Korábban jó barátságban voltunk öcsém osztálytársának családjával, mert egyazon faluban laktunk (azóta ők kimentek külföldre). Egyszer átmegyünk hozzájuk, anyuka büszkén mutatja a három gyereke egy-egy szem sporteseményen kapott oklevelét, szépen bekeretezve, kiszögelve a nappali három falára.
Szüleim: *nem szólnak semmit, csak bólogatnak*
Néhány héttel később az a család látogatott meg minket. Anyuka besétál a nappaliba, rögtön a bejárat mellett van egy bazinagy vitrines könyvszekrényünk. Anyuka kissé meglepetten veszi észre, hogy a könyveket nem is látni, mert a vitrinben alig férnek el a tanulmányi versenyen elért helyezésekért kapott oklevelek, amik konkrétan egymást fedik, mert nincs elég hely.
Anyuka [zavarta pillant a testvéreimre és rám]: Áh... ezek az okleveleitek?
Anyám: Áh, ez csak a három nagyobbiké, és különben sem az összes, csak ennyi fért ki.
YOU ARE READING
Életem napjai
HumorVicces sztorik, szituációk az életemből. Igen, visszatér ez a rovat olyan két év után. Annyi betegmód groteszk szituáció összejött az életemben, hogy azt nem győzöm jegyzetelni, szóval tessék gyerekek, röhögjetek rajta velem.
