Roommates~ [Ereri/Riren]

8. Ének

~Eren szemszög~

Reggel hihetetlen fejfájással kelek. Kinyitom zöld szemeim, velem szembe pedig Levi fekszik, és úgy néz rám, mintha meg akarna ölni. Hol vagyok? Álmodok? A testem megint önmagától cselekszik, közelebb húzódok hozzá, kezemet pedig arcára simítom. Érintésemre megenyhül a gyilkos arckifejezése.
Hirtelen a fejembe nyilall a fájdalom, amitől összeszorítom szemeimet. Levi hangosan sóhajt, majd felkel mellőlem. Hova megy?

-Mr. Ackerman! Miért csókolt meg? - szalad ki hirtelen a számon a kérdés, ami már régóta nyomja a mellkasomat.

Levi hirtelen megtorban, majd megfordul, és leül az ágyra, pont velem szemben. Kíváncsi tekintettel nézek rá, és cseppet sem zavartatom magam a nemrég kialakult, kellemetlen légkör miatt. Zavarában elfordítja a fejét. Tekintetem követi az övét. Az ágy mellett lévő, meglehetősen takaros éjjeliszekrényen lévő, egy szál zsebkendőt fixírozza.

-Levi! Miért? - szólok rá követelőző hangnemben.

Látszólag meglepődik, hogy a nevén szólítom. Fejét felém kapja, és ki kerekedett szemekkel néz rám. A nap fénye megvilágítja helyes arcát.
Nehezen jut ajkaira a szó, de végül nagy nehezen kinyögi.

-Tetszel nekem, Kölyök. - mondja ki egyszerűen, és határozottan. Egyik kezét az én kezemre simítja, másikkal pedig próbálja leplezni zavarát.
Köpni nyelni nem tudtam a meglepettségtől. Nyílván valamennyire sejtettem a dolgot, mert mégis mi másért csókolt volna meg? De nem gondoltam volna, hogy egy vasárnap reggel, feltehetően Levi házában (csak mert a szobájába sosem engedett be) a világomról sem tudva fogom hallani.

Összeszedem a gondolataimat. Még mindig nem néz a szemembe, a reakciómat várja.

- Rendben. - mondtam ki ezt az egy szót, teljes nyugodtsággal.

- Mi?! - kapta felém a fejét.

- Rendben. - ismételtem meg magam - Nekem is tetszel. Wow, mikor lettem én ilyen magabiztos?

- Neeeem Kölyök, ebből nem lesz semmi. A tanárod vagyok! - vált vissza a szokásos stílusára.

- És? Úgyse tudják meg. - rántom meg a vállam.

- Hülye vagy!? Tudod te mivel játszol? - csattan fel hirtelen.

- Az állásoddal, és a jó hírnevemmel. - forgatom meg a szemeim.

- Pontosan! Nem lehet viszonyod egy tanároddal sem!

- Kár... Pedig szerettem volna egy háremet veled, és a biosz tanárral. - mondtam tettetett csalódottsággal.
Levi fejbe csapja magát.

- Idióta vagy.

- Tudom. De ha "nem lehet köztünk semmi" akkor miért mondtad el, hogy bejövök neked?

- Hogy tudd! - áll fel az ágyról, majd megindul kifelé.

- Hogy jobban fájjon a szívem? - kérdezem szomorúsággal a hangomban, és igyekszem a lehető legaranyosabb tekintetemmel ránézni. Ez Arminnál mindig bejön.
Megint megáll, és rám néz. Arckifejezése megenyhül. Visszaül az ágyra, majd kezével végigsimít a fejemen.
Jól esik az érintése.

- Megpróbálhatjuk...

- Egyébként... Hogy kerültem ide?

- Tegnap este hoztalak haza talaj részegen Connie bulijából.

Hát persze! Connie bulija! BASZDKI, A FOGADÁS