Glorie oder Tod [befejezett]

Vége

Berlin 1944.07.20 12:00

Az épületben tűzharc zajlott, annak ellenére, hogy az összeesküvés minden tagja tudta, hogy felesleges az ellenállás. Néhány órán belül mindenkit elfogtak és mint mindig az ítélet most is gyors és kegyetlen volt. Más szóval halál.
Lekísértek minket az épület hatalmas udvarára. Az eső már elállt de a levegő még mindig súlyos takaróként terítette be a fővárost.
Egy teherautó állt a fallal szemben felkapcsolt reflektorokkal. A lámpák fény megcsillan a jármű előtt sorakozó kivégzőosztag fegyverein.
Egy tiszt lépett elő a teherautó mögül elővett egy félbehajtott papírlapot majd fennhangon olvasni kezdett. Nem értettem amit mond. Nem értettem már semmit. A fények villódzó foltokká mosódtak össze szemeim előtt. A hangok monoton zúgássá folytak össze.  Hirtelen érzések eztei rohamoztak meg aztán minden elcsendesült. Körülnéztem. A falnak háttal álltam. Tizenkét puska szegeződött rám. Tizenkét férfi állt előtzem, akik lehet, hogy azt sem tudják, mi történt és miért vannak itt. Végignéztem rajtuk. Volt közöttük olyan is, aki ránézésre a huszas évei derekán sem járhatott.
Elfogott a szomorúság, ahogy eszembe jutott, hogy ezek a fiatal katonák, ha nem érik meg a háború végét, egy gyilkos, könyörtelen eszméért halnak meg, amely nyomorba és szenvedésbe taszította az országot és amelyet talán nem is maguknak választottak csak rájuk kényszerítették. Lehet, hogy pár év múlva ők fognak ott állni, ahol most én és ők várnak majd az utolsó pillanat eljövetelére, mely megtisztítja őket minden bűnüktől melyet a Hitler, a párt és könyörtelen rezsimje nevében követtek el...