Best of us [Park Jimin ff.]

♤ Muszáj ezt? ♤

Írói szemszög

- Choi Sana vagyok, Busanban születtem, és itt élek már 17 éve. Magamról igazából csak annyit tudok mondani, hogy többnyire introvertált (magába húzódó) személyiség vagyok, de a ha a legjobb barátnőmmel kerülök egy légtérbe, akkor teljesen felpörgök, és néha túlzásokba is esek. Szeretek zenét hallgatni, leginkább a Kpopért vagyok oda, azon belül pedig a lánybandákért, de azért megesik, hogy egy-két Amerikai zenét is meghallgatok, hisz valljuk be, nem is olyan rosszak. Persze vannak kivételek.
Sokan megkérdezik tőlem, hogy miért nem hallgatok fiúbandákat, hisz mostanában a lányok azokra vannak ráfüggve. Különösebb okom nincs rá, nem érdeklődök irántuk, és ennyi. Valaki vagy megérti, vagy nem.
Igazából csak ennyit akartam, hehe.
ByeBye - csukja be Sana a naplóját, amit egy napja kezdett el vezetni, azt gondolva, hogy jó móka. Mondjuk egy tíz év múlva biztos jót fog derülni rajta, ha majd egyszer kezébe kerül a napló, és úgy dönt, hogy elolvassa.

Szokásos esti rutinját megcsinálja, majd percek elteltével az ágyba bújik kényelmes pizsamájában. Szemei hamar lecsukódnak, hisz hosszú napja volt, jól elfáradt.

Másnap a szokásos időben kelt ébresztőórájára, viszont amikor a táskájába pakolta a cuccait, az édesapja belépett a szobába.

- Jó reggelt apa

- Szia Kincsem. - tért be az apa a szobába egy bögre meleg teával. - Ülj le.

A lány felvonta szemöldökét kérdőn, viszont egy szót sem szólva, tette amit apja kért. Elvette a teát, amit édesapja nyújtott felé, majd várta, hogy mondjon valamit.

- Szóval.. - sóhajtott a szülő. - Változott a mai terv, iskolába menés helyett ma bőröndbe pakolás lesz a dolgod, hisz utazunk. Utazunk Szöulba, ugyanis kaptam egy remek munkaajánlást. Viszont előtte gyere le reggelizni, közben elmondok mindent. - kiment a szobából, szótlanul hagyva lányát.

Sana egyből felállt, bögréjével a kezében pedig édesapja után sietett, hogy minél hamarabb választ kapjon a kérdéseire. Mindketten asztalhoz ültek, Sana megkapta a reggelijét.

- Állást kaptam Korea egyik leghíresebb bandájának a tour szervezőjeként. Biztos hallottál már róluk, hisz tudom, hogy nagyon oda vagy a Kpopért, szóval már nem is kérdés, hogy mennyire örülsz ennek. - mondja a férfi, kislányát nézve.

Sana szemei felcsillannak, szívverése felgyorsul.

- Tényleg találkozni fogunk a BlackPinkkel? - néz izgatottan a lány az apjára.

- BlackPink? Nem. Én a BTS-ről beszélek.

- BTS? Tudod, hogy nem vagyok oda a fiú bandákért.. - rakja le a bögréjét az asztalra, izgatottsága másodpercek alatt elmúlt.

- Ezután biztos megszereted őket, hisz nagyon jó fejek. - harap bele ételébe a férfi.

- Biztos.. - piszkálja kezét a lány, csak reménykedik, hogy neki ne kelljen mindig ott lennie az apjával.

- Ja és majd velem kell jönnöd mindenhova, és mivel már nagylány vagy, ezért majd eltudod magad foglalni ügyesen.

- Ennyi erővel miért nem maradhatok otthon? - értetlenkedik Sana.

- Mert nem akarok arra hazaérni, hogy lángokban a lakás. Na de menj, kezdj pakolni, 3 óra múlva indulunk.

- 3 óra az még sok idő.. bőven van időm még elkezdeni pakolni. - nézi apját felvont szemöldökkel.

- Hidd el, gyorsan eltelik az a 3 óra. Na sipirc - biccent a férfi.

Sana fáradtan sóhajt, semmi kedve nincs ehez az egészhez. Miután felért a szobájába, kedvetlenül veszi elő bőröndjét, majd zenét indítva neki kezd a pakolásnak.

~~ másfél óra múlva ~~

Hosszas válogatás és rendezgetés után végre késznek nyílvánította bőröndjét, ezért be is zipzározta.

Ezután útját a fürdő felé vette, rutinját megcsinálta (arcmosás, fogmosás, fésülködés, sminkelés), majd kikészített ruháját felvette és mégegy pillantást vetett magára a tükörben. Kacsintott egyet magára, majd magában kuncogva a szobájába ment. Órájára nézett, látta, hogy még egy óra van az indulásig.
(Igen, néha képes fél órákat eltölteni a fürdőben). Úgy döntött, hogy addig olvas, szóval kiült a teraszára és olvasni kezdett.

Kedvence volt ez a könyv, többször is végigolvasta már.

Annyira elmerült a történetben, hogy észre sem vette, amikor az édesapja már másodjára kiabált neki, hogy jöjjön, mert már minden cucc a kocsiban van, és indulásra kész vannak.

Amint harmadjára meghallotta édesapját, a könyvet egyből összecsukta, majd látta, hogy már az ő bőröndje is lent van, ezért a kézbevaló hátramaradt cuccaut felveszi, és lesiet az apjához. Puszit nyom az arcára, majd a kocsi hátsó ülésén helyezi el magát.

- Hosszú lesz ez az út... - gondolja magában Sana, majd elhelyezkedik, és nekiindulnak az új és kalanddal teli élettel felé.

Sziasztok!

Még régebben megígértem, hogy több könyvet is írni fogok, ez meg is történt, viszont azok közül is ez a második fanfiction. Remélem ez is annyira el fogja nyerni a tetszéseteket, mind az Összetört Szívek.

Legyen további szép napotok! ❤