Nagy Márk lánya, avagy Nagy Zara élete

A Konzert (Augusztus 30, Vasárnap)

A konzert helyszínén, egy 40-es férfi fogadott minket. Néha azért megdöbbentő, hogy Körte mennyire fiatalnak néz ki a korához képest.
-Erre lesznek az öltözők, természetesen egy-egy mindenkinek. - törölte meg a homlokát.-Víz, és üdítő minkét helységben lesz, illetve egy egy zuhanyzó is.
-Remek. - helyeselte Körte.
-Oké Gygy, te 20 perc múlva leszel, a színpadon, akkor, amikor Márk Változás 3.sorát énekli.- A Változás, a mi dalunk. Anya akkor írta, amikor megszülettem.
-Oké, sima ügy. - rántottam vállat.
-Alma, te leszel az aki Gygyt ellenőrzi.
-De egyedül is eltalálok oda. - integettem.
-Nem nyitok vitát. - fordított Körte az öltöző felé.
-Remek. - csuktam be magam, és Alma mögött az ajtót.
-Nem olyan rossz azért. - mosolygott.
-Ebbe is van valami. - viszonoztam, a mosolyt.
-Ha gondolod, meghívlak, egy ásványvízre. - dobott nekem egy palackot.
-Gondolom. - nyitottam ki az üveget.
-Halila! - lépett be Zsani.
-Csá. - köszönt Alma.
-Hello. - intettem én is.
-Mizu? - pattant le mellém.
-Várunk, és vizet iszunk. - nevettem.
-Beszállok. - vett el ő is egy vizet.
15 perc elteltével Alma, elkísért a backstageba. Ott kaptam egy mikrofont, és egy Körte Alma bíztatást, és beléptem. A színpadra lépésemet, a rajongók, egy üdvrivalgással díjazták. Miután, elénekeltük, a Változást, elmaradhatlan volt az Illúzió, és a Hullócsillag. Ezután, apa lement a színpadról, és én jöttem. Az Egyszer, az én örökségem, anyától.

Márk szemszöge:
Ha egyszer valaki azt mondja, hogy lesz egy lány, aki teljesen ugyan olyan lesz mint én, kiröhögöm, és elmegyek. Aztán most meg itt van ő. Zara, aki teljesen olyan mint én, csak lány kiadásban. A karaktere, az arca, az egója, szinte mindene.
Miután, elénekeltük a Változást lejöttem a színpadról. Beki, csak megszorította a kezem, és közelebb hajolt.
-Van egy Nagy lányunk. - suttogta a fülembe.
-Van. - suttogtam vissza, ezután, felcsendült, az Egyszer, dallama. Ezt a dalt Beka átadta, Zarának. A többi pedig már csak a közösségi médiában él. Azokat a számokat nem adtuk Zarának. Nem tudná úgy elénekelni. Vagyis, igazából nem akarom, hogy el tudja. Nem akarom, hogy olyan dolgokat éljen át, mint 20 éve mi Bekivel. A gondolataimat, Zara éneklése szakította meg. Az első bekezdés után, pörgette a hangulatot, és mint egy profi, táncolt a közepén. A haját dobálta, ugrált, táncoltatta a közönséget. Boldog volt. Nem vitás, oda született. A REFLEKTORFÉNYBE.

Zara szemszögét.:
A dal után, lekocogtam a színpadról, és gyorsan lepacsiztam apával, még mielőtt újra felmentünk volna együtt a fináléra. A conzert végén, óriási vastaps, és újjongás töltötte be a fesztivál területét. Aztán, amikor végleg lejöttünk a színpadról, rohanhattunk is a dedikálásra. Az öltözőmböl futottam éppen a rajongókhoz, amikor, egy riporter megállít.
-Zara, esetleg tudnál válaszolni pár kérdésünkre? - kérdezte a kB 25 éves fiú.
-Persze. - vettem fel a jól begyakorolt műmosolyomat. Ami, nem azért volt mű, mert sajtósok, hanem azért, mert bulvármagazintól jöttek. És ezek, a legrosszabb, legszókiforgatóbb emberek a földön.
-Milyen, ilyen elvárásokkal, és hírnévvel élni 14 évesen. - tartotta elém, a mikrofont.
-Remek érzés, főleg a rajongók miatt. - néztem a kamerába.
-És a haterek? - húzta fel a bal szemöldökét.
-Olyan emberek, mindenkinél vannak, de rólam lepereg. Kivéve ha az építő kritika. Azt észben tartom. - mosolyogtam, töretlenül.
-Akkor még egy utolsó kérdés, és engedünk, a fanjaidhoz.... Igaz, hogy a Pop/rock sztár leszek, felkért már most, duettpartnernek? - tartotta közelebb a mikrofont. Ez a kérdés váratlanul ért. Gondolkodj Zara!
-Majd, meglátjuk, hogy a történelem megismétli e önmagát. - nevettem, és otthagytam a srácot. Azért elég büszke voltam magamra, amiért ilyen jól adtam a válaszokat. Amikor, odértem, a hosszú dedikáló asztalhoz, leültem, apa mellé, aki csak kérdőn nézett rám.
-Riport. - suttogtam neki.
-Aha.-értettemeg, a hosszabb távolléte okát.
-Szia! Aláírnád nekem? - szólalt meg egy aranyszőke hajú, kB 10 éves kislány.
-Persze. - hajoltunk apával, mindketten a posterért. - Vagyis melyikünk? - mosolyogtam, a kislányra.
-Mindketten. - nyújtotta remegő kézzel a lapot. Apa vette maga elé a lapot. Addig én néztem, a feszengő kisgyereket. Emlékszem, ugyan ilyen voltam, amikor apa, előszőr bemutatót a kedvenc előadómnak. Ekkor, egy ötlet szöget ütött a fejembe.
-Ismered, a youtube csatornám? - kérdeztem érdeklődve.
-Igen. - bólogatott hevesen.
-Ha gondolod, és anyukádnak sem okoz gondot, szerepelhetnél a legújabb vlogomban. - mutattam fel, a kamerák, majd kérdőn az anyukája néztem. Ő csak, bólintott egyet, és tátogott, egy köszönömöt. Én gyorsan elindítottam a felvételt, és magam mellé húztam a lányt.
-Szeretnél mondani valamit, a több mint 11 millió nézőnek? - kérdeztem.
-Nagyon jó volt a conzert. - vigyorgott a kamerába. Még egy 2 percet beszélgettünk, a kamera előtt, majd miután én is dedikáltam, elmentek. Kemény 2 óra elteltével, hazaértünk anyáékkal.
-Asszem lefürdök, és fekszek le, mert, már fél tíz, és holnap suli. - mosolyogtam, majd felbattyogtam a szobámba. Természetesen, a fürdés után lefekszekből, lett egy hajnali 2-ig sorozatot néztem. Hupsz.