𝖺𝗅𝗐𝖺𝗒𝗌 𝗒𝗈𝗎 ✓

𝟖 💌

I went to Tokyo to let it go
Drink after drink, but I still felt alone

Egy átlagos délután volt Jinnél ami  mostanában azt jelentette hogy Jimin nála volt és együtt video játékoztak, amiről ugyan Jimin állította, hogy az ő kedvenc elfoglaltsága, de Seok pontosan tudta, hogy exbarátjáé Yoongié.

- Nyertem, mint mindig - mosolygott fölényesen Jin.

- Jó nem vagyok benne valami ügyes, te is tudod - Jimin persze azonnal behisztizett ezen a kis apróságon is.

- De azért a kedvenc játékod - kacagott az idősebb ami csak olaj volt a tűzre, Jimin durcásan fonta összekarjait maga előtt és mérges tekintettel bámult a másikra. - Na Jiminie - Jin a közelebb mászott a másikhoz és ölelésbe vonta őt.

Egy pár másodpercig ölelgette társát aki azért se volt hajlandó viszonozni a gesztust így hát Jin elhajolt tőle, de kezeit a férfi vállain tartotta. Tekintetük összefonódott majd szemük tovább siklott a másik ajkára. Jin tette meg végül az utolsó lépést és ráhajolt a másik ajkaira.

Jimin gondolkozás nélkül csókolt vissza. Egyikük sem azért tette mert többet éreztett volna barátságnál, sokkal inkább azért mert egyedül érezték magukat Namjoon és Yoongi nélkül.

A fiatalabb szakította meg végül ez az elég kellemetlen és ügyetlen csókot.

- Lehet - nézett zavartan hol kezeire amik az ölében pihentek hol Jinre. - Meg kéne próbálnunk együtt.

- Próbáljuk - az idősebb pont olyan határozottan válaszolt mint ahogyan Jimin reagált a csókjára. Viszont valahogy a gondolat, hogy mostmár egy párt alkotnak egyiküket se töltötte el boldogsággal, egyikük sem érezte helyesnek ezt a döntést.

- Akkor én most nekem...azt hiszem...mennem kell - Jimin kínosan érezte magát és leakart lépni minél előbb.

- Oké - Jin esetlenül hajolt a másikhoz egy búcsú csókhoz amiből végül egy negyed másodpercig se tartó szájra puszi lett. - Szia.

- Szia Jinnie - mosolyodott el halványan Jimin.

- Ne hívj így, nem szeretem - rázta meg a fejét szomorkásan az idősebb. Namjoon kezdte el őt így nevezni, másnak ezért nem is engedte.

Jimin bólintott aztán kilépett a házból, de Jin nem maradt sokáig egyedül gondolataival mert egy pár perc múlva telefonja csilingelve jelezte, hogy bejövő hívása van Joontól.

- Egy hónap és otthon vagyok -hallotta vidám hangját Namnak.

- Jól hangzik Joonie, most Tokyoban vagy igaz?

- Igen, de már csak holnap reggelig. Veled miújság?

Jin hezitált elmondja-e neki éppen az előbb történteket, de végül arra jutott miért ne tenné?

- Együtt vagyunk Jiminnel - mondta ki lassan, de még mindig nem tünt helyén valónak a mondat.

Percekig nem kapott választ, egy hangot se és már azt hitte, hogy Namjoon letette amikor végre beleszólt a másik a telefonba.

- Mióta?

Jin arra gondolt azt mégse mondhatja hogy fél órája hiszen az milyen nevetségesen hangzana?

- Egy-két napja - hazudta végül. Úgyse beszélt már három napja Nammal.

- Örülök nektek - Namjoon hálát adott az égnek, hogy nem video chatelnek, akkor biztosan mindent le lehetett volna olvasni az arcáról. - Azt hiszem én nekem most mennem kell.

- Ma mindenkinek mennie kell - dünnyögte Jin.

- Mi?

- Nem lényeg - legyintett az idősebb bár ezt Joon nem láthatta. - Menj csak.

- Rendben Jinnie, majd beszélünk.

- Majd beszélünk.

Namjoon idegesen tette le a telefont és rögtön Minsun keresésére indult.

- Menjünk inni, Min! - hangjából határozotság és csalódottság egyvelege hangzott ki.

- Beszélünk róla? - kérdezte félve, de közben már vette a kabátját.

- Csak igyunk.

- Akkor csak iszunk - nyugtázta Minsun, végülis neki ez a verzió is megfelelt.

Namjoon már a harmadik rövidet húzta le Tokyo egyik eldugottabb, csendesebb kocsmájában, de egy cseppet sem érezte jobban magát.

- Nam, be kéne ismerned az érzéseidet, először legalább magadnak - Minsunnak eddigre már nagyjából sikerült összeraknia, hogy miért is akarja most a barátja leinni magát a sárga földig.

- Nincsenek érzéseim iránta! - csapott idegesen az asztalra Joon és már emelte is újra a poharát.