Van valami abban, amikor és ahogy az ember a bizonyítványában a következő, üres oldalt nézi. Mintha látná maga előtt a végeredményeit. Mintha látná, hova tart. Valahányadik évfolyamba léphet. És ha jövőre az fog ott szerelni, hogy Valahányadik évfolyamba nem léphet? Ijesztő, rémisztő, vérfagyasztó, szívet összetörő. Nincs olyan ember, aki ezt egyszer nem érezte volna.
Van abban valami, amikor és ahogy az ember a bizonyítványában a következő, üres oldalt nézi. Ahogy azt mondja magában, ez a jövő, ez képlékeny, még nincs, és mégis... Mégis miért érzi az ember azt, hogy csalódást okoz?
