Nagy Márk lánya, avagy Nagy Zara élete

Augusztus 31. (Vasárnap)

Sziasztok! Illetve mi a fenének köszönök, a saját naplómnak? Mindegy. Szóval Nagy Zara vagyok, 14 éves, "zenész", ha mondthatom magam annak. Az eddigi életem, utazással, és magántanárok kikészítésével telt. Nem jártam, még suliba. Mindig volt valami tanárom, de mikor költöztünk váltottunk. Illetve volt amikor nem költöztünk, csak kikészültek. Az osztályom tegnap indult, gólyatáborba, de én nem mehettem. Apa nem engedett, mert szerinte nem biztonságos az, hogy "híres vagyok". Mármint nem akarták, hogy rosszul érezzem magam, amiatt, hogy ők Magyarország ma is egyik leghíresebb párja. Szóval, én leszek az egyetlen olyan ember az osztályba, akit nem ismernek a többiek. Vagy lehet ismernek, de nem személyesen. Na de kezdjük a reggellel. Felkeltem. Mikor kimentem, a konyhába, Aszádék ifjabb Aszádék, meg Körte, már kinn ültek.
-Reggelt Gygy!-köszönt Körte. Igen a Gygy az azt jelenti, hogy Gyerek gyereke. Csak túl hosszú kimondani neki.
-Reggelt nektek is! - perdültem színpadiasan apa mellé.
-Mikor kaptad a Zara kalapot? - néztem rá, és lekapva a fejéről a ruhadarabot, a sajátomra tettem.
-Tegnap este, a forgatás után, amikor elmentem a szponzoros cuccokért. Nézd meg van e benne most neked valami, mert junior Aszádék nekiestek. - kortyolt egyet a kávéjába. Mint egy óvodás rohantam, a ruhakupachoz, ahol odébblökve jAszádékat, leültem, és válogatni kezdtem.
-Jóreggelt! - köszönt anya.
-Neked is Reggelt Gyerek! - intett Körte, a telója mögül. Igen, valószínűleg, ez soha nem fog változni. Ezután, verekedtem kicsit junior Aszádékkal, mert el akarták venni, az igaz, nagy pulcsit, de kifejezetten lányos pulcsit, a maga rózsaszín áranyalatával.
-Nem adom! - nyújtotta ki a nyelvét Süti, Puding fia.
-Ó dehogynem! - mondtam, majd kicsavartam, a kezéből, de véletlen elszakadt az anyag.
-Most nézd meg, te majom! - vágtam hozzá, a hajdanán pulcsinak nevezett rózsaszín anyagot.
-Nekem így is jó! - vette el Doki, Pepe fia a ruhadarabot. Mikor jobban szemügyre vette, letépte az újjait, és az oldalából is egy kicsit. Így megkapta, a kapucnis ujjatlan felőjét, amit azonnal fel is próbált. A karja szabadon volt, és az oldala, lezseren kilátszott. Nem is lett olyan rossz.
-Add csak ide, én is meg akarom nézni. - mondtam Dokinak. Ő csak gyorsan levettem, majd félmeztelenül várt. Én is levettem, a pizsama pólóm, és rávettem a melltartómra, a Doki által kreált felsőt. Apa reakcióját le kellett volna videózni. A szeme előszőr elkerekedet, majd a kávét is kiköpte.
-Na ez marad Dokié! - jött közelebb hozzám.
-De most miért? - hisztiztem kicsit. - Körte! - hívtam segítségül.
-Bocs Gygy ő az apád. - tette fel a kezét.
-Kösz. - motyogtam, majd Anyára néztem. - Anya! - kértem most az utolsó lehetőségétől segítséget.
-Én nem veszekszem emiatt Nagy Márkkal. - nevetett. Ebben volt valamit. Apával nem jó vitatkozni, mert addig képes erről beszélni, amíg nem ő nyer. A tavalyi nyaraláson, például, 12 órát vitatkoztunk, azon, hogy kacsás matracot, vagy flamingósat vegyünk. Végül flamingós lett, mert ő is rájött arra, hogy az Égei-tengerhez, a flamingós illik. Ezután, betoppant Alma Körte fia. Egy fekete adidasos póló volt rajta, egy fekete térdnél szakított nadrággal, és bőrdzsekivel. A haja, kuszán bezselézve állt, amitől, még lezserebb lett a megjelenése.
-Szexi a pulcsid Zara. - húzta félmosolyra a száját, amikor rám nézett. Alma kijelentésére, apa, majdnem szívrohamot kapott. Gondoltam tetézzhetem még.
-Ugye? Szerinted, fekete vagy fehér melltartő lenne jobb alá? - kérdeztem, tettetve, hogy komolyan gondolom.
-Feketét. - kaccsintott rám. Apánál, ekkor telt be a pohár, nem bírta tovább.
-Gyere csak ide te! - iramodott meg Alma felé Apa.
-Gyerünk fiam, fuss, mert, ha elkap, neked annyi. - nevetett Körte.
-Akkor mi a mai program? - néztem a felnőttekre, figyelmen kívűl hagyva, Alma és apa kergetőzését.
-Lesz este egy konzert, és délelőtt egy magazin fotózás, ahová junior Aszádékkal mész. - nézett rám. Néha van ilyen, hogy a szüleink miatt kell fotózásra mennünk. Illetve van már rólunk póló, bögre, kulacs, párna, és sok más, ilyen promó kacat. Mondjuk annyira nem promó, mert nekünk, csak olyan bögréink vannak, amin apa van. Anya nem szereti az ilyen felvágásos dolgokat. Nekem meg még csak pár mintás bögrém van. Reggeli után indultam, felöltözni. Ezt a szettet túrtam, ki a szponzi kupacból.