Csiszolatlan Gyémánt

II.

Mennyek avagy a Pokol kapuja

Reggel öt körül megriadtam teljesen véletlenül, nem szólt sem az ébresztő, sem semmi. Nehezen feltápászkodtam a padlóról, ahol aludtam, majd aránylag sietős tempóba bepakoltam a mai óráimra. Levettem a vállfáról a szürke egyenruhám, azonkívül kivettem a szekrényből egy fehér inget, ami kötelező, illetve egy hosszú zoknit. Amilyen kómásnak éreztem magam gondoltam elmegyek megfürdök még most suli előtt, amilyen sok órám lesz ma csoda, ha este 11 körül haza esem. Még kivettem a szekrényből egy alsó és felső fehérneműt; az egyenruhám és a többi cuccom kíséretében megindultam a fürdőszoba felé.

Bementem, magamra zártam az ajtót, hogy JinYoung be se tudjon jönni. Levettem kigurumim (amúgy csak Kaminari Denki miatt Pikachu), beraktam a szennyes tartóba. Beléptem a zuhany kabinba rendbe raktam magam külsőleg, de lelkileg nem ment. Megmosakodtam, hajat mostam; még engedtem magamra a meleg vizet, hátha valami jobb kedv szorul belém. Elzártam a csapot, majd kikászálódtam a zuhany kabinból. Megtörölköztem,magamra tekertem az anyagot s nézem magam a még kissé homályos tükörben.

-Most mi kezdjek magammal? Nem fogják nekem elhinni, hogy tegnap mi történt! - suttogtam magam elé - Chen valószínűleg teljesen másképp fogja vagy adta elő a dolgokat. Lehet azt mondta, hogy megcsaltam őt JiHonn-nal. Erre is fel kell legyek készülve! De legalább Lisa örülni fog, hogy végre Chen az övé lehet.... - motyogtam hangosabban - Nem érdekel sem Chen és sleppje, sem senki! Elvégzem ezt a nyamvadt sulit és megyek egyetemre jogot tanulni, hogy azokon a gyerekeken segíthessek, akik olyan sorsban vannak, mint én!

Elővettem a kis szekrényből az ollót és a hajnyírót. Hosszú mogyoró barna hajamnak most intettem búcsút, egy picit vállam alá érnek most tincseim. Nagy levegőt vettem, hogy "Úristen! Mit tettem?", de aztán látom tiszta jól nézek ki. (Semmi egoizmus!) Felvettem az alsó és felső fehérneműt, majd felkaptam fehér ingem, szürke szoknyám, fekete zoknim, nyakkendőt kötöttem. De hoppá, a hajam még vizes, jól indul a reggel is. Gyorsan kicsaptam a hajszárítót s megszárítottam. Nem egoizmusból, de jól áll a hajam! Felkaptam még az egyenruha kabát blézer valamit is.

Visszamentem szobámba, hogy telefonom és táskám magamhoz vegyem, miután ez megtörtént lementem a lépcsőn. A konyhába összeszedtem a tegnap eldobált ruháim, majd azokat letettem a nappaliban lévő kanapé karjára. Gyorsan készítettem egy kávét, szendvicset suliba. Megindultam felvenni a fekete cipőm, ami az egyenruha tartozéka.

Megnéztem a telefonon az időt, még csak 6:30. Mivel volt még elég időm elindultam Lyn lakóhelye felé. Amikor a lakáshoz értem felhívtam.

-Szia Lyn! Mikor indulsz?

-Szia Young! Majd 7:10-kor. Miért?

-Csak nézz ki az ablakon! - kinézett én meg hevesen integettem neki.

-Te normális vagy asszony? - tért ki a hitéből - Te itt? Ilyen korán? Általában mindig késel az első óráról.

-Na igen, de most olyan dolog történt amit meg kell, hogy osszak veled! - hajtottam le fejem.

-Sietek! - azzal rám rakta a vonalat

10 perc sem telt bele, majd a coffos rohant hozzám, hogy megöleljen. Elindultunk gyalog a suli felé.

-Na mesélj, mi az a halaszthatatlan dolog?!

-JinYoung....

-Mit tett? Megütött?

-Azt is tette. - szomorodtam el látványosan

-Hogy micsoda? Komolyan bántott? - láttam rajta, hogy kevésbé hiszi el, így felhúztam a blézer és ing egyvelegét s látszódott pár halvány lila szerű csík. - Jézusom! - szörnyülködött el - Ezt jelented kell az ofőnek!