A tesók az erdőben a földön ülnek egymással szemben. Chris mezítláb masszírozza bátyja férfiasságát.
Chris: Martin, őszintén nem értem, mire jó ez.
Martin: Én sem.
Chris: Akkor miért is csináljuk ezt?
Martin: *széttárja a kezét* Mert ki akarjuk próbálni?
Chris: Szerintem ez is ugyanolyan hülyeség, mint a Káma-szútra. És kezd elfáradni a lábam.
Martin: Akkor hagyjuk. Nem is olyan izgató.
Chris: Ha olyan lábam lenne, mint a makiknak, akkor könnyebben menne.
*egy Verreaux-szifaka a közeli fatörzsre ugrik és érdeklődve nézi a tesókat, akik felfigyelnek rá*
Chris: Tudod, mire gondolok most, tesó? *vigyorog*
Martin: Arra, amit mondtál az imént! *mutat öccsére vigyorogva*
*Chris kiveszi a táskájából a mellényét meg a szifakás lemezét. A mellényt felveszi és berakja a lemezt, feláll és megérinti az állatot és aktiválja annak erejét. Miután átváltozott, a szifaka továbbugrik. Chris újra leül és a kézszerű lábaival masszírozza Martin nemességét, aki ellazul, mert ez már kellemes érzést nyújt neki*
Martin: Hűűű, de jó!...
Chris: Nekem meg kényelmes!
*a háta alá teszi a táskáját párnának és ráfekszik arra tarkóra tett kezekkel. Martin is ugyanezt teszi és fellélegzik*
