🥀ELHURCOLVA🥀

20.

Eltelt az idő mióta Brúnóval ősszetűztem.  7 óra van és végre már 1 órája el ment az őr aki a kapú előtt állt de most már Brúnó  őriz minden percben hogy ithon vagyok-e. Szóval most ülök és várok hogy végre ő is eltünjön az útból igazából már nincs is kedvem menni , de még azért is el megyek amiért anyira boszantsa őt.

Ahogy hallóm Brúnó már megint utánal ólálkodik, és jól is sejtetem hírtelen be nyit az ajtón mint aki le akar buktatni.

- Mivan.

- Kész a vacsóra gyere le.

- Milyen milyen vacsóra. Nézek rá kiváncsian.

- én, őhm, ..   .....    készitetem vacsórát úgyhogy szeretném ha lejönél és együtt vacsóráznánk.

- értem. Köszönöm de nem vagyók éhes.   Brúnó olyan arcal néz rám mint a legnagyobb elenségére, de engem nem igazán izgat sőt élvezem.

- Daniella ma nagyon sokat dolgoztam fáratvagyok és szeretnék minél hamarab le feküdni ugy hogy kérlek gyere velem beszéljük meg és ígérem békén hagylak azután.

- Nincs kedvem veled beszélni.

- Jólvan. Akkor ma itt alszóm.

- Hogy mi? Biztos hogy nem még csak ne is álmodoz rólla.

- Miért is? Nézrám össze vónt szemöldökel.

- Mert nem és kész most pedig kérlek menj ki a szóbámból.

- Egy pillanat egy pillanat, szóval azt mondod hogy a te szóbád? Mosolyodik el.

- Igen amíg itt lakóm addig az enyém.

- Áh ez így van csak tudod van egy kis probléma ez a ház az enyém ha jól tudom és most ebben a szóbában támadt kedvem aludni veled.

- Oké jólvan le megyek enni csak fejezd be ezt a hülyeséget. Már épp mentem vólna ki az ajtón aminek a keretéhez dölve állt brúnó mikór hirtelen megfógta a kezemet majd maga elé fórdított a szívem csak úgy dübörgöt a közelségétől.

- Brúnó mit művelsz? Halkúl el a hangóm.

- Daniella ülj le és kérlek beszéljük meg ,, és végre vedd le ezt a göncőt ami rajtad van mert totál kikészít. Válaszól úgyan ólyan halkan mint én.

- Rendben. Egyezek bele magamat is meg lepve.