Valós játék

1.fejezet

Egy átlagos nap

Csak egy átlagos nap volt a 9.a osztályban...legalábbis annak indult.Kiara és Erika együtt léptek be az osztályterembe,ami mint mindig reggel 7:30 perckor üres volt.Leültek a padjukhoz és neki álltak beszélgetni.Nem sokkal később Máté és Kata jöttek kézen fogva,csókolózva.

-Köpöd ki!-szólalt meg hirtelen Erika a gerle pár felé.

-Pfhujj...milyen undorító.-csatlakozott Kiara is.

-Hagyjuk már!Te is ezt csinálnád Alexszel.-mosolygott rá legjobb barátnője.

-De jajj már...-temette kezébe az arcát Kiara,aki mint mindig,most is elvörösült,amikor csak meghallota a chrussa nevét.

-Milyen cuki már!-ment oda Kata a lányokhoz.-Tiszta aranyos,amikor így zavarba jön.

-Nem is!-tiltakozott Kiara,mire mind a hárman nevetni kezdtek.

Telt múlt az idő,és azt vették észre,hogy mindenki a teremben van.Mindenki köszönt,pacsizott és ölelkezett a másikkal.Észre sem vették,hogy mennyire telik az idő,csak azt,hogy hirtelen kivágódik az ajtó,és az osztályfőnök,Teréz lép be rajta.

-Jó reggelt mindenkinek!-köszönt derűsen a tanárnő.

-Jó reggelt kívánok!-mondták a diákok unott és egy ,,Mi a francnak jött ez be" hangnemben.

-Üljetek le!Remélem mindekinek jól telt a hétvégje,és megtanultátok a Rómeó és Júlia elemzését,ugyan is ebből fogtok ma felelni,de nem akárhogyan.-emelte fel a mutató ujját.-Kettesével fogtok felelni,de senki nem a padtársával.Mondok mindenkinek egy nevet,és azzal az illetővel kell számot adnia a tudásáról.-fejezte be a beszédét,mire az osztályból egyszerre tört ki egy ,,Ne már".Ilyen dolgokban nagyon is összhangban volt a csapat.

Ezután a tanárnő mindekinek mondott egy nevet.Voltak,akik örültek a másik embernek,de voltak,akik egy kanál vízben megtudták volna folytani a másikat.A feszültség szinte izzodt Luca és Kata között.Nos igen.Kata tudta,hogy Luca fülig szerelmes Mátéba,és azt is,hogy milyen egy kétszínű ribanc.Az osztáyfőnök sorra feleltette le a gyerekeket,akik már alig várták,hogy kicsöngessenek az óráról,és szünet legyen.

-Már nagyon elegem van mindenből.-dörmögte az orra alatt Zalán,aki sosem volt egy élet vidám gyerek.

-Neked minidg mindenből eleged van.-felelte Zsolt.-Olyan vagy,mint egy öreglány,aki azért nyavajog,mert épp nem volt a boltban erdélyi szalonna,hanem helyette császár szalonna volt.

-Ennél jobb példát nem tudtál volna felhozni?-nézett rá értetlenül Gábor,aki imádott belekötni a nagy darab srácba,hogy utána az egész osztálytermet egy háborús övezetté változtassák.

-Én legalább megszólaltam és nem csak gubbasztottam,mint te.-szúrt vissza.Gábor már épp válaszra nyitotta a száját,amikor valaki hirtelen nyakon csapta.

-Szevasz!-kiabálta a fülébe Alex,aki minden alkalommal ezt csinálta a nála jóval alcsonyabb fiúval.

-Nah bazdmeg,azt hittem,hogy Isten meghallgatta az imáimat,és meghaltál.-cukkolta az éppen nyakon vágott srác a másikat.

-Kezdjük ott,ha én nem lennék,akkor...-kezdett bele Alex,de Laci félbe szakította.

-Akkor nyugodtabb életünk lenne.-szólt be a terem túlsó végéből a szendvicset evő srác.

-Bocsánat,mid lenne?-fordult hozzá értelenül Lilla.

-Én is téged.-mosolygott rá,a szőke hajú fiú.