Családi Sztorik 5.

106 8 1
                                    

12 éves lehettem talán. Éppen hazajöttünk késő délután unokaöcsém elsőáldozásáról. Eszembe jutott, hogy már ki kéne kelniük a kacsáknak, így úgy ahogy voltam, ünneplőben, szép cipőben beszambáztam a tyúkketrecbe megnézni a kotlóst. Látom, hogy van alatta három már kikelt, egyszerűen tündéri kiskacsa, így fogtam magam, felnyaláboltam őket a markomba és bementem velük.
Én: Anya, nézd, kiskacsák!
Anyám a nappaliból amikor meglátja hogy van valami a kezemben: Jézusom, be ne hozd őket!
Szintén anyám, amikor közelebb jött: Istenem, de cukik!

Életem napjaiTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang