Halálos szerelem || Dazai x Reader {HUN}

13. 🔞Osamu🔞

*FIGYELEM!!!*
*Ha a címből, illetve a fönti képből nem jöttél volna rá, akkor ide is leírom!*
*A rész 🔞plusszos részt tartalmaz! Ha nem bírod, akkor csak a csillagig (★) olvasd!*
*Jó olvasást!💜*

Egy tengerparton vagy. Ott állsz egy sziklán. Élvezed a napsütést.
Hirtelen meglátsz két madárkát, akik együtt repülnek. Egy szerelmes pár.
És ekkor elkezdesz zuhanni. Beleesel a vízbe. Hiába próbálsz, nem tudsz a felszín felé úszni. Valami lehúz. Próbálkozol, de nem megy. Feladod.
Ekkor valaki elkapja a kezed és visszahúz. Nem látod az arcát, csak azt, hogy egyszerre mosolyog és sír.

És ekkor kinyitod a szemed. Csak egy álom volt... De érdekes.
Ránézel a telódra.

- HÁROMNEGYED NYOLC?!? - ordítod.

Gyorsan átöltözöl, megfésülöd a hajad, majd pórázra rakod a kutyust. Elhiszed ahoz a lányhoz, majd elkezdesz futni. Az irodáig meg se állsz.
Mikor odaérsz, gyorsan megigazítod a hajad, majd egy ásítás kiséretével besétálsz.

- Sziasztok! Jó reggelt! Bocs a késérsért! - mondod lihegve
- Nyolc óra egy perc - mondja komolyan Kunikida - egy perc nem a világ vége! - mosolyodik el.
- Köszönöm! - hálálkodsz, majd leülsz az asztalodhoz.

Irodai munka... Szuper... De legalább nem kell annyira koncetrálnod. Csak be kell gépelni az adatokat! Menni fog!
Elkezded gépelni az adatokat, miközben nagyokat ásítasz.

- Amúgy, Dazai hol van? - kérded, mivel ma reggel még nem láttad a srácot.
- Már megint elkezdte kerülni a munkát...! - Kunikida próbálja elrejteni a dühét, kevés sikerrel.
- Hogy érted azt, hogy már megint? - elkerekednek a szemeid.
- Régen szinte sose jött be dolgozni. Amikor pedig bejött, akkor se csinált semmi hasznosat. Mindig nekünk kellett minden munkáját. De viszont, amikor fel vettünk téged, /név/, akkor elkezdett veled normálisan bejárni, és nem nekünk kellett végezni a munkáját. Jó hatással volt rá a jeleléted. De, most megint elkezdett rosszabodni. Történt valami?
- Hm... Szerintem nem...
- Értem...
- Furcsa - vág közbe Junko - Pedig reggel együtt jöttünk Dazai-val... Azt mondta, hogy még van valami, amit el kell intéznie!
- Oh, értem - visszatérsz a munkádhoz. A szád elé rakod a kezed, és ásítasz egyet.
- /Név/-san, minden rendben? - Sushi aggódó tekintete az arcodat fürkészi.
- Szia Sushi! Igen, persze!
- Fáradtnak túnsz...
- Hát, nem is tudtam aludni. Illetve majdnem elkéstem...
- Akkor csinálj magadnak egy kávét!
- Hm... Ez jó ötlet! Köszi! - megsimogatod a buksiját, majd odasétálsz a kávéfőzőhöz.

~Time skip~

Már a harmadik kávédat iszod, amikor meghallasz egy ajtó csapódást, illetve Kunikida kiabálását.

- DAZAI!!! - ordítja a férfi.
- Oh, hello, Kunikida-kun! - dalolja a kötszerpazarló.
- TUDOD, HOGY MENNYI AZ IDŐ?!?
- Igen! Tizenegy óra!
- ÉS MIÉRT CSAK MOST JÖSZ BE DOLGOZNI?!
- Mert most van kedvem!
- DE DAZAI!!!
- Mi van Kunikida-kun?
- Nem. Csinálhatom. EZT!
- De! Régen is így csináltam!
- De, Dazai-san! - szól közbe Sushi - Nem szeretnénk folyton a te elmaradt munkáidat csinálni!
- Én meg dolgozni nem akarok! Vannak annál sokkal érdekesebb dolgok is!
- Mint például hatszázadjára is tesztelni, hogy működik-e a fulladási kísérlet? - kérded gúnyosan, miközben megiszod az utolsó korty kávét.
- Pontosan! Te mindig tudod, mi a helyes Cuksi!
- Még mindig nem vagyok a kutyád, de mindegy - gépelés közben ásítasz egy nagyot - Kell még egy kávé... - elindulsz a kávéfőző felé, de Dazai az utadat állja.
- Inkább gondolkodjunk el azon, hogy hogyan-
- Nem fogok veled kettős öngyilkosságot elkövetni - kikerülöd
- De... Miért? Azt mondtad, hogy-
- Dazai! Az egy hónapja volt! Nem akarok meghalni! Egyszer volt hogy még akartam ölni magamat! - beleszürcsölsz a kávéba, és visszaülsz gépelni
- De akkor miért-
- Stressz, bánat, és düh levezetés.
- Megtennéd, hogy amikor beszélgetünk, a szemembe nézel?
- Nem.
- Mert?
- Vannak annál sokkal érdekesebb dolgok is! - idézed vissza a szavait - Ülj le a seggedre, és dolgozz! - mondod, miközben még mindig nem nézel rá.