Dalkönyvem

Only You

Ülök a kávézóban, a megszokott helyemen, és iszom a megszokott kávémat, mint minden nap, az elmúlt három évben. Ismerősként, szinte már barátként tekintek a kávézó dolgozóira, hiszen lassan már mindent tudok róluk. Anne a kedves pultos lány, alig tizennyolc éves, de már két éve dolgozik itt, mert családjának szüksége van a fizetésére, esti iskolába jár, és hamarosan leérettségizik.Ösztöndíjjal felvették a helyi egyetemre, ápolónő lesz. Aztán Paul a pincérsrác, ő egyedül él tizenöt éves kora óta dolgozik, a tanulás helyett kisebb-nagyobb svindlikben vesz részt,hogy fent tartsa magát, amúgy menthetetlenül meleg, még akkor is, ha azzal próbálja palástolni, hogy minden lánynak csapja a szelet. Emma a másik pultos, és egyben az üzletvezető is, egyedül neveli a két gyerekét, ő zárkózottabb mint a munkatársai, de ugyanolyan kedves. Ben a tulaj, aki minden héten kétszer néz be,akkor is csak azért, hogy kifossza a kasszát, tipikus apuci kisfia,aki megkapta ezt a kávézót, hogy felelősséget tanuljon. Ha nem lenne Emma, aki sajátjaként vezeti a kávézót már tönkrement volna.

A laptopom már alvó módban van egy ideje, nem tudok írni, pedig kéne, már közeleg a leadás. Ihletem az már hónapok óta nincs, klisékkel töltöm meg a könyvem,pedig tudom, hogy a kiadóm nem ezt várja tőlem, szerelmes regényt akar. A régi könyveim kaland, és krimi könyvek voltak, imádtam írni őket, mert a szerelmi szál elhanyagolható volt benne, de most kitalálta a szerkesztőm, hogy kéne egy romantikus könyv,méghozzá az év végére, már csak öt hónapom van, ha megbukom...nem bukhatom el, tudom, hogy menni fog. De hogy írjak a szerelemről, amikor azt sem tudom mi az? Belekortyolok a kávémba,és kinézek az ablakon, az augusztusi melegben rengetegen vannak az utcán, a tömegben színes ruhákba öltözött turisták, helyi fiatalok, de még az öregebb generáció is élvezi a napsütést,csak én érzem, hogy minden borús.

A bejárati ajtó fölé akasztott kis csengő megszólal, oda pillantok, és egy másodpercre kihagy a szívverésem. Ezer meg egy könyvet olvastam róla, már vagy százszor láttam filmen, milyen az amikor valaki első látásra szerelembe esik. Titkon vágytam is rá, hogy átéljem milyen az,amikor villámcsapásként ér el a szerelem, méghozzá első látásra. Megpillantva őt, oldalnyi szöveg tódult a fejembe, amit csak a látványa váltott ki belőlem. És hogy milyen volt a látványa, hmm..nos...

Az első ami megragadta a figyelmem az a színes nyári ruha volt, ami kacéran lengte körül a testét,egészen a bokájáig leért a vékony pepita anyag, amihez fehér papucsot húzott. Búza szőke haja, a feje tetejére volt tornyozva,egy madárfészeknek kinéző kontyba, ami praktikus volt a kinti kánikula miatt. A szemeit nem láttam, mert egy fekete napszemüveg takarta őket,- később kiderült, hogy mogyoróbarnák -, az orra pisze volt, a szája telt, és a mosolya láttán szinte légszomjam lett.

Igen, hát ilyen volt amikor megpillantottam őt, az egyik közeli kétszemélyes asztalhoz ült le, majd rendelt magának egy nagy csésze kávét, elővette a laptopját, és valamit nagyon gépelni kezdett, én is követtem a példáját, szinte percenkét felpillantva, hogy nem csak egy illúzió ő. Az oldalak szinte maguktól teltek be, a képzeletem meglódult, és mindez úgy hogy akár egy mondatot is váltottam volna vele, ő lett a múzsám. Két teljes hónapig tartott, mire összeszedtem a bátorságom, hogy megszólítsam, és ha lehetséges még szerelmesebb lettem. A kémia tökéletesen működött kettőnk közt, tökéletes volt számomra mindenben, ő volt a másik felem,ahogy kiderült, én is az övé. Nemhiába tért be minden nap ugyanakkor amikor én is ott voltam, már az első percben feltűnt neki a magányosan üldögélő, kócos barna hajú, szemüveges srác, és várta, hogy megtegyem az első lépést.

Később elárulta, hogy már nem sok hiányzott hozzá, hogy ő jöjjön oda. Csak az tartotta vissza,hogy mindig feltettem a fülhallgatóm, és bőszen klimpírozni kezdtem a laptopon amikor ő megérkezett, pedig hányszor néztünk össze, akkor mindig feltámadt a remény benne, hogy talán most...,de nem, én csak írtam, és írtam, órákon keresztül.

Persze, a könyvem idő előtt elkészült, és igen, szerelmes regény lett a javából, amit még hat hasonló kötet követett. De már saját tapasztalatból írtam,az első randi, az első felemelő csók, ez első szeretlek, majd aza bizonyos sorsdöntő első éjszaka. Minden megvolt, és olyan volt mint azokban a csöpögős filmekben, és könyvekben, de valódi volt, és piszkosul szerencsésnek érzem magam, hogy átélhettem.

Egy évre rá, karácsonykor feleségül vettem, és most augusztus van megint, a kisfiunk a pocakjában rosszalkodik, én pedig a laptopom előtt ülve írom a hetedig könyvem, aminek még mindig ő a múzsája, a zene még mindig ugyanaz, évek óta megunhatatlan. Egyszer megkérdezte, hogy mi az,én pedig készségesen megmutattam:

Tehát a következő agymenés, igen, hamar jött, lehet, hogy megártott a meleg! Olvassátok, élvezzétek, véleményezzetek!!

XoXo Ely😘😘