Csiszolatlan Gyémánt

IV.

Félelem

Péntek reggel hat óra. Csak egy fél órával vagyok elkésve még magamból is. Rohanó tempóban mentem zuhanyozni, öltözni. Amikor újra a mobilomra pillantottam egy üzenet érkezett az osztály főnöktől mindenki részére: "-Jó reggelt gyerekek! Ma reggel ne siessetek be az óráitokra, mert az első illetve a második is elmarad minden diák számára. Viszont délután kettőig mindenkinek a szokás szerint órája van. További szép reggelt! "
-Na de jó! Ez miatt siettem annyira. Na nem baj, felkeltem Lyn-t. - majd tárcsáztam barátnőm számát
-Szia Young! Te is megkaptad Mr. Wang üzenetét?
-Szia Lyn! Persze ez miatt is hívlak. Nem lenne baj, ha most reggel átvinném a hétvégi ruhákat? Legalább suli után nem kellene szaladgálni ezzel is.
-Persze csak nyugodtan. Mikorra vagy itt?
-Nyolc?
-Rendben. Utána egy kávézóban reggeli? Vagy inkább San-nal szeretnél enni?
-Jól hangzik a kávézós reggeli, de San nem írt. Lehet el is felejtett. -fel is csipogott a telefonom - Ha jól sejtem San írhatott. -jegyeztem meg Lyn-nek
-Figyelj! Nem tudom mi a szándékod San-nal, de én jelenleg a helyedben a hirtelen felbukkanó testvéremre fókuszálnék. Tudod csak jót akarok neked kis butus.
-Tudom jól, de valahol San is megérdemli a figyelmem. De ezt majd később megvitatjuk. Gyorsan parkolok aztán megyek is.
-Jól van. Csak úgy pakolj, hogy ruhát azt majd adok, tehát csak fehérnemű ami kell. Iparkodj! - azzal rám tette a vonalat

Ez a kép fogadott amikor megnyitotta az üzeneteket. Oh My Gosh! Teljes mértékben aranyos, de nem akartam rá válaszolni még, inkább elkezdtem pakolni, hogy nyolcra Lyn-nél legyek.

JinYoung!

Elmentem Lyn-hez vasárnap jövök.
Légy jó s vigyázz magadra.

Puszi: Min

Lenn felvettem a cipőm majd utoljára ellenőriztem mindenem megvan-e. Elindultam barátnőm lakása fele, közben anime opening-eket hallgattam, hogy a fülemben maradjon a ritmusa zene órára. Amikor oda értem Lyn anyukája beljebb tessékelt; az emeleti szobában le is pakoltam majd indultunk is tovább a kávézós reggelire.
Az iskolához legközelebbi presszónál egy szimpatikus asztalhoz foglaltunk helyet s vártuk amíg a pincér megérkezik. Mindketten tükörtojást illetve teát kertünk fogyasztásra. Éppen beszélgettünk a szombati találkozóról, hogy milyen ruhát is kellene viseljek, amikor valaki a hátam mögül a nevem mondta ki, amint megfordultam San állt nem sokkal mögöttem.
-San! Te hogyan kerülsz ide? - álltam fel az asztaltól meglepődve
-Jó reggelt Szépségem! Minden reggel itt reggelizem. Illetve itt a legfinomabb kávékat készítik a környéken. - magyarázta - Amúgy ide sem jössz egy ölelés adni? - idegesen Lyn-re néztem aki szemeivel utasított, hogy menjek oda
- Oh, de de, persze. Ne haragudj! - lassan hozzá sétáltam majd magához rántott. Olyan kellemes melegség öntött el ölelésétől; ingén keresztül éreztem kidolgozott kockáit. - Nem volt alkalmam megköszönni, hogy tegnap megmentettél. - súgtam -Köszönöm szépen, hogy megmentettél. - adtam egy apró puszit az arcára köszönet képen
-Ugyan, nem tesz semmit sem. Ezt más is megtette volna, de mivel én voltam ott... - mondta, hogy csak mi ketten halljuk - Lehetne egy tiszteletlen kérdésem? Tudom nem most lenne az ideje, de nem bírok magammal. - húzta meg inge gallérját
-OmO! Hogyan lehet ennyire szív tipró? - kérdeztem magamtól - Persze mond csak. - feleltem rá
-Huh... Megtisztelnél azzal, hogy egy csókot nekem ajándékozol? - farkasszemet néztem újra csodálatos barna szemeivel.
Teljes mértékben bepánikoltam. Ilyet még senki sem kért vagyis így nem kérte. Félve sem tudtam volna hirtelen válaszolni. Az agyam újra felmondó levelet nyújtott be. Soha nem blokkoltam le ennyi, mint San-nál. Bele sem merek gondolni mi lenne, ha ő lenne a barátom, 0-24 agyi blokk.
Ajkaim szét nyíltak választ adva mármint csak akartam választ adni, de újfent nem jött ki egy hang sem torkokon. Az ifjú mutató ujját a számra tette s suttogva szólt hozzám ismételten: - Ha nem szeretnél az sem probléma, de ha kívánsz megosztani velem egyet óvatosan bólints. - habozás nélkül picit bólintottam, de nem is tudom miért?? Elkerekedtek szemeim; atyám mibe mentem bele!
A barna szemű egy halvány kellemesen perverz mosolyt fejtett ajkaira. Óvatosan megfogta arcomat s ujjai fülem mögé csúsztak be. Nagy megfontoltsággal hajolt közelebb hozzám; először ajkai érintették az enyémeket. Újra magához rántott és az első csókunk csattant el. Olyan óvatossággal s egyben szenvedéllyel csinálta, mintha csak egy törékeny tárgyra vigyázna.
Eltávolodott tőlem de én még epekedtem mézédes csókjai után. Nem mertem rá sem nézni ezek után, hiszen csodálatos volt teljes mértékben.
-Bocsáss meg! Ne haragudj! - kezdett halkan szabadkozni - Nem akartalak akaratod ellenére megcsókolni!
-Ha nem szerettem volna nem csókoltam volna vissza. - nézett rám furcsán. Most én hajoltam, hogy ajkaink újra egy párt alkossanak. Túlontúl is jó volt vele, nem csak a csók, hanem minden. Hiába csak egy napja kezdtem megismerni, de... érzek valamit iránta. Lassan elengedtem, hogy feleszméljen mi is történt valójában. - S...Sajnálom! Bocsánat! Magával ragadott az indulat. - hátráltam meg tőle, de a szék táblájának ütköztem.
Csak meredten néztem fekete cipőm orrát s merengtem azon, hogy most mi is történt igazán. Nem akartam elhinni mit tettem valójában. Szándékomban állt hátat fordítani San-nak, de nem hagyta; megfogta a felkarom majd ismét magához húzott. A forró ölelés közben éreztem, hogy mindentől biztonságban vagyok, olyan régen volt ilyen impresszióm.
Egy kicsit eltaszított magától, hogy szemembe tudjon nézni.
-Choi Min Young! Megtisztelnél azzal, hogy a barátnőm leszel? - fogta kezeim; mesébe illő szemeiben újra elkalandoztam.
Nem is tudtam hirtelen kapcsolni, hogy mit is kérdezett csak gondolkodás nélkül válaszoltam neki: -IGEN! Ezerszer is igen!
Ennek hallatán a napos fiúnak felcsillantak a barna szemei. Hirtelenjében derakmnál fogva megemelt, majd fordult velem a tengelye körül kettőt mire letett.
-El sem tudod képzelni mennyire boldoggá tettél és teszel jelenelg is. - fogta meg kezem.
Váratlanul Lyn köszörülte meg torkát mögöttünk, sebesen tekintetünk rá szegeztük.
-Nem akarlak titeket elkeseríteni, de ha nem indulunk el most nem érünk be harmadik órára sem. Továbbá mi nem engedhetjünk meg, hogy késsünk. Főleg, hogy ma más is tartja a zene órát. - emelte ki az utolsó mondatot a coffos. -Egy pillanat, bemegyek rendezem a számlát, azután pedig septibe irány a suli. - azzal Lyn bement a helységbe; pár pillanattal később nyílt is az ajtó előtte. Mindketten felvettük táskánkat, majd hárman indultunk be az intézménbe.

-„Az élet iskola nélkül olyan, akár a hamu."- szólalt meg San a sulitól egy sarokra.
Mi csak pislogtunk rá, akárcsak hal a zacskóba, de valahol van benne valami. Ahhoz, hogy rendes jövőnk lehessen nagyon eredményes jegyeket kell szerezzünk. Ez határozza meg hova tudunk jelentkezni tovább tanulás szempontjából is. Illetve a felnőttkénti munka miatt is.