Tiltott Gyümölcs /Reddie/

6

Richie:

Miután hazakísértem Eddiet, egy kicsit felmentünk a szobájába beszélgetni, de aztán elkellett indulnom haza, úgyhogy még megölelgettem és elindultam haza. Végig arra gondoltam hogy most én vagyok a legszerencsésebb ember a földön, hisz ki ne akarna egy ilyen fiút maga mellett tudni mint Eds? Hát, én nagyonis.

Holnap is találkozunk, de a többiek is ott lesznek így nem igazán tudom kitervelni hogy mikor csókoljam meg. De megfogom, még ha nem is holnap de valamikor igen.

Reggel hamar felöltözök és már indulok is Ben házához, hiszen ott találkozunk a többiekkel. Eddig csak Mike van itt és én (persze Ben is) és együtt beszélgetünk a nappaliban. Minden csengetéskor remélem hogy Eddie jön, de végül már mindenki itt van csak ő nem. Aztán csörög a telefon. Ben felveszi majd később kissé  szomorúan teszi le.

-Skacok, Eddie nemtud eljönni. - leül mellém, majd végignéz a többieken.

-Mondta hogy miért? - nézem a földet.

-Nem.

-Akkor nem kéne megnézni hogy mi van vele?

-Hát, elmehetünk arra.

-Majd felmegyek hozzá, de nektek nem kell jönnötök. - mosolygok és felállok.

-Oké, de majd akkor gyere vissza. - mosolyog rám Bev.

-Majd hívom Bent. - mondom és elindulok Eddiehez. Szinte futok, így hamar odaérek majd felmászok az ő ablakához. Csak szomorúan ül az asztalánál, egy könyvbe írogatva. A sötétzöld füzet válószínűleg a naplója, amiről eddig nem hallottam. Bekopogok az ablakon, így kissé megijed, de bevágja a füzetet és idejön kinyitni az ablakot.

-Mit keresel itt?

-Eddie Kaspbrak nevű srác, épp a naplóját írogatja. Őt keresem.

-Ez nem napló. - forgatja szemeit és idehozza. - Csak néhány sztorit írok le amit nem mondanék es senkinek csak magamban olvasgatom vissza néha. Aztán ha érdekes a napom akkor leírom.

-Eds, ez egy napló.

-Ez ne.. - félbe szakítom.

-Te is tudod. Lányok szoktak írni, de ez nem ciki hogyha ezért tagadod.

-De az.. - ledobja a füzetet a földre majd leül az ágyára. Leülök mellé és átkarolom vállát.

-Nem az, mert ez kurvára aranyos ha engem kérdezel. - közelebb csúszok hozzá, így szinte közelebb már nem is lehetnék.

-Anya nem engedett el veletek azzal hogy tanulnom kell szeptemberre. - szemeimbe néz és elmosolyodik. - De te ittvagy, úgyhogy megvagyok.

-Öhm, figyi arra gondoltam hogy öhm.. Oké, megakarlak csókolni. - nyelek egyet szemeit vizsgálva.

-Szerinted ezt lehetne nekünk? - hajtja le fejét. - Mármint anya még azt sem engedi hogy tanulni menjek el veletek.

-Amiről nem tud az nem fáj neki. - mosolygok.

-Nemtudom, Rich.. Inkább menj vissza a többiekhez és mondd meg hogy közbe jött valami. Kérlek..

-Eeds, ne csináld már.. Tudom hogy te is akarod. - kezem elveszem válláról és közelebb hajolok hozzá.

-De anya sosem engedné meg és jól tudod hogy én kötött vagyok ezekhez.

-Tinédzser vagy, nem egy 10 éves, és nem akarok ebbe beleszólni de neked ez már annyira nem kötött.

-Ha nem akarsz beleszólni, miért teszed? - feláll mellőlem és szembe velem áll meg. Szemeibe nézek, de lehajtja fejét. Nyel egyet, majd keresztbe teszi a kezeit és visszaül az asztalához. Kinyitja a naplóját, így veszem a lapot, úgyhogy felállok és miután még várok egy kicsit visszamegyek az ablakhoz, majd még visszanézek rá. - Várj.. - áll fel. Idejön és megáll előttem. - Még sosem csókolóztam.. És őszintén szólva, félek.

-Mitől?

-Tudod hogy én egy úgymond anyuci kisfia típus vagyok. És az egyik legnagyobb félelmem hogy összetörik a szívem. - elmosolyodik és szemeimbe néz. - Akkora hülyeségnek hangzik kimondva..

-Nem hangzik annak. Ez teljesen normális. - mosolygok. Egyik kezem vállára teszem, de aztán el is veszem onnan. Nyelek egyet, ő meg csak még közelebb lép és fejét vállamra hajtja. Kezét nyakam másik oldalára rakja majd egy aprót sóhajt.

-Annyira félek tőle hogy egyszerűen nem merem kimutatni az érzéseim mert félek hogy elutasítanak, vagy egyszerűen elhagynak. Nekem már csak anya van és ti. Apa is itt hagyott minket és már egyik nagyszülőm sem él. Sok ilyenen mentem át, így sajnos tudom milyen mikor összetörik a szíved. És pont ezért félek tőle.

-Ez más mint az ilyenek. Ezen hamarabb tovább lépnél ha összetörnék a szíved, amikor szerelmes vagy. Mert ez nem a családodhoz tartozik, ami másképp fáj, hidd el.

-Egyántalán nem akarom hogy fájjon. - elenged, majd visszamegy az asztalhoz. - Akkor megmondod hogy nem tudok elmenni?

-Nem is akarsz? Mármint tudom hogy anyud nem enged el, de ha elengedne, eljönnél?

-Persze, ne hülyéskedj. - mosolyog vissza rám.

-Oké. - mosolygok, mejd kimászok az ablakon és visszaindulok Ben házához.

Egész nap Eddiere gondolok, majd ezután egész éjszaka. Azt akarom hogy itt aludjon mellettem, hogy vele lehessek, hogy.. Hogy megcsókolhassam..

Reggel még ott maradunk nála beszélhetni és ezúttal többször is szóba kerül Eddie, de ettől még nem figyelek a témára. Szemüvegem tisztogatom vagy épp az ujjaimmal játszok.

-Szerintetek nem fura hogy mostmár ennyire sem emgedik el Eddiet? -kérdezi Ben.

-Sosem engedik el. Szerintem csak akkor szokta az anyukája, mikor egész nap ölelgetheti cserébe. - nevet Bev. A lányra nézek, majd egy aprót elmosolyodok.

-S-skacok elkell mondanom valamit. - kezeim elkezdenek remegni, ahogy belegondolok hogy elakarom mondani nekik hogy meleg vagyok.

-M-mit? - mosolyog Bill.

-Csak amiért most Eddie került szóba. - kezeimre nézek és már megint ujjaimat piszkálom.

-Történt vele valami? - kérdezi Mike aggódva.

-Nem, dehogy.. Szóval én öhm.. - felnézek a földről és egyaránt nézek rájuk. - Szerelmes vagyok Edsbe. Igazából nem csak belé hanem.. Úgy alapjáraton a fiúkba, de jelenleg belé. - nyelek egyet és ahogy végignézek rajtuk, megkönnyebbülök hiszen mindenki mosolyog, mindenki már szinte ünnepelni kezd. Mindenki rámveti magát, de mivel én a földön ülök ez nem jelent akadályt. Mindenki örül, hogy kimondtam hisz már sejtették.

-És Eddievel mivan? Együtt vagytok? - mosolyog Ben.

-Öhm, nem. Elmondtam neki de nem vagyunk együtt.

-Visszautasított? - kérdezi Stan értetlenül.

-Nem mondott semmit. Nemtudom hogy mivan igazából. - húzom el szám, majd el is mosolyodok.

Ekkor csengetnek, így Ben feláll ajtót nyitni. Eddie az, aki rögtön kényelembe is helyezi magát itt, Ben meg csak becsukja az ajtót és visszaül mellénk.

-Mi a helyzet? - néz Eddiere, ahogy leült.

-Semmi komoly, gondoltam beugrok mert most akadt egy kis időm. - mosolyog.