Fanni kimerülten, de boldogan indult ki a suliból, egyedül. Kereste Tsuyut, de ő már elment, úgyhogy egyedül indult haza. Útközben azonban megint összefutott Dekuval.
-Izuku? -nézett rá értetlenül Fanni.
-Szia... -Igen, Izuku még durcizott. Na Fanni ezt nem hagyta szó nélkül.
- Na idefigyelj! Az a bajod, most komolyan, hogy azt mondtam, hogy meg tudom magamat védeni? -nézett rá Fanni döbbenten a durcis fiúra.
-Nem... Nincsen semmi bajom.... -mondta Izuku, majd gyorsan elkapta a fejét, mert kezdte felvenni a vörös enyhe árnyalatát.
-Ja, igen, látom! -hitetlenkedett tovább Fannika. Már a buszmegállóban voltak, amikor Fanninak feltűnt, hogy reggel nem is erről jött a srác.
-Te amúgy hogyhogy erre jössz? Suliba nem is erről jöttél. -kérdezte Fancsi.
-Hát...ööö.... -vakarta meg a tarkóját Izuku.- Nem akarom, hogy megint valaki meg akarjon téged fogdosni!- bökte orrba Fannit finoman.
Fanni nagyon meglepődött, és talán picit el is vörösödött, de azért ez nem ilyen könnyű nála.
-Említettem már, hogy meg tudom magam védeni? De... -akadt el- azért kösz!
Deku csak felnevetett, majd meg is érkezett a buszuk, így hát fel is pattantak arra. Lecsapták magukat egy páros ülésre. A hősnőnk bámult ki az ablakon, a fiú pedig a lányt bámulta.
"Annyira különleges..."- gondolta Midoriya....