𝘀𝗺𝗶𝗹𝗲 | 𝚑𝚢𝚞𝚗𝚒𝚗.

my

megijesztett a valóság, mire akkor jöttem rá, miután hazaértem, és nagy örömömre mások szembesítettek vele;

mosolyogtam.

észre sem vettem, pedig egész nap mosolyogtam.

miattad.

persze, ez újabb ok volt, hogy éjjel ne csak a plafont bámuljam.

nem tudtam tenni ellene, hiába próbáltam minden másra gondolni; a póniktól elkezdve a sárkányokig, de egyik sem terelte el a figyelmem, ami csakis egy rohadt szóra fókuszált.

randi.

pont elkaptam, pont az ajkaidra néztem, mikor kimondtad ezt a szót.

nem értem; a neved is csak beröppent a tudatomba a folyosón csacsogó diákok szájából. semmit sem tudok rólad, mégis folyton te jársz az eszemben...

de miért?

péntek.

❛ mizu randi partner? ❜

ujjaim akaratlanul szorulnak ökölbe, ahogy meghallom a hangod, és meglátom az árnyékod a szekrénysorra vetülni.

nem mondok semmit, csak némán a felső ajkamba harapok, és kicsit agresszív módon ugyan, de bevágom a szekrényem, minek takarásából nagy örömömre felbukkant az a bizonyos bájgúnár.

❛ nem vagyok a randi partnered, ne mondogass ilyeneket, főleg ne itt! mit akarsz? ❜

hangom unottan cseng, talán a szokottnál bunkóbban is, ami nem szándékos, csak az agyam azt súgja, ez a helyes reakció az ok nélkül felgyorsuló szívverésemre.

❛ csak gondoltam megkérdezem, van-e mára programod ❜

a testemet éltető kábelt mintha kihúzták volna a konnektorból, megfosztva az éltető energiaforrástól - pont úgy akadtak el karjaim a véghezvitt mozdulatsoromban.

lefagytam.

miért kérdezel tőlem ilyet?

értetlenül pillantottam körbe a folyosón, hátha meglátom az illetőt, akihez szólt a kérdésed.

de csak a saját fantomomat láttam elsuhanni a szemeim előtt.

❛ most ezt miért kérdezed tőlem? ❜

abban a hitben éltem, hogy rávágsz valami szerinted és szerintük viccesnek titulálható szöveget, hogy porig alázz és a vicc tárgyává tegyél, de mint ahogy eddig is, újonnan sikerült meglepned a röghöz kötött gondolkodásom.

❛ ma is elmehetnénk randizni ❜

ujjaim ökölbe szorulva kapnak a kezeimből kizuhanó könyveim után, mik szanaszét szállva, hangos puffanással érkeznek le a földre.

nem tudom, mennyire normális az általam leművelt reakció, de szerintem ráfoghatom a bennem tomboló tudatlanságra - őszintén nem tudom, hogyan és mit kéne mondanom.

szavak helyett pedig tettekké formálódik az idegességem; nem mondok semmit, csupán felkapom a lehullott könyveim és minden egyéb jelző nélkül futólépésben indítom útnak a lábaim.

nyilván nem akar randizni (veled), mikor nem is ismer, a nevemet sem tudja!

biztos csak polgárpukkasztást akart, talán növelni az őt amúgy is körbevevő figyelmet...

de abban biztos vagyok, hogy a szándékai közt az én nevem semmilyen formában nem szerepel.