Valós játék

5.fejezet

Érzelmek tengerén

A lány úgy érezte,mintha az illető tudta volna,hogy bajban van.El sem akarta hinni,hogy rátalált a szőke herceg,aki megmenti őt.Pont,mint a mesében.Szívét melegség és boldogság öntötte el.Érezte,ahogy a hasában a pillangók életre kelnek,és vadul csapkodni kezdenek.A pulzusa az egekbe szökött.

-Kiara!-kiabálta hangosan a fiú.

-Alex!-suttogta maga elé a lány.

A szörny hátra pillantott,és meglátta a fiút.A srác felvette a baseball ütőt,ami épp a lába előtt hevert.Elindult a szörny felé,majd meglendítette az ütőt.A lény elkapta azt,majd azzal együtt a falnak vágta a fiút.Kiara körbe nézett,hogy mit használhatna,mint fegyvert.Feltűnt neki a radiátornak a teteje.Megpróbálta leszedni,de a műkörmei nem engedték.Eközben Alex megpróbált felkelni a földről,és folytatni a harcot a szörnnyel,ám egy óvatlan pillanatban a rém megkarmolta a fiú lapockáját,mire a srácból egy ordítás tört ki.A lány végül úgy döntött,hogy nem érdekli a műkörme,amit 2 napja csináltatott.Fogta,és teli erőből feltépte a fűtőtest tetjét,majd a szörny felé indult.Már éppen lendíteni akarta a tárgyat,amikor a rém egy óriási lökettel a zuhanyzó sarkának lökte a lányt,mire Kiara hangosan felsikított.Mikor Alex ezt meghallotta,a könny kiszökött a szeméből.Rosszul esett neki hallani a lány sikolyát.Meglátta a ,,fegyvert",amit a csaj elejtett, megragadta,majd egyenesen a szörny hasába szúrta.A lény felordított a fájdalomtól,mire az ablakokból az üvegek kitörtek,és szanaszét hullottak a kis helységben.Kiara a feje fölé kapta a kezét,nehogy egy szilánk a fejébe fúródjon.A fiú hirtelen oda ugrott a lányhoz,majd ráhajolt Kiara egész testére,nem törődve azzal,hogy így az ő háta lesz tele üveg darabokkal.Hallotta,ahogy a szörny elhagyja a helységet,majd kivágja az öltöző ajtót.Alex legszívesebben utána ment volna,de nem akarta egyedül hagyni a reszkető lányt...bár,ahogy jobban bele gondolt,inkább szökjön meg a szörny,minthogy Kiara egyedül maradjon.Mindketten kiegyenesedtek,így egymással szembe kerültek.A csaj annyira megörült a fiúnak,hogy előtörtek belőle az öröm könnyek.

-Ne sírj!Itt vagyok,és vigyázok rád!-ölelte át a fiú a reszkető lányt.

-Annyira féltem...-fúrta az arcát Alex mellkasába.-és téged is nagyon féltettelek.-fejezte be a mondatot.

-Tudom.Én is nagyon féltettelek téged.-símogatta meg a lány fejét,majd bele puszilt a hajába.-Egész idáig tégedkerestelek...és most végre megtaláltalak.-szorította magához Kiarát.

-Úgy örülök,hogy itt vagy.-nézett könnyes szemeivel;Alex íriszeibe.

-Én is...és annak is,hogy nem esett bajod.Soha többé nem hagylak magadra!-felelte a fiú,majd letörölte a lány könnycseppeit.-Mondták már,hogy milyen gyönyörű az arcod,még így smink nélkül is?-kérdezte a fiú.Kiara nem válaszolt,csak megrázta a fejét.-Bunkók.-közölte egyszerűen Alex,mire a csaj elnevette magát.

-Nem is tudom mi lett volna,ha te nem jössz.-ölelte át Alex nyakát Kiara.

-Én sem,és nem is akarom tudni.A lényeg az,hogy most már itt vagyok,és éppségben vagy.-felelte a fiú,és vissza ölelte a lányt.

Nem tudták,hogy mennyi ideig bújtak a másik karjába.Mindkettőjüket megnyugtatta a másiknak a jelenléte.Alex lassan felállt,és felsegítette a csajt is.Ahogy Kiara is felállt a földről,a srác csak akkor vette észre,hogy a csaj pólója el van szakadva,így a lányt elölről semmi nem takarta.Alex teljesen elvörösült,amint meglátta a lányt fekete melltartóban.Kiara csak akkor esztmélt fel,amikor a fiú zavarba jött.Ezt onnan tudta,hogy Alex lenézett a cipőjére,és bele túrt dús,barna hajába,miközben igyekezett elrelyteni a mosolyát.