Pawprints On Our Hearts /Fack/

17

Jack Dylan Grazer:

Délután átmentünk hozzám, Noahval együtt. Bemutattuk anyának majd amíg ő kint játszott Maxxel, anya mindent elmesélt Finnek. Ezután még anyával beszélgettünk, majd Noahnak mennie kellett úgyhogy kikísértük és most megy Finn is. Noah már elment mert kettesben akartam elköszönni Finntől.

-Minden rendben lesz, okés? Ha akarod, visszamegyek veled Los Angelesbe a műtétre.

-Nem kell, valószínűleg nem mehetek.. Maxre kell vigyáznom vagy anyának vagy nekem és én meg egyedül nem utazhatok repülőn, mert anya nem engedi.. Úgyhogy valószínű hogy itt maradok..

-Akkor vigyázok Maxre.

-Nem, Finn.. Ez.. Nem is szeretnék ott lenni. Nem akarom nézni ahogy Mia szenved. Tudom hogy sokkal jobban lesz és nem lesz baja, de nem akarom látni hogy műtik, majd szenved. Inkább itt maradok Maxxel. És persze veled. - szemeimbe könnyek gyűlnek, így lehajtom fejem.

-Gyere. - óvatosan magához ölel, így hozzá bújok. Hátam simogatja így könnyeim hamarabb elállnak. - Hívj, akármi baj van. Vagy ha nincs baj, akkoris hívj csak simán, oké?

-Okés. - mosolygok. Egy puszit adok ajkaira, majd távozik.

Anyával megbeszéltük hogy holnap után megy haza és Maxet is viszi, mert lehet hogy elkapott valamit Miatól.

Szóval a napokban egyedül leszek, amíg Mia és Max felépül, mert addig marad ott anya. Finn dolgozik, viszont Noah úgy van mint én, így vele vagyok szinte mindig. Elképesztő hogy mennyit tud beszélni, de jó hogy nem ülünk csendben.

-Szóval tudhatom az egész történeteteket? - csak bólintok és az elejétől kezdve elmesélek neki mindent.

Most egyébként engedéllyel vagyunk Finnél, nert péntek van és hamarosan jön haza. Egész hétvégén hármasban leszünk, itt nála.

-Aa, és te összejöttél Jaedennel, mikor ő összejött azzal a bizonyos emberrel, itt?

-Nem jöttünk össze. Egy vagy két csók volt max, aztán azóta nem is beszéltem vele. Hogy hívják akivel összejött?

-Millie.

-Mi? Nekem azt mondta hogy egy fiúval jött össze..

-Pedig nem és egy lánnyal csalta meg.

-Jézusom.. Na mindegy. - ezután még addig beszélgetünk ebben a témában, amíg Finn meg nem jön. Este 6 körül lép be az ajtón. Bruno már ugrik a nyakába, ezután Noahval fognak kezet, majd végül én megölelem. Lepakolja a cuccait a szobájába én meg vele megyek. Noah leül a nappaliba. Finn ahogy ledobja a táskáját magához ölel majd megcsókol.

-Hiányoztál. - szorít jobban.

-Összesen 1 napja nem láttál. - nevetek halkan.

-Nem baaj. - simogatja hátam és ezúttal is csípőmtől egészen tarkómig vezeti kezét. - Milyen napod volt?

-Elmeséltem Noahnak mindent. Szóval képben van ahogy én is azokkal hogy itt mik történtek. - elengedem és szemeibe nézek. - Millie. - kacsintok.

-Oops.

-Nem érdekel ám, nyugi. Kicsit jobban is érzem magam hogy egy lánnyal voltál. - rántom meg vállam.

-Miért?

-Nemtudom magamhoz hasonlítani. Csak azért hogy öhm, tudod ki a jobb úgymond.

-Nem az a fontos hogy én tudjam hogy ki a jobb?

-De igen de úgysem mondanád el. Ha igen akkor meg biztos hogy azt mondanád hogy én, de én azt akarom hogy az igazat mondd. Szóval ha ő volt akkor mondd azt.

-A kezdetektől fogva megcsalt. Hogy lehetne ő a jobb?

-De nem így gondolom. Kivel voltál boldogabb?

-Jack, azért voltam vele mert elakartalak felejteni. Egy másodpercre sem voltam szerelmes belé, csak ahogy ő sem belém, oké? Bízz bennem. - kezét nyakamra rakja és homlokomra nyom egy puszit. - Szeretlek.

-Én is.. - hajtom fejem vállára.

-Mosolyogj már egy kicsit. - ölel át.

-Most nincs kedvem. - elenged és derekam átölelve, felkap de le is tesz az ágyra. Közben már mosolyt csal arcomra, de azért még rámmászik és csikizni kezd.

-Ne sértődj meg, mert ha mégegyszer elveszítelek, öngyilkos leszek. - abbahagyja a csikizésem és lassan megcsókol. - Mondj valamit.

-Oké, nem sértődök meg de meg kell ígérned valamit.

-Akármit.

-Ne beszélj vele többet.

-De ez alap. - ajkaimra ad egy puszit majd lemászik rólam és felsegít. - Na, menjünk vissza ehez a szerencsétlenhez. - mosolyog. Visszamegyünk Noahhoz, de nincs a nappaliban. Kis idő múlva a konyhából jön vissza és közénk veti be magát, egy zacskó chipssel a kezében. - Látom kiszolgáltad magad. - mosolyog Finn.

-Jól látod. Gondoltam nem bukok le, de előbb jöttetek. - csak mosolygok rajta, majd kényelmesebben elhelyezkedek a kanapén és Finn kapcsol egy filmet, de ezek végig beszélik.

A film vége felé elmegyek letusolni, majd lefekszem. Noah a nappaliban fog aludni, Finn meg nyilván velem. Mikor az említett is megérkezik, befekszik mellém és átölel.

-Finn. - suttogok.

-Hm?

-Neked nem hiányzik Los Angeles? Mondjuk inkább az ott töltött idő..

-Hogyne hiányozna. Nagyon szívesen visszamennék arra az időre amikor te részegen meséltél Jaedenről még elsőre. Újra kezdeni, tiszta lappal ezt az egészet és nem elbaszni azzal hogy ideköltözök. Ott is tudtam volna munkát találni, talán jobban is mint itt és veled lehetnék. De a legjobban a faház hiányzik. - mosolyog.

-Az nekem is. - mosolygok vissza.

-De most ittvan egy új tiszta lap, amit kezdhetünk. Semmi veszekedés és mindent elmondunk a másiknak, oké? - csak bólintok. - Akkor megpróbáljuk rendesen, megint?

-Igen. - mosolygok. Ajkaira nyomok egy puszit és én is átölelem. Ezt a pillanatot a telefonom csörgése szakítja meg, de mikor látom hogy anya hív, nem is érdekel annyira hogy megszakította. Kicsit izgatottan kérdezem meg hogy mi van Miaékkal, és anya boldog hangja meg is nyugtat.

-Nagyon jól vannak, holnap este indulunk haza. Mia is jön, apád megengedte hogy mindketten velünk legyenek.

-Mii? - szinte ugrálni kezdek örömömben.

-Most mennem kell, puszi, szia. - leteszi én meg lerakom a telefonom és visszabújok Finnhez, mostmár vigyorogva.

-Na?

-Holnap este indul a gépe. És öhm. Jól vannak. - mosolygok. - Ja, és Miat is hozza.

-Jaj istenem, alig várom hogy megölelgessem a kedvenc kiskutyusom.

-Mia a kedvenced?

-Hát, miért? Brunonak meg te vagy a kedvence. - nevet halkan.

-Oh, tényleg. Beszélve a kis ördögről.. - elengedem és kimegyek megkeresni. Mikor megvan szinte úgy veszem fel mint egy babát és visszamegyek Finnhez. Becsukom az ajtót, majd leülök Finn mellé. Bruno szinte rögtön ráugrik örömében, de aztán végül nálam nyugszik el.

-Jack. - csak ránézek. - Remélem tudod hogy ha velem vagy vele is együtt kell élned.

-Alig várom. - mosolygok.

Elfekszem, így ő is ezt teszi. Bruno mostmár mellkasomra mászik fel aztán odabújik közénk. Miközben én simogatom, ő bealszik, de Finn-nel tovább beszélgetünk, halkan.