Valós játék

4.fejezet

Túl sok kérdés

Az egész iskola csöndes volt.A nappal;zajos és élettel teli épület most filmben illően ijesztő volt.A folyosókon ijesztően festettek a tablók,és a virágok az ablakokban.Egy-egy bukóra nyitott ablakon keresztül befújt a szél,ezzel hátborzongató hangot keltve.Az ablakhoz hozzá érő ágak rémisztő árnyakat ábrázoltak.Zsolt és Sára a kémia terem szertárában gubbasztottak.Mindketten mereven ültek,még levegőt is alig mertek venni.Valahol a távolban magassarkú cipő kopogását hallották.Sára kivett a zsebéből egy kis tükröt.

-Hogy tudsz ilynekor is a sminkeddel foglalkozni?-nézett rá értetlenül Zsolt.

-Jajj,fogd már be!Most nem magamat akarom csodálni,hanem megnézni,hogy van-e valaki a teremben.-válaszolt szemforgatva a lány,(bár ezt a fiú nem látta a sötétben)majd oda kúszott a résnyire nyitott ajtóhoz,és a tükör segítségével kinézett rajta.-Senki.-felelte.

-Senki.-fújta ki a levegőt a magas srác.

Mindketten igyekeztek nyugodtak maradni.Beletelt pár percbe,amíg mindketten abba hagyták a remegést,és megnyugodtak.Sára Zsolt vállára hajtotta a fejét.Unalmában a lány elővette a telefonját.

-Vedd már le a hangerőt!-szólt rá a srác.-Nem akarom,hogy megtaláljon minket az a valami.

-Jajj Istenem!-kezdett el halkan háborogni Sára.

Egyszer csak meghallották,amint kinyílik az ajtó.A lány még mindig nem vette le a hangerőt a telefonjáról.Nem is sejtette,hogy ezzel mekkora veszélybe sodorja osztálytársát és magát is.

-Mondtam,hogy némítsd le azt a kurva telefonod!-szólt rá Zsolt,de már késő volt.

Hallották,ahogy felhúzódik a kis üveg ablak.Egyikük sem mert felnézni.A fiú hideget érzett a nyakán.Amikor hozzáért,vért tapintott.Nagyot nyelt,majd lassan maga fölé nézett,tudván,hogy mi tekint rá vissza.Sára nagyot sikított,amikor meglátta a szörnyet,majd kivágta az ajtót,és kirohant a szertárból.Zsolt hirtelen a rém nyakára rántotta az üveget,majd ő is követte a lányt.Ahogy igyekezett kifutni a teremből,elbotlott a földön fekvő Sárába,aki éppen a szemüvege után kutakodott a sötétben.A szörny hirtelen feltépte a magára csukott tárgyat.Morogva a két diákra nézett.Szemei most vörösen izzani kezdtek.Zsolt kúszva igyekezett kijutni a halál markából,amikor a csaj elkapta a bokáját.

-Ne hagyj itt,te szerencsétlen!-kiabált neki Sára,akinek a lábfejébe a szörny beleszúrta hosszú karmait,mire a lány vérfagyasztóan felsikított.

Zsolt megpróbált a küszöbbe kapaszkodni.Igyekezett megtartani magát is és az osztálytársát is.Nem lehet tudni,hogy mennyi ideig tartott a ,,küzdelem".A lány lábfejéből csak foly és folyt a vér.A srác csak annyit kezdet el érezni,hogy Sára enged a szorításból,majd egyszer csak teljesen elengedi őt.A fiú könnyes arccal fordult meg.Látta,hogy az alacsony lányt,a rém behúzza a szertárba.Tudta,hogy nem tehet semmit,és azt is,hogy már nem tudná megmenteni.Sietve kirohant a teremből,majd becsapta az ajtót.A fiú hirtelen megtorpant,majd ránézett a folyosón lévő szekrényre.Becsukta a terem ajtaját,majd a nehéz tárgyat az ajtó elé rakta,hogy ne jöjjön ki a lény.Zsolt elindult a fiú mosdó felé,amikor hirtelen meglepte őt Bence.

-Tesó,te hol voltál?-nézett a magas fiúra Bence.

-Épp most szabadultam ki a halálból.De csak én...-felelte elcsukló hangon.

-Hogy érted,hogy csak te?

-Sára oda bennt maradt.

-Ezt most nem mondod komolyan?És te nem tettél semmit?!-kérdezte idegesen Bence.