Yakusoku no Neverland ff. (Ray x Hailey[Oc]) (Norman x Saffron[Friend's oc])

I.

Hailey vagyok, 11 éves. A 3-as farmon élek... vagyis inkább éltem. Íme, ez az én történetem.

A nyár közepéhez képest kicsit hűvös volt. Talán egy kis lenge szél is fújt, de szinte senki nem érezhette. A ház mellett ültem, és néztem, ahogy a többiek játszanak. Mivel nagyon introvertált vagyok, nem szeretek a többiekkel lenni. Phil nagy mosollyal rohant oda hozzám, és kérlelt, hogy játsszak én is. Elutasítottam, viszont megsimogattam kis fejecskéjét, és azt mondtam neki, hogy majd máskor. Legalább így nem fog megsértődni.
A nap már lemenőben volt, Mama pedig hívott minket vacsorázni. Nagyon nem volt kedvem enni, így csak felmentem a szobába, betakaróztam, és elővettem a könyvemet. Hallottam a tányérok csörgését, ahogy a többiek ették a finom falatokat, de engem ez nem zavart meg a kedvenc tevékenységem folytatásában. Ahogy hallottam, hogy Mama a nevemet szólítja, beraktam kis könyvjelzőmet olvasmányomba, és leraktam a szekrényemre. Leszaladtam, és láttam, hogy mindenki szomorú, Don majdnem elsírta magát. Az ajtóban megpillantottam Connyt, aki éppen távozni készült a "Nevelőszüleihez", Mama társaságában. De ekkor még senki sem tudta, hogy a kapun túl nem a nevelőszülők fognak várni minket...

*************************

Miután elmentek, Emma megpillantotta az asztalon az előbb még Conny kezében lévő kis nyuszit.
-CONNYYY!!! HOGY LEHETTÉL ILYEN FELELŐTLEN, AZOK UTÁN, HOGY ILYEN BESZÉDET MONDTÁÁÁL!!
-Vigyétek el neki. Még elérhetitek őket. - Mondta neki Ray.
-Én elviszem neki.. - Szólaltam meg halkan.
-Egyedül nem mehetsz, Hailey. Majd én elmegyek veled, legalább akkor együtt kapjunk ki. - Mosolygott rám édesen Norman.
-Én is akarok menni!! - Kiáltott fel Emma, mikor is Ray közbeszólt.
-Akkor menjetek hárman.

Tehát elindultunk hárman a kapu felé, sőt, már inkább futottunk. Amikor odaértünk, egy teherautó tárult elénk. Emma hívogatta Connyt, de semmi válasz nem érkezett. És itt jött az, ami megváltoztatta az életünket. Emma benézett a teherautó ponyvája alá, és Conny ott feküdt holtan, egy virág állt ki a mellkasából. Emma elkezdett hátrébb lépdelni.
-N-Norman...

Az említett odaszaladt, ő is benézett a ponyva alá, majd a szája elé kapta a kezét. Itt már sejtettem, hogy valami nagyon nincs rendben. Én is meglestem, majd lépéshangokat hallottunk. Emma gyorsan intett, hogy bújjunk a kocsi alá, hát úgy is tettünk. Ahogy a furcsa alakok egyre közelebb értek hozzánk, láttuk, hogy ezek egyáltalán nem emberek. Démonok.. Szörnyek.. Kivették Connyt, és belerakták egy vízzel teli tartályba.

-Még egy normál minőségű. - valamit mondtak még, de azt nem hallottam, annyira koncentráltam arra, hogy hogyan meneküljünk el innen... Ekkor meghallottam Mama hangját.

Sikeresen elszöktünk onnan, de egyáltalán nem pozitív emlékekkel.
-Az ott.. ugye nem... ugye nem Conny volt?! - mondta két levegővétel közt Emma.
-De.. ő volt az... - lihegett még mindig Norman.
-Tehát Mama az ellenségünk..
-Pontosan, Hailey.. El kell szöknünk innen minél hamarabb..

Ahogy hazaértünk, Ray ott állt az ajtóban. Én csak szótlanul elmentem mellette a könyvtár felé.
-Na, hogy sikerült? - Emmáékra nézett.
-Elkéstünk.. - rázta meg egy kicsit a fejét Norman, majd felmentek a szobájukba.

A könyvtárban ott volt Saffron, akivel eddig nem sokat beszélgettem, de ha váltottunk is pár szót egymással, úgy tűnt, egész jól kijövünk.
-Valami baj van, Hailey? - Tehát látszik rajtam, hogy valami nem oké.. Ez így nem jó. Ha Mama megtudja, hogy aznap éjjel ott voltunk, mindenkinek annyi.
-Minden a legnagyobb rendben
-Nem úgy néz ki. Na, gyere - megpaskolta maga mellett a helyet, és leültem.

Miután halkan elmeséltem neki mi történt, teljesen lesokkolva nézett rám. Remélem elhiszi..
-E-Ezt csak kitaláltad, ugye? Ez nem igaz? - Csak komoly arccal néztem magam elé.
-Most, hogy jobban belegondolok.. Lehet valami kapcsolat a tesztek pontjai, és a szállítások dátuma között.. - Kicsit meglepődve odakaptam a fejem.
-Majd holnap gondolkozzunk ezeken. Most inkább menjünk pihenni.
-Egyetértek - Felállt helyéről, és elindult a szoba felé. - Akkor jössz?
-Nemsokára, még egy kicsit olvasok.
-Oké, akkor szia
-Szia, szép álmokat. - Levettem egy könyvet a polcról, és felmásztam a létrán, hogy egy oszlopnak dőlve tudjak tovább olvasni. Erre megjelent Ray.
-Hailey, menj aludni.
-Nem akarok. - Közben lapoztam egyet.
-De már két napja nem alszol, és nem is eszel, ez nem normális.. - nem válaszoltam, csak olvastam, és hallgattam. - Ha legalább ennél egy kicsit, vagy aludnál pár órát..
-Remekül vagyok, ne aggódj miattam -néztem rá egy lágy mosollyal ajkaimon, mire láttam, hogy egy kicsit zavarba jött.
-Te tudod... - majd elment valamerre. Pontosan nem tudom hova, mert nem arra figyeltem. Mikor befejeztem a könyvet, visszaraktam a helyére, és elindultam a szoba felé. Valaki sétált mögöttem. Nem szenteltem neki különösebb figyelmet, viszont amikor megfogta a vállam, kicsit megijedtem.