Különös véletlen (Kim Taehyung ff.)

1. Indulás

Lori készen vagy? -kiáltott fel nekem anya az emeletre.

Igen, megyek! -bezártam a szoba ajtóm és lefutottam a lépcsőn. Megfogtam a bőröndömet és az ajtón kilépve átadtam apának, hogy tegye be a taxiba.

Csak ennyi? -kérdezte felvont szemöldökkel.

Nos, van még két táskám! De azok kéznél lesznek, szóval igen! -apa mosolyogva megrázta a fejét és lecsukta a csomagtartót. Izgatottan pattantam be hat éves öcsikém mellé.

Készen állsz pajti? -böktem meg az oldalát, mire édesen felkuncogott.

Igen! De én veled szeretnék aludni. Apa mindig horkol! -felnevettem, ahogy MinJin előadta magát. Grimaszolt egyet és hadonászott a kezével össze-vissza.

Rendben, megegyeztünk. -nyújtottam ki a kezem, öcsém pedig belecsapott. Éppen nyaralni indulunk. Japánba megyünk. Közösen választottuk ezt a helyet. Nagyon várom már, hogy odaérjünk. Régóta szeretnék már eljutni oda és most sikerül is! Miután anyáék is beszálltak a taxiba, elindultunk a reptér felé.

🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸

Átmenve a szokásos tortúrán, útlevél ellenőrzés, beszélgetés blablabla, végre felszálltunk. Apának sikerült négy helyet foglalnia egymás mellé. Én szerencsére az ablak mellett ülök, így lesz időm csodás képeket készíteni. MinJin is nagyon izgatott volt, viszont korán kelt, ezért elszundított. Kivettem a táskámból a fülesemet, aztán bedugtam a fülembe, hogy végre zenét hallgassak. Jelenleg Ariana Grande és Billie Eilish a kedvenc előadóm. Néha elgondolkodom, hogy én sose tudnék ilyen menő és szép lenni. Ők merészek, bátran felvállalják magukat. Hisz ki vagyok én? Egy lány, akit rendszeresen neveznek korcsnak a származása miatt. Ha egy szóban kéne összefoglalnom magam, akkor a "borzalmasat" mondanám. De ha már itt vagyunk, mesélek egy kicsit magamról. Igen félig koreai nevem van, félig amerikai. Ez azért van mert anyukám koreai, apukám pedig amerikai. DE! Apukám nem teljes amerikai.....ő félig orosz is. Érdekes ugye? Rajtam pedig nem látszik, hogy koreai vagyok, de szerintem egy kicsit mégiscsak. A szemem nem ázsiai, de ha valaki közelebbről megnézi, akkor igen is lehet látni, hogy olyan! És a legjobb az, hogy a szemem színe zöldes barna. ZÖLDES BARNA!! Miért nem fekete vagy sima barna? Mint az átlagos koreaiaknak?!? A hajam az elmegy. Világosbarna színű és dús. A testalkatom úgy ahogy elmegy. Szerencsére örököltem anyukám vonásait és ennek nagyon örülök. Viszont néhány helyen picit teltebb vagyok, mint a koreai lányok többsége. Ezért is nem vagyok megelégedve magammal. 6 éves koromig Amerikában éltem, pontosabban New Orleansban, aztán Koreába költöztünk. Az általános iskolában folyton csúfoltak és bizony ez nagy nyomot hagyott bennem. Korcsnak neveztek, bevándorlónak, hülye orosz senkinek. Miután gimibe kerültem ott se változott a helyzet. Próbáltam ezeket figyelmen kívűl hagyni, de otthon este mindig sírtam emiatt. Hatalmas nyomot hagytak ezek bennem. Ezért is van az, hogy kívűlállónak érzem magam, szinte mindenhol. Sosem tudom igazán önmagamat adni. Sosem vagyok felszabadult, sosem tudom elengedni magam, csak otthon. A családommal. Az az egyetlen hely, ahol igazán önmagam lehetek. Miért nem vagyok átlagos, mint a többiek? Miért pont én? Igen, vannak más félvér gyerekek is, de ő rajtuk biztos látszik a származásuk. Néha úgy érzem, hogy sehová se tartozom. Olyan mintha két világ közt ingadoznék. Lehet csak én verem nagydobra, de nekem ez sokat számít. Ezért nincs is olyan sok barátom. Két legjobb barátom van, akik tényleg úgy szeretnek engem, ahogy vagyok. Én szívesen barátkoznék, de már nem merek. Az osztálytársaim rendesek, viszont mindig van egy személy, aki megállás nélkül bunkózik a többiekkel. Ez a személy nem más mint Jeon JeongGuk, egyben drága ősellenségem. Vagy is Jungkook. Sosem kedveltük egymást, mert úgymond van köztünk egy verseny, hogy ki a jobb tanuló. Ráadásul ő ruszkinak hív engem, én meg baba nyuszinak ami eléggé idegesíti őt. Csak akkor nem piszkál, mikor nincs jó napja. Nagyszájú vagyok néha, de egyben félénk is. Mindig is lebecsültem magam. Kívűl lehet erős vagyok, de belül olyan mint egy kislány. Gondterhelten felsóhajtottam és lehunytam a szemeimet, ugyan is hosszú repülés vár ránk.

🌼🌼🌼

Már megérkeztünk a szállásra. A repülés fantasztikus volt! A végére már MinJin is felkelt, szóval nem unatkoztam. Csináltunk hülye szelfiket is, amiket tuti kiteszek majd instára.

Lori! Itt van a kártyád, de nagyon vigyázz rá. Kettő van belőle. Este pedig ha van kedved, akkor szétnézhetnénk a környéken. -mondta nagy lelkesedéssel anya. WoW! Milyen menő már, hogy a szobámhoz nem kulcs van, hanem kártya.

Jó!! Ez jó ötlet, örülnék neki. -vettem fel legszebb mosolyomat.

MinJin te mit szólsz? -fordult az említett felé, aki éppen gumicukrot majszolt.

MENJÜÜÜNK!!! -öklözött bele a levegőbe.

Csodás! Biztos izgi lesz! -puszilt homlokon anya.

Én most megnézem a szobámat. MinJin velem jössz? -

Igen. -bólogatott és azonnal felpattamt a kanapéról, kezében a gumicukorral.

Szerintem nagyon szép lesz a szoba. Mit gondolsz? -léptünk be a lift ajtaján.

Szerintem is. De én azt hittem, hogy kunyhókban fogunk aludni. Vagy sátrakban! -mesélte nagyra nyílt szemekkel.

Haha. Úgy érzem, túl sok filmet nézel öcsi. -mosolyogtam. Ő csak megvonta a vállát,viszont láttam az arcán a cuki, pimasz mosolyát. Miután megállt a lift, kiszálltunk és megkerestük a szobám számát.

Ez az! -kiáltott fel. Lehúztam a kártyát a leolvasón és kinyílt az ajtó. Benyitottam és a szám tátva maradt. Hát ez...ELKÉPESZTŐ!!!

AZTAAA! -szólalt meg MinJin és ráugrott az ágyra.

Ez nem semmi! -néztem körül.

Itt aludhatok? Igen, kösziii! -elkezdtem nevetni és leültem az öcsikém mellé.

Olyan bolondos vagy! De én így szeretlek. -borzoltam össze a haját.

Én is szeretlek Lori! Te vagy a legjobb nővér! -ölelt át. Jaj, egyem meg. Ilyenkor mindig elérzékenyülök. Úgy érzem, ez egy remek nyaralás lesz!

HELLO!HELLO!HELLO!!!! Itt a javított változat első része. Remélem tetszeni fog nektek, én is igyekszem majd és megpróbálom a legjobban kihozni magamból! ❤ A folytit pedig nemsokára hozom🥰