chapter seven

1.6K 46 2
                                    

-Jó reggelt!-köszöntem reggel mikor odaérkeztem az iskola elé. Megálltam melletük hiáva volt ott Cortez és Arnold(!!!) is.
-Neked is-köszöntek vissza a többiek. Az ominózus Cortezes eset óta egy hét telt el. Körülbelül 3 napig sírtam megállás nélkül. Aztán Zsolti segítségével túléltem ezt az egészet. Nagyon somat segítet végig ott volt melletem sőt egyszer még ott is aludt! Igaz a földön aludt (azt mondta nem kényelmes *-* ), de ott volt. Pont ezért az egy hétért köszöntötem ma reggel ölelésel.
-Mizu?-kérdeztem összeségében mindenkitől.
-Még mindig nem tudjuk mivan a két jómadárral-válaszolt Ricsi.
-Fantasztikus-forgatam meg a szemem.
-Nekem nem tetszenek együtt-érkezet meg mellénk Kinga.
-Hát még nekem-vágtam rá azonnal mire Zsolti felnevetet. A többiek elég furán néztek és már Dave kérdezet is volna valamit, de szerencsére Máday rontot ki az ajtón.
-Tisztelt 10/b! Miért nem vagytok órán?-kérdezte meglepőn higatan.
-Mert elfelejtetünk bemenni-közölte lazán Arnold.
-AKKOR INDULJATOK BEFELE!!-ordítota el hirtelen magát.
-Igenis!-tisztelget Zsolti és katonásan isnult befele.
-RENDESEN-ordítota utána Máday mi meg elsliszoltunk mellete.

××××××××××××××××××××××××××××××××××

Iʟʏᴇɴ ɴɪɴᴄs-SᴢJɢ ғғ.✔︎Where stories live. Discover now