Life time

Merengés és értelem

Amit gondolunk, azzá’ leszünk." „Mindannyian saját tetteink rabszolgái vagyunk:
Miért haragudnánk emiatt másokra?
Mindenki maga írányítja sorsát;
mi magunknak kell megteremtenünk boldogságunk okait.
Csak mi tartozunk ezért felelőséggel,senki más.
Életünk legfontosabb dolgai nem rendkivüliek vagy grandiózusak.
A legfontosabbak azok a pillanatok,melyekben úgy érezzük,valaki megérintett.
Ne zsúfoljátok tele lelketeket haszontalan gondolatokkal.
Minek rágódni a múlton,elébe menni a jövönek?
Maradjatok a jelen pillanat egyszerűségében.
Az élet egy folyamatosan változó mozgás:
a gyermek születése a csecsemő halálát jelenti,
aztán a kamasz megszületése a gyermek halálát.” „Nincs semmi,ami állandó:a nap és a hold felkel,majd lenyugszik;
A tiszta,áttetsző napot a sötét,sűrű éjszaka követi.
Minden változik,óráról órára. Az elmúlás a harmonia egyik alappillére.
Ha nem harcolunk ellene,összhangban vagyunk a valósággal. Állandónak tekinteni azt,ami csak átmeneti,
Hiú ábránd.” „Ha tudatában vagyunk az elmúlásnak,
ugyanakkor számításba tudjuk venni az emberi létben rejlő hatalmas lehetőségeket,
sürgető érzés tölt el bennünket. Ugyanúgy,ahogy az utazó áll meg egy pihenőhelynél,
a létezés útján haladó lélek is csak elidőzik egy életben.
Testünk,ez az eszköz,
csak rövid ideig áll rendelkezésünkre:Erre az életre.” „Ahogy egy ruhadarab idővel elrongyolodik,
úgy fogy az élet percről percre. Mindannyian haldoklunk,a halál csak idő kérdése.
Egyesek egyszerűen hamarabb halnak meg,mint mások. Ti a pillanatokkal törödjetek,
az órák majd törödnek magukkal. Helyzetünket paradicsomiként vagy pokoliként is megélhetjük,
minden a felfogásunktól függ.” „Ne utasíts el könnyelműen jó cselekedeteket,
Csak mert azt hiszed,kevéssé segítenek.
Idővel a vízcseppek
Egy óriási edényt is megtelítenek. Számos szabad tettünk eredménye vagyunk,
s ezekért egyedül mi magunk vagyunk felelősek. Csakis folyamatos gyakorlással szilárdulnak meg szokásaink,
és csakis így tudunk elszántan ellenállni negatív hajlamainknak. Tetteink,szavaink és gondolataink meghatározzák karmánkat,
vagyis azt,hogy boldogság vagy szenvedés lesz-e osztályrészünk.” „Amikor úgy érezzük,hogy elakadtunk és zűrzavar uralkodik körülöttünk,
a legjobb háttérbe lépni egy kicsit,időt szánni a gondolkodásra, és emlékezetünkbe idézni a végcélt:
Valójában mitől leszünk boldogok?
Aztán ezek alapján fogjuk újrafogalmazni,mi a legfontosabb számunkra. Nincs semmi okos dolog, ami azt sugallná,hogy ne légy boldog. Az olyan érzések,mint az elkeseredettség,a zavartság,a düh,
a neheztelés,a harag,a féltékenység és a félelem,
valójában nem rossz dolgok,hanem:
tiszta pillanatok,amelyek rámutatnak arra,hogy mit fojtunk el. Általában azt gondoljuk,hogy a bátor emberek nem félnek semmitől.
Valójában pedig bensőséges viszonyban állnak a félelemmel.” „A szenvedés csökkentése érdekében meg kell különböztetnünk a fájdalmat magát attól a fájdalomtól,
amit mi okozunk csupán azzal,hogy rá gondolunk.
A félelem,a düh,a bűntudat,a magány és a reménytelenség mind olyan érzelmi reakciók,
Amelyek képesek felerősíteni a szenvedést. Megtanulni élni nem más,mint megtanulni elengedni. Amikor nagy csalodás ér bennünket,azt hisszük,itt a világ vége.
Holott lehet,hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét. Szívünk a törés helyén is megerősödhet. A szenvedés az emberi tapasztalás része.
Az emberek fájdalmat okoznak egymásnak,
Mi fájdalmat okozunk másoknak,és a többiek fájdalmat okoznak nekünk.
Ennek felismerése nem más,mint tiszta látásmód. Amikor megtaláljuk helyünket,rádöbbenünk,hogy rendíthetetlenek vagyunk.” „Csak a jelen pillanat a miénk,ez a kivételes és örök pillanat,
mely a szemünk előtt nyílik és bontakozik ki,éjjel és nappal. Gondolkodjunk el azon,mi az,ami valóban értékes,
mi ad értelmet az életünknek,és e szerint rangsoroljunk. Mindanyiunknak hallatnunk kell saját oroszlánüvöltésünket-,
rendíthetetlen bátorsággal ki kell tartanunk-,
mikor mindenféle kétség,kín és félelem gyötör bennünket,
hogy kinyilvánitsuk az ébredéshez való jogunkat.A lelkünk és csakis a lelkünk az,ami leláncol vagy felszabadít bennünket.A saját magunk iránt érzett könyörület képessé tesz bennünket arra,
hogy a neheztelést megbocsátássá változtassuk,
a gyűlöletet barátsággá és a félelmet minden lény iránti tiszteletté.