Roommates~ [Ereri/Riren]

Prológus

~Eren szemszög~

Itt vagyunk ezen a rohadt kiránduláson. Fasza. Már vagy egy másfél órája itt császkálunk valami noname hegy lábánál. A térdem mingyárt lerohad. Szerintem kurvára eltévedtünk. A többiek is úgy néznek ki, mint a centrifugált szar. Állítólag ma kapunk új osztályfőnököt, mert a régit kirúgták kiskorú molesztálásáért. Pedofil állat... De mivel őfelsége nem volt hajlandó velünk túrázni, előre ment a szállásra, így csak ott találkozunk vele először. Debuzi. Befújtam magam hatodjára is azzal az etetőanyag szagú szúnyogirtóval, ami egyébként semmit nem használ, azon kívül hogy halál szaga lesz tőle az embernek. Ha tudtam volna hogy ez lesz, biztos nem jövök el. És ez még csak az első nap. A 14-ből. Hülyét fogok kapni. Inkább maradtam volna otthon, és néztem volna yaoit orrvérzésig (szó szerint) mivel egy nyomorék fudanshi vagyok. Ebből kifolyólag meleg is. Vagyis nem ebből kifolyólag, mert nem ettől lettem meleg. De erről senkinek nem kell tudnia...

...

Kb egy óra felesleges botorkálás után, végre megérkeztünk ebbe a kócerájba. De a változatosság kedvéért még itt is baszakodnak fél órát, mire kiveszik a szobákat. Két ágyas szobák vannak, de természetesen azt is a tanárok döntik el, hogy ki kivel legyen, mert hát miért is ne.

...

A maradék 15 perc alatt, próbáltam összeszedni magam, hogy ne horpasszam be Jean ló arcát, mert a paci unatkozott, és azt találta a legjobb elfoglaltságnak, hogy engem irritáljon.

...

NYÍLVÁNVALÓAN az új tancival kerültem egy szobába, mert hogy "problémás vagyok" és "jót tenne nekem egy kis fegyelem, hogy tudjam hol a helyem". A kulcsot szorongatva baktattam fel a lépcsőkön. Megálltam a 169-es szoba előtt (mert ugye a legtetejére raktak, természetesen). Az ajtó már nyitva van, mivel emberünk már valószínűleg berendezkedett. Zakatoló szívvel vezettem kezem a kilincsre, (Mi a faszért izgulok ennyire egy kibaszott tanár miatt!?) majd lassan benyitottam. Az ágyon egy húszas évei közepén járó, fekete hajú pali ült, és épp a telefonját buzerálta. A kurva anyját de jól néz ki. Felnézett ahogy észrevette a jelenlétem. Faszom. Rossz szobába jöttem. Elmormoltam egy elnézést, majd elkezdtem elhagyni a helyiséget, de egy kéz visszarántott. Mi a fasz, hogy került ez ide!? Most hogy jobban megnézem, alacsonyabb nálam, olyan 160 centi körül lehet, de így is iszonyat helyes, viszont az arcberendezése eléggé komoly. Látszik rajta, hogy nem szokott mosolyogni. Lehet nem is tud. Megköszörülte a torkát, mivel már vagy egy fél perce őt bámulom.

-Te vagy Eren Jeager? - kérdezte monoton hangon. Mi a szar, honnan tudja a nevem?

-I-igen. - dadogtam zavaromban.

-Levi Ackerman vagyok. Én vagyok az új osztályfőnökötök! - nyújtotta jobbját. HOGY MIVAAAAAAN!?!?!!?! EZ A DÖGÖS PASI A TANÁROM!?! JÉZUS EREJE.

Elfogadtam a mancsát, és elrendeztem a cuccaimat. Őfelsége már az elején leszögezte, hogy nem hajlandó eltűrni a koszt, és a rendetlenséget, úgyhogy ehhez kell tartanom magam. Jelenleg itt tespedek, és várom hogy mehessek fürdeni. Hála istennek mára már nincsenek programok, úgyhogy mindenki azt csinál amit akar. Hirtelen egy komor törpét véltem felfedezni az ajtóban. Egy rövidnadrág, és egy póló volt rajta, ráadásul a haja vizes volt. Úristen. El fogok halálozni.

-Mivan? - kérdezte, mikor észrevette, hogy elég feltűnően méregetem.

-S-semmi... - áhh tényleg semmi, csak majdnem megdugtam szemmel.

Elmentem én is mosakodni, de még azért egy sort faszkodtam a tusfürdővel, mivel olyan volt az állaga, mint a tortazselé. Néma anyázások közepette tértem vissza a szobába, mivel úgy döntöttem, hogy még a küszöbbe is szeretnék belerúgni.

Még vagy egy fél órát kockultunk, majd Mr. Ackerman szépen ágyba parancsolt, mondván hogy holnap fárasztó napom lesz. Egyébként most jövök rá, hogy ugyan az a vezetékneve, mint Mikasanak. Rokonok lennének? És ha igen, én miért nem tudtam róla? A szomszéd istállóból, azaz Jean és Marco szobájából eléggé khm érdekes hangok szűrődtek át. Öcsém, nem elég hogy egy ló, de még meg is lovagolják. Tsk. Mivel az alvás a gyengéknek való, ezért én is csak ritkán szoktam. Érdekesebbnek találtam Levi békés arcát fürkészni. Annyira aranyos. Ilyenkor nem ráncolja úgy a szemöldökét, és nincs olyan komoly arckifejezése. NEM, EREN, NEM MOZDULSZ RÁ A TANÁRODRA, CSÚNYA, ROSSZ EREN, NEM SZABAD!!!! MINIMUM 10 ÉVVEL IDŐSEBB NÁLAD, OKÉ!? Már vagy másfél órája bámulom nagy ámulattal édes arcát. Ahj istenem mingyárt mellé bújok ahww. NEM! Fogtam magam, és óvatosan próbáltam kimenni sétálni, hogy kiszellőztessem az agyam. Kikeltem az ágyból és mellé léptem. Óvatosan kisimítottam szemébe lógó tincseit. Na jólvan, megyek mielőtt még megerőszakolom szegényt. Már majdnem felhúztam a másik cipőm is, de a mogorva törpe megébredt.

-Hova-hova? - kérdi ideges hangon, mire a szar is megfagyott bennem. Ennek is most kell felkelni.

-Cs-csak a mosdóba- mentegetőztem.

-Cipőbe? Ahjj most az egyszer elnézem, hogy felébresztettél. Feküdj vissza és aludj! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon.

Tu bí kántinyú...

Szijasztok gyermekeim! Gondoltam írok egy Ererit, mert hát miért ne. Ez lenne a prológus, remélem azért nem olyan megbotránkoztató XD. Sietek a kövi résszel, addig is egyetek sok kexet🍪, mert a kex az jó. Na pusszika.