SZJG-Új Élet | ✔

Cortez🥴

07. 20.

-Reni, hagyd majd megcsinálom. -elvettem tőle a ruhákat és betettem a bőröndbe- Ülj le, ne emelgess meg hajolgass.

-Megtudom csinálni. Terhes vagyok, nem rokkant. -tárta szét a karját.

-Akkor sem engedem, megcsinálom egyedül, oké?

-Nálad ez azt jelenti, hogy mindent bedobálsz a bőröndbe. -sóhajtott.

Na és? Ez így gyors és precíz munka!

-Lehet, de neked legalább nem kell hajolgatni. -leültettem az ágyra és bepakoltam a ruhákat- Na kész is.

Unott arcal nézett rám Reni és valószínűleg kinyírna a ruhák miatt, szóval gyorsan kéne elterelni a témát.

-Megyünk enni?

Sóhajtva jelezte, hogy igen. Felállt és elindult velem együtt le az ebédlőbe.

-Megint 7 órát kell ülni? -kérdezte fájdalmas arcal.

-Hát, ha nem akarod itthagyni az autót, akkor igen. Azt kéne.

-És...

-Nem. -felnevetett a gyors reakciómon, de már nem válaszolt rá.

Leérve megkerestük a többieket, melyik asztalnál ülnek és csatlakoztunk hozzájuk.

-Sziasztok. -köszöntünk, majd helyet foglaltunk.

-Helló, épp arról beszéltünk, hogy elmennénk állatkertbe, már Magyarban.

-Ja, király lenne. -vihogott Robi.

-Állatkert? -kérdeztem.

Nem épp rajongok értük. Unalmas az egész és, ha gyerekem lesz, akkor sokat fogunk oda járni.

-Jaj, ne csináld már, buli lesz! -vihorászott Andris is.

Mire készülnek ezek?

-Ki van benne? -néztem szét.

-Hát mi tuti megyünk, Emó nem hagy ki egy ilyen alkalmat. -válaszolt Ricsi.

-Mi is megyünk! -mondta Robi.

-Én is mennék. -tájékoztatott Haller.

-Dave? -fordultam felé.

-Ezt már mi is hanyagolnánk, sok munka van így is amit pótolni... -kezdte Dave.

-Oké, Zsolti. -vágtam a szavába.

-Hát, attól függ ki megy. -rántott vállat.

-Szeretnél menni? -néztem Renire, aki bólogatott.

Szóval megyünk az állatkertbe, ez az!

-Mi is menni Gábor haza. -mondta Zsák, Gábor pedig helyeselt.

-Szerintem én is kihagyom. -válaszolt Macu is.

-Na akk én megyek, legalább egy okos ember menjen. -röhögött Zsolti.

○○○○

-Jííí, itt az állatkert. -visított Virág.

-Nyugi Emó. -nyugtatta Ricsi egyből.

Leparkoltam és kiszálltunk.

-Na ez nagy buli lesz! -ordította Andris.

Oda szaladtak a jegyárushoz és már toporzékoltak, mért nem gyorsabb a sor. Virág is csatlakozott hozzájuk, ezért Ricsi is hamar a sorban állt. Mi többiek pedig követtük őket.

Megvettem a jegyeinket, majd a csoportunkhoz állva vártam, hogy Zsolti is megérkezzen.

-Na, hova megyünk először? -kérdezte Virág.

-Mi leszakadunk, megyünk a lámákhoz. Lehet eltűnünk és nem találkozunk többet, de majd hívunk. -mondta Robi és Andrissal együtt már el is futottak.

-Mire készülhetnek? -jött oda hozzám Ricsi.

-Nem tudom, de nagyon gyanús. -válaszoltam.

-Csak ne csináljanak hülyeséget. -sóhajtva lemondott róla, majd Virággal együtt mellettünk sétálva elindultunk.

-De rég voltunk így öten. -Zsolti Reni mellett sétált és magához képest halkan ejtette ki a szavakat.

-Ja, de így 12 is rég voltunk. -csatlakozott Ricsi.

-Furcsa volt. Újra együtt, már senki sem olyan, mint régen, persze jó értelemben.

-Már majdnem mind felnőttünk. -mosolygott Reni.

-Majdnem? -értetlenkedett Virág.

-Igen, a rockerek nem. Most is biztos valami hülyeségre készülnek. -húzta el a száját, erre pedig pont láttuk Andris egy lámán lovagolni, Robit pedig utána futni.

Átvágtattak közöttünk, ahogy a gondozók is, Andris a lámán ülve próbálta felhúzni Robit, akinek ez annyira nem ment, hogy elesett. A gondozók oda értek hozzá, de kiszabadult és futott tovább a lámán lovagló Andris után.

-Na, erről beszéltem. -legyintett Reni.

-Mi a... Haller velük ment nem? -kérdezte Ricsi.

-De. Tényleg, ő hol van? -kapcsoltam én is.

-Lehet elkapták. -nevetett Zsolti.

-Csak nem... -aggódott Reni egyből.

A tömeg akik végig nézték a két idióta előadását kezdett eloszlani, mi meg Haller után keresgéltünk.

⭐⭐⭐