Andris 🧙‍♂️

2.2K 53 1
                                    

07. 14.

-Szia Babcsirám! -öleltem meg a BARÁTNŐM.

Igen nekem sikerült megszereznem Annát. Gondoltátok volna? Én se.

-Szia takonypóc. Ma utazól, hamarabb eljött a nap, mint gondoltam!?

-Jup. Bár jöhetnél, de ez csak ilyen osztály bizbasz. De legközelebb bemutatlak nekik.

-Majd én bemutatok. -jött elő Robancs a házból.

Épp indulni készültünk és elköszönni jött Annácska. Nem is tudom, hogy őt kihez tudnám hasonlítani. Egyszerre Reni, Kinga és Virág, meg Kata, Flóra. Ja meg Kitti is.

-Havercsákó, tudod mit felejtettünk el? -gondolkozott RoBika.

-Ne hívj így, és fogalmam sincs.

-Az öltönyt.

-Van öltönyötök egyáltalán? És minek az? -kérdezte teljesen jogosan Anna.

-Van, asszem. A ballagási még megvan.  -röhögtem.

-Na húzzunk fel, mert el kéne indulni Gáborcához. -intett Robi.

-Oké.

-Ugye tudjátok, hogy néha nehéz eldönteni, hogy melegek vagytok-e. -szólt még a barátnőm, amire csak össze röhögtünk Robbal.

Miután leértünk már az öltönyben elindultunk Gáborhoz aki 20 perc sétára volt tőlünk. Oda még Anna elkísért.

-Csövi. -kiáltotta Robesz.

-Csá. -montam én is.

-Sziasztok. -köszönt Anna.

-Hello. -jött a válasz valakitől.

Bár nem tudom kitől és felőlünk jött a hang. Felnéztem és egy kisgyereket láttam az ablakban.

Neki sincs jobb doga reggel 7-kor.

-Sziasztok. -jött ki Gábor egy bőrönddel.

-Hello. -szállt ki Zsák a kocsiból.

-Na, most, hogy mindenki köszönt mindenkinek. Bemutatom Annát, a barátnőmet. -mutattam rá.

Kezet fogott az ,,ismeretlenekkel,, és bemutatkoztak meg ilyen illemdolgok... na szóval ja.

-Úhhh, de várom már Olaszt! Mikor érünk oda? -vágott közbe a beszélgetésbe Robi.

-Kemény 7 óra múlva. -nézett ki a csomagtartóból Gabifiú.

-Hogy mi? -kiáltottunk fel egyszerre Robussal.

-Ja, 7 óra veletek. Nekünk lenni rosszabb. Nem gondolni? -forgatta a szemét Zsák barátunk.

-Ne legyél ilyen lenéző! Mi befogadunk a társaságunkba erre ezt teszed?

-Ja megengedtük, hogy velünk utazzatok! -folytattam Robbancs hülyeségét.

-És mégis így bántok velünk. -vágta be a sértetett Robika.

-Te jó ég. Mi lesz itt? -ilyedt meg Gábor.

-Szerintem én hagylak titeket. Jó szórakozást. -nevetett Anna, megcsókolt aztán lelépett.

-Szép lány. És kedves is. -Gáborca.

-Az. Na van kaja? -vágott bele Robusztus.

-Azt a *&^%%$# - Jacques.

Azta ezt nem tudtam róla. Mik kinem derülnek.

Robertgida csak nevetett egyett és úgy döntött jobb kicsit csöndben lenni.

Bepakoltam a cuccainkat és elindultunk a hét órás útra. Mi lesz velünk addig?

-De úgye megállunk majd valahol? -kérdeztem.

-Szlovénoknál. De ti nem olvastátok az üzeneteket? -nézett bele a hátrapillantóba Gábor.

-Minek? Te vezetsz! -vágtam rá.

Sóhajtott egyett aztán felkanyarodott az autópályára. Az első óra csendben telt aztán jöttek Robert és az én agyszüleményeim tömkelege.

⭐⭐

SZJG-Új Élet | ✔Onde histórias criam vida. Descubra agora