A szer egyik hatása hogy elveszíted a fókuszálás képességét. Csak nézel ki a fejedből, miközben a körülötted levő egyenes vonalak táncot járnak, de persze ha rájuk nézel kiegyenesednek mintha misem történt volna. Akárcsak a szörny az ágyad alatt gyerekkorodban. Ha alá kukkantasz bizonyos, hogy eltűnik, de amint vissza fekszel, nagyon is jól tudod, hogy ott van. Vagy a kétszínű emberek, akik kibeszélnek a hátad mögött, de ha rájuk nézel csak a hazug mosolyt látod az arcokon.
Egyértelmű, hogy még nincs bennem elég anyag, ha ilyen gondolatok keringenek a fejembe. De be kell osztani, úgyhogy mára ennyi volt. Feltápászkodtam a fürdőszoba padlójáról a törölköző tartóba kapaszkodva, aminek eddig a vibrálását figyeltem a szemem sarkából.
Nekidöntöttem a homlokom a hideg csempének, és csukott szemmel elszámoltam tízig, majd lassan kinyitottam a szemem és a tükör elé léptem. Két kézzel a mosdókagyló szélére támaszkodtam és szemügyre vettem a tükörképem.
Kócos szőke, kontyba fogott haj, beesett szem, szürkés bőr és egy lila folt a nyakamon, tegnapról. Tettem egy bizonytalan lépést hátra, a kagyló szegélyét elengedve és ezzel megkockáztatva hogy összeesek. Áthúztam a fejemen a melltartóm, most bizonyára kifogott volna rajtam a csattja. Kiléptem az amúgy is bokáig letolt farmeromból, és levettem a bugyimat is. Még egy lépést hátráltam.
Apró mellek, kilógó bordák, hegyes medence csont. Vékony combok, rövid lábszár. Sápadt, vékony bőr és egy varrat nyom a bal csípőn.
A falba kapaszkodva beléptem a kádba. A szer másik hatása, hogy elveszíted az időérzéked. A víz hőmérsékletéből ítélve jó pár órája lehetett hogy teletöltöttem forróvízzel, levendula olajjal és a kedvenc zselés golyócskáimmal, amik most apró jeges tőrökként szúrják a bőrömet. Egy pillanat alatt libabőrös lettem, amitől a bőröm érdes, a mellbimbóm pedig kemény lett.
Hátra hajtottam a fejem, és elmerültem a víz alatt. Kisgyerek koromban is szerettem az érzést, ahogy a sötét, hideg de mégis puha víztömeg körülölel. Nemsokára kiemelkedtem a zselégolyók fogságából és egy lenge köntösbe bújva kiléptem a puha szőnyegre.
Nincs szebb dolog, mint egy nő esti készülődése, amit kamerára vehetnének. A szobába lépve megálltam a nagy tükör előtt, és ledobtam magamról a köntöst. Közelebb léptem és figyeltem ahogy a hajamból csöpögő vízcseppek végig gördülnek a testemen, végül a talpam alatt lévő bolyhos szőnyeg végleg elnyeli őket. Fél kézzel kibontottam a hajam, ami így nedvesen és csapzottan tapadt a tarkómra és az arcomra.
A szekrényem fiókját feltúrva választottam egy tangát és felhúztam. A tükörnek hátat fordítva figyeltem ahogy a vállam, a hátam majd a derekam eltűnik a bő póló anyaga alatt, amibe bele bújtam.
A félhomályba a sminkecsetem után tapogatóztam. Nem szeretem a fényt, napszemüveg nélkül ki se megyek az utcára. Most is csak a szobám falán körbefutó neon szalag ad egy kis halvány derengést az egyszobás lakásban.
Természetesen sminkelni nem tudok ilyen sötétben, így felkattintottam a fésülködő asztalom lámpáját, amitől az arcom máris fényárban úszott. Lassú, de gyakorlott ecsetvonásokkal vittem fel a szolidnak nem mondható sminkemet.
Megkönnyebbülten oltottam el a zavaró fényforrást egy apró kattintással ahogy kész lettem. Az asztal fiókjából cigaretta tartót húztam elő, és meggyújtottam egy szálat. Mélyen szívtam bele, mire a tüdőmet betöltötte a nikotin.
Még párat szívtam bele aztán felmásztam a franciaágyamra a puha párnák közé. A hátam mögötti hatalmas ablakból rálátni a környék toronyházaira és az éjjel színes, vibráló fényeire.
Abba hagytam a város forgatagának szemlélését és az éjjeli szekrényemen levő hamutál szélére támasztottam a parázslón izzó csikket.
Az óra a szemközti falon hajnali fél négyet mutatott. És az éjjelnek még nincs vége. Elhúztam a lehelet vékony függönyt, hogy kissé tompítsa a fényreklámok villódzását.
A vér hangos dobolása a fülemben elnyomta a lejátszómról szóló zene ritmusát, amit még valamikor késő délután indíthattam el, és azóta is ismétli magát, de szinte már fel se tűnik, csupán háttér zajként funkcionál. Nem bírom a csendet, a testem mégis figyelmen kívül hagy minden zajt.
A szer harmadik hatása hogy erősen lelassítja és eltompítja az elmét. És pontosan erre van szükségem. A cikázó gondolatokat felváltják a lassú ötletfoszlányok, amiket ilyen sebesség mellett van időm alaposan megfigyelni és megfontolni.
Felnyitom a laptopom és a párnák közé dőlve aláhúzom a térdem. Az ujjaim szinte maguktól kezdenek mozogni a billentyűkön, a történet szinte a közreműködésem nélkül íródik. Egyszerűen megtörténik. Mert a dolgok megtörténnek. És már rég nem én irányítok.
