Roommates~ [Ereri/Riren]

2. Ének

~Eren szemszög~

Itt sétálunk a bazárnál. Valaki nem akar megerőszakolni esetleg? Mikasa most KIVÉTELESEN a lányokkal ment. Ez fura.
Szóval most Armin gecivel kell beértem.

-Figyelj Eren... - szólalt meg hirtelen. Látszik rajta, hogy eléggé zavarban van, és azt kívánja, bár ne hozta volna fel. - N-nekem... Bejön valaki.... - mondja, mire meglepődtem.

-Ki a szerencsés? - mit ne mondjak, érdekel hogy ki nyerte el a tetszését.

-A-annie... - suttogta.

-Szerintem hívd el randira a tábor után. - adtam neki tanácsot.

-H-hát nem is t-tudom... Mi van ha nemet mond?

-Egy próbát megér. - bíztattam.

-M-megpróbálom....

...

Olyan este 11 körül van, de csak most sikerült visszaérni a szállásra. Levi már megint előbb ment fürdeni, szóval most várhatok rá. Tsk.

Egy fél óra múlva hajlandó volt kifáradni a Sensei, viszont ahogy visszaért, csak egy alsó volt rajta.

Az arcom egy szempillantás alatt vér vörös lett. Végigvezettem tekintetem kidolgozott testén, és nem feltűnően megharaptam a számat. Miért néz ki ilyen jól!??!?! AHJJJ. Meg fogok halni.

Inkább elmentem én is fürdeni, mielőtt még sátrat verek.

Visszatérve, egy édesen szuszogó törpével találtam szembe magam. Ahww annyira aranyos. Közelebb mentem, és megsimítottam a fejét, majd egy kicsit be is takartam. Nehogy megfázzon már a 45 fokba.

...

Másnap fáradtan másztam ki az ágyamból. Levi már felkelt, és a fogát mosta. De mi a fasznak mos fogat reggeli előtt!? Na mindegy, én ezt úgyse érthetem.

Miután mindketten elkészültünk, lementünk reggelizni. És ez még csak a harmadik nap. A két hétből.
Semmibaj.

Kajálás után visszamentünk a szobáinkba összekészülni, ugyanis ma strandra megyünk. Nagyszerű.

~Levi szemszög~

Reggel van. Ma megyünk strandra. Fasza.

Nagynehezen mindenki összeszedte magát, és elindultunk. Alig 10 perce sétálunk, de a kölyök, meg az a Jean gyerek már összevesztek valamin. Tsk.
Odamegyek, mert hát valakinek rendet kell tenni.

-Elég legyen! - rivallok rájuk.

-De- kezdené a magyarázkodást, de félbeszakítom.

-Nincs de, csend legyen! - erre már mindketten befogták a szájukat.

Az út többi része csendesen telt. Megérkeztünk ehhez a csodához.
Mindenkire aggattak egy karszalagot, és már indultunk is átöltözni.

...

Jelenleg egy törölközőn ülök, és Hanji rendkívül 'izgalmas' sztorijait hallgatom.

Többször is végigvezetem a tekintetem az épp arra járó Erenen. Gyerek létére iszonyatosan jó teste van, mire megnyalom a szám.
Úristen mi a fasz. Most komolyan rámozdultam a diákomra? Félek magamtól...

-Hahó Shortyyy figyelsz? - szakít ki gondolatmenetemből Hanji

-Ahogy visszafordulok hozzá, egy perverz mosolyjal találom szembe magam.

-Na éééééés.... Mikor tetszett meg? - kérdezi gyanakvóan.

-HEEEEEE!? - akadok ki hirtelen, és egy kicsit el is pirulok, mire néhány szem ránk szegeződik.

-Ne is próbáld tagadni. - mondja, miközben mindenttudóan feljebb tolja a szemüvegét.

-Nem is tetszik... - mondtam az egyértelmű hazugságot. Nagyon is tetszik. De ezt ha fegyvert fognának rám, se vallanám be. Erre felnevet.

-Mi olyan vicces!? - mordulok rá.

-Semmi-semmi. - mondja még mindig nevetve.

-Tsk.

...

A szálláson most kivételesen a kölyök ment el először fürdeni.
Gondolkodtam. Vajon tényleg tetszik nekem? Neeem, nem tetszhet. Ő csak egy gyerek. Minimum 10 év van közöttünk, ez undorító. De akkor is. Ahj.

Én is elvégeztem az esti dolgaimat, aztán lefeküdtünk. (szerk: Mármint aludni XDDD)

~Eren szemszög~

A napok gyorsan teltek, mire észbekaptunk, már indultunk is haza. Arminnal megbeszéltük, hogy ülünk egymás mellé a buszon. A sofőr már pakolta fel a bőröndöket, de rájöttem hogy fenthagytam a telefonom, ezért gyorsan visszaszaladtam érte.
Mire visszaértem már mindenki a fent ült a buszon. Ezek szerint rám vártak. Jeaniális. Keresem Armint, de ahogy látom Mikasa ült mellém. A kis geci. Ahogy nézelődök tovább, találok egy üres helyet, mégpedig... Levi mellett. Micsoda véletlen. Armin perverzen rámmosolyog. Egy buzi vagy, Armin. Mondjuk nem hiszem, mert Annie jön be neki. Mindegy. Megforgatom a szemem, és leülök a törpe mellé. Fura. Olyan közel van.

Időközben elaludtam, így nem érzékeltem az út hosszát. Mire felkeltem, már a suli előtt állt a busz, Levi pedig kicsit elpirulva nézett rám. Először nem értettem miért, aztán rájöttem, hogy én szerencsétlen, a vállán aludtam el.
Halkan elmotyogtam egy "bocsánat"-ot, majd a cuccaimat összeszedve kiszálltam a járműből.

Tu bí kántinyú...

Szer🚃tok gyermekeim! Hát mit ne mondjak, ez a fejezet elég silány lett XD
Nemsoká hozom a kövit, addig is legyetek jó, és egyetek 🍪-et! 😘