Dalkönyvem

Tears in Heaven

Nem akartam elmenni abba abuliba, de Lili nem hagyott ragaszkodott hozzá, és ha ő valamit a fejébe vesz akkor az úgy lesz. Nála készülődtünk, és az alapozás sem maradt el, Lilivel olyan volt inni, mit a maffiával kötekedni, életveszélyes. Ő volt a legjobb barátnőm, mert eltudta felejtetni velem, hogy egy olyan srác után epekedem aki sosem lesz az enyém.

Miután késznek ítéltük magunkat, elindultunk az alig két utcára lévő buliba, amit Mike Harmings tartott, az ő házibulijai voltak akkor tájt a legmenőbbek, aki nem volt ott, az nem is számított. A hangulat már emelkedett volt, amikor beengedtük magunkat. Mindenhol félrészeg fiatalok voltak, és a zene olyan hagos volt, hogy szinte a saját gondolataimat sem hallottam. Lilit azonnal bekörnyékezte Fred Mayers, a barátnőm már évek óta szerelmes volt belé. Rámnézett, és láttam a nagy barna szemeiben, hogy csak egy szavamba kerül, és mellettem marad. Mosolyogva megráztam a fejem, és Fred felé intettem, utalva rá, hogy menjen már.

A konyhába mentem valami italért, és amint a piros műanyag poharam tele lett valami azonosítatlan kék alkohollal, visszasétáltam a nappaliba, ahol a bútorokat a fal mellé tolták, hogy elég hely legyen a táncra vágyóknak. Nem akartam semmit, csak szerelmes számokat hallgatni,és álomba zokogni magam, de ahelyett itt voltam, és kortyolgattama piám, figyelve a vidám embereket, akiknek nem fáj a szívük.Egyszer csak megláttam őt, akkor érkezhetett, és azonnal a haverjaihoz ment, egy szőke lány csüngött a karján, tipikus divatmaca. El akartam tűnni, felszívódni, hogy ne lássam őt,leraktam a legközelebbi polcra a poharam, és a szemeimmel a tömeget pásztáztam, keresve a barátnőmet, de Lili barna szemei helyettegy smaragdzöld szempárral találtam magam szemközt. Észrevett,engem nézett, nekem meg összeszorult a torkom, nem érdekelt Lili,ki kellett jutnom a házból.

Nagy nehezen kiértem a ház elé, de nem akartam még hazamenni, csak elbújni, a választásom az egyik alacsony kőkerítésre esett a szomszéd ház előtt, nem voltak kint sokat, és azok is már olyan részegek lehettek, hogy észre sem vettek. Felkuporodtam a kőkerítésre, és átkaroltam a térdem, a házból felhangzott a Tears InHeaven, nekem pedig legurult az első könnycsepp az arcomon.

- Ilyen hamar lelépsz a buliból? – hallottam meg az ő hangját, mire azonnal felé fordultam. Ott áll lezserül a farmerja zsebébe dugott kézzel.

- Nem való nekem a bulizás – találtam meg a hangom pár kínos néma másodperc után.

-Mi való neked Cierra? – közelebb lépett, és pedig leugrottam a kőfalról, és hátráltam pár lépést.

- Nem a bulik – feleltem mosolyogva, mire ő még közelebb lépett, én már nem tudtam hátrálni mert a combom a kőfalnak ütközött, csapdába kerültem.

- Könnyek a mennyben? – kérdezte gúnyosan, a benti dalra utalva, nem is tudta mennyire nem téved, felpillantottam rá, már csak pár centire volt tőlem.

-Nem kell ahhoz menny – feleltem száraz torokkal, a zöld szemeiben fény ragyogott, csak az utcai lámpa világított meg minket, de én láttam, hogy vívódott.

- Tudod, hogy...

- Tudom, tudom jól – vágta a szavába, és lehatottam a fejem. Egy percig csendben álltunk, éreztem, hogy a pillantása szinte perzselt.

- A francba is Cierra – mondta végül, és megragadta a derekamat, magához vont. – A francba az egésszel – suttogta szenvedélyesen, mire én felpillantottam rá.

Amikor az ajkunk összeért, megszűnt a világ körülöttem, a karjaim a nyaka köré fontam, és lábujjhegyre álltam, hogy még közelebb legyek hozzá. A csókja édes, és keserű is egyben, de nekem pont erre volt szükségem,erősebben ölelt magához, szinte már alig kaptam levegőt, beletúrtam a fényes dús hajába, és elmélyítettem a csókunkat.Egy vagy két percig tartott ez egész, túl hamar elszakadt tőlem,kinyitottam a szemem, és felnéztem rá, ő mosolygott, és egy apró búcsúpuszit lehelt a számra. Visszamosolyogtam rá, és elengedtem őt, hátrált egy lépést, és hosszú másodpercekig csak nézett rám, mintha most látna először, vagy épp most látna igazán.

- Chris – hallottuk meg a ház felől Mike, a legjobb barátja hangját, nem láthatott minket, mert sötét volt.

- Én... – kezdte Chris zavartan, mire megint csak a szavába vágtam.

- Menj, vár a barátod, és a szöszid – elvigyorodott, azzal az édes csibészes félmosollyal amit annyira imádtam benne. Hirtelen előre hajolt, és adott egy rövid de annál szenvedélyesebb csókot.

- Csak a könnyek, és a menny miatt – suttogta végül, és visszasietett a házba.

„...Az ajtón túl biztos vagyokbenne, hogy béke vár
És tudom, hogy nem lesz több könny
A mennyekben...„