Yakusoku no Neverland ff. (Ray x Hailey[Oc]) (Norman x Saffron[Friend's oc])

III.

Végül valaki leült mellém, én pedig gyorsan egy másik oldalra lapoztam a füzetemben.

-Mit rajzolsz, Hailey? -kérdezte tőlem igen lágy hangon Mama, ami elég furcsa volt. Sőt, már azt is furcsállom, hogy idejött hozzám.. Szinte alig beszélgetünk manapság.
-Csak az elképzeléseimet az árvaházon kívül. Hogy milyen lehet egy családban élni, egy kutyussal, vagy bármilyen más állatkával. Meg egy saját tervezésű házat is szeretnék rajzolni.. Bár elég nehézkesen megy.-A tekintetem Rayre vezettem, aki pár méterre ült tőlünk, így hallott mindent, és csak bólintott, ezzel jelezve, hogy folytassam a hazudozást.-Nagyon szeretnék egy ilyen életet.. Egy szerető családdal, egy kistesóval, és egy kisállattal egy nagy házban.

*************************
Mama csak nézett rám, mivel nem nézte volna ki belőlem, hogy ilyenekről álmodozom.
-Akkor keresünk neked egy családot, Hailey!-elmosolyodott, mire én lefagytam. A tekintetem megint Rayre terelődött, a fiú pedig kicsit elkerekedett szemekkel nézett minket.-Keresünk neked egy szerető családot egy kistesóval, és egy kisállattal, oké?-majd küldött felém egy kicsit ijesztőbb mosolyt.
Csak ott ültem, lefagyva, tátott szájjal, amíg Mama elment.

*************************

Nem akarok elmenni innen.. Vajon én is úgy fogok járni, mint Conny? Mivan ha... Mivan ha én is démon eledel leszek? Nem akarom.. nem akarom..
Közben könnyeim egyre csak folytak. A gondolataim miatt majd' szétrobbant a fejem. Még mindig tátva volt a szám. A sós vízcseppek lassacskán végigfolytak az arcomon. Csak hallgattam, ahogy a könnyeim koppannak a füzetkém csíkos papírján. Szinte már átáztatták a lapot, de ez nem érdekelt. Az egyetlen dolog a fejemben az az volt, ahogy Conny fekszik holtan a teherautó platóján. Csak arra tudtam gondolni. Arra az egy képkockára. Semmi másra.

A dolog, ami kizökkentett a gondolataim közül, az Ray volt, amint éreztem két karját magam körül. Leraktam a füzetet magam mellé a földre, majd két kis kezemet a fiú hátára vezettem. A vállára támasztva fejem, kezdtem el sírni még jobban, de próbáltam visszatartani, hogy ne ordítsak.
-Én n-nem ezt akartam, é..én... nem..-mondtam hüppögve, itt-ott szipogva.
-Ssssshhhhh, semmi baj. Nem fognak elvinni.. Nem engedem.-Ray kicsit szorított az ölelésen. Elkezdte simogatni a hátam, amitől kicsit kezdtem lenyugodni.-Menjünk be, oké? Igyál egy kis teát.. Meg egyél valamit. Szinte alig eszel, így nem lesz erőd megszökni..-majd felkapott. Nem úgy, mint a menyasszonyokat.. Hanem mint a babákat. Ennyire könnyű lennék? Nem fog sérvet kapni?
Miközben megint elmerültem a gondolataimban, kicsit elbóbiskoltam, és már az ebédlőben voltunk. Pár másodpercre rá, miután felkeltem, Ray letett egy székre, majd elémrakott egy bögrét, benne forró teával, és mellé pár teasüteményt.
-Egyél, Hailey. Alig eszel. Aggódom érted.. Nem kéne éheztetned magad.
-De Ray, ennyit nem bírok megenni...
-Akkor legalább a-félbehagyta a mondandóját, amikoris valaki belépett az ebédlőbe.