Iʟʏᴇɴ ɴɪɴᴄs-SᴢJɢ ғғ.✔︎

chapter five

Hetfőig sírtam. Otthon. Egyedül. Fantasztikus érzés volt. Nagy nehezen, de ki könyörögtem anyánál, hogy hadj maradjak otthon aznap. Mivel anya és apa és dolgozot csütörtökön így zavartalanul sírhatam. Otthon maradásom egyetlen előnye, hogy visszakaptam a telefonom, hogy ha baj van tudjam értesíteni őket.  Igaz baj nem történt azon kívül, hogy vészesen fogyot a papírzsebkendőm a telefonomon napi száz üzenetet hagytam Zsoltinak. Azt mondta ő itt lesz nekem, de most nincs itt:( Cortez viszont írt nekem, de erre én nem válaszoltam. A szobafogságom miatt amúgy se jöhetet hozzám senki kivéve DAVET!!! aki a házit hozzta nekem. Dave rendszerint annyi ideig maradt amíg átmásoltam tőle az anyagot. Nem tudom ő is min rágott be rám.

Hétfőn újra mentem sajnos iskolába így kicsit több hangsúlyt vittem a készülődésembe. Converse, csőfarmer (nem érdekelt, hogy nincs semmim) és egy kicsivel jobban testhez simüló póló. Sminknek viszont ugyanúgy csak egy kis szempillaspirált és szájfényt raktam fel.

Az iskola előtt köszöntem a többieknek és terveztem is megállni csak aztán eszembe jutott a Cortezes eset. Na meg Zsolti. Oké Zsolti miatt nem akartam jobban odaállni. Így elindultam befele, de Cortez utánam jött és elrántot az oldalsó lépcsőhöz ahol senki nem látott minket.
-Reni, miért nem válaszoltál az üzeneteimre?
-Cortez-sóhajtotam szenvedve-nem hallgatál végig. Én azt akartam mondani, hogy rájöttem én nem szeretlek. Sőt. Azt hiszem valaki más tetszik.
-Persze-váltot át gúnyos hangnemre mire nekem kikerekedtek a szemeim.-A nagy Rentai Renáta egyszere két csávót fűz. Még az a szemét Neményi se érdemel egy ilyen kur...-Cenzúrázva!!!!
Amit mondot a szívembe hatolt. Ő elment én meg összestem.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~