Szenvedések árán Jikook

3

Másnap ismételten iszonyú fejfájásra keltem. Mostanában túl sokat iszom, abba kéne hagyjam egy darabig. Az a kerítésszaggató pia jól betett nekem. De ha jól emlékszem még mielőtt belekezdtünk volna, Nam elment még piáért, de mire vissza jött mi már közelebbről is megismertük az alkoholos csodát. Merengésemből visszaszállva érzékeltem, hogy valami iszonyatosan keményen fekszem és hideg van. Kinyitottam pilláimat és az udvaron feküdtem alsógatyába... Mi a jó élet? Egy kissé megnyugodtam amikor pár méterre tőlem  Mylo és Nam volt látható, mondjuk az részlet kérdés hogy ők egymáson feküdtek. Mit keresünk itt kint?Méghozzá fél pucéran. Merengésemet megzavarta egy kurva hideg szellő, mondjuk 200 IQ milyen legyen egy szél? Meleg? Ezt megbeszélve magammal siettem be, hogy felöltözhessek .A terasz ajtón belépve megbotlottam valamibe... Nem is, inkább valakibe. Eldőltem mint egy krumplis zsák egyenesen az ismeretlen személyre, és jól megfejeltem a mellkasát. Ahelyett, hogy emberünk fel kelt volna a balfaszságomra, mit csinál? Megölel bazdmeg, de olyan erősen, hogy még a lélegzés is nehezen megy! Én nagyon örülök hogy plüss macinak tart, de épp fél pucér vagyok és a reggeli merevedésem se a legkényelmesebb így hogy kb. a combja hozzá préselődik. OMG ezt hogyan fogom megoldani? Fel adtam a mocorgást mert igazán elfáradtam.Fejemet mellkasába temetem, hogy megpihenhessek egy percre, de amikor beszipuztam illatát s a felismerés oly erősen baszott képen, hogy majdnem le baszattam egy bukfencet. Olyan rég nem éreztem ezt az illatot, de most egy másodperc alatt nyugodtam meg és lazultam el, megfeledkezve magamról. Az emlékek hirtelen törtek rám, azok az emlékek amiket el akartam felejteni. Emlékszem még amikor legelőször láttam meg... Azt gondoltam, hogy bunkó... Nem jött be a stílusa, sőt kijelenthetem, hogy nem bírtuk egymást ..........

Épp Namhoz tartok, ugyanis azt mondta, hogy sürgősen át kell nekem menni, mert hogy be szeretne nekem mutatni valakit. Nem értettem, hogy mégis kit akar nekem be mutatni. Ugyan az a baráti körünk, akit ő ismer azt én is. Inkább nem gondolkodom tovább ezen, mert csak belefájdul a fejem.Az ismerős házhoz érve becsöngettem és vártam, hogy végre kinyissa valaki az ajtót, ami bő egy perc múlva meg is történt. Én már ugrásra befeszített lábakkal vártam, hogy kedves barátom nyakába ugorhassak, de egy számomra ismeretlen fiú nyitott ajtót, ami nem kicsit lepett meg, ugyanis fogalmam sincs, hogy ki ez a fél isten az ajtóba. Egy pillanatra elbizonytalanodtam, hogy mégis jó házba csöngettem-e(Igen,egyszer már megtörtént),ezért szépen lassan hátráltam pár lépést és megnéztem a ház számot.Itt valami félre értés van, ugyanis stimmel a szám, de akkor beugrott, hogy egy bizonyos valakit akart bemutatni Nam. Képzeletbe arcon basztam magam, és egy óráknak tűnő pillanat után kínos mosoly kíséretében kapcsoltam, hogy kéne valamit mondani.

-Ohm...Szia... - ekkor már végre végig nézhettem rajta. Fekete haj, barna szem, fullos test...akarom mondani, szép a szemöldöke... Igen, határozottan azt akartam!

-Szia...te ki is vagy? - még hogy én ki vagyok? Ő migránskodik a legjobb barátomnál, és én ki vagyok?

-Jimin, Namhoz jöttem!

-Áhhh, szóval te vagy az a híres Jimin! - elég érdekes és egyben gúnyosan méregetett.

-És te mégis ki a halál... Akarom mondani, kit tisztelhetek személyedben? - mondtam neki én is gúnyosan. Hát ne nézzen már le, ha nem is ismer... Én ezt a kölköt már most nem bírom. Láttam rajta, hogy mondana nekem valami szépet, de akkor végre megérkezett Nam.

-Mit álltok még itt mindig? Gyertek már! - több se kellett nekem, karja alatt át slisszoltam és már bent is voltam. Na és még azt mondják nem jó kicsinek lenni, hah...

-Mond, hogy egy új kiskutyát akarsz nekem bemutatni... - reménykedni szabad, na.

-Nem egészen! - ekkor már mellénk ért az ismeretlen is - Ő itt Jungkook, az öcsém.