chapter four

1.9K 53 0
                                    

Szerdán iskola után sikerült elcsípni Cortezt, hogy beszéljek vele. Minden bátorságomat összeszedtem mert bár már tetszik és nem szeretem auért remélem még barátok maradhatunk. Már ha eddig azok voltunk.
-Cortez!-értem utól mert komolyan mondom direkt gyorsan indult ki az utolsó óra után.
-Igen?-nézet rám úgy mintha szivességet tenne nekem azzal hogy válaszol.
-Beszélhetnénk vagy tovább ignorálsz?
-Most sem ignorálak-mondta flegmán.
-Najón semmi kedvem hallgatni a flegmázásodat és nézni, hogy úgy nézel rám mint egy rossz rongyra mert nem ezt érdemlem. Szerintem. Megcsókoltál szilveszterkor a jó ég se tudja miért mikor barátnőd van és azóta ha teheted rám sem nézel. Legalább annyit mondj meg, hogy számítot-e neked valamit az a csók? Mert én őszinte leszek hozzád mert szeretnék a barátid maradni márha azok voltunk! Nekem igen számítot! Mert kilencedik óta tetszetél, amióta elsőnek megláttalak pont úgy mint minden lá...-lány akrtam volna befejezni mert nem tudtam. Cortez fogta magát odajött és lekapot. Úgy mindenki előtt. Hallotam fütyülést, tapsolást és fújjolást. Mind ezekel nem foglalkoztam mert egy valamire koncentráltam még peddig arra amit a szememe sarkából láttam. Azt, hogy Zsolti idegbetegen dobta el a szendvicsét és ment el.

Miután Cortez elvált tőlem nem tudtam mit csináljak. Egyszer csak megszólalt.
-Reni, nekem nem csak tetszel én szeretlek- Ez volt az a pont amire nem tudtam sehogyse reagálni. Egyszerűen lefagytam. Sírva kerültem ki Cortezt hirtelen és elsétáltam. Nem futotam. Elsétáltam. Kihúzva magam, mert bár nehezen ment nem akartam nyomoréknak kinézni

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Iʟʏᴇɴ ɴɪɴᴄs-SᴢJɢ ғғ.✔︎Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon