BSD Boyfriend Composition

3. Amikor először elhívnak randizni

★Nakajima Atsushi

Éppen telefonon beszélgettetek. Atsushi a munka miatt, te pedig a suli miatt nem tudtál találkát szervezni.

- /Név/-san! - szólal meg egy kicsit félénken - Vasárnap lesz valami programod?
- Nem, nincs! Miért?
- Van kedved ta-talizni?
- Úristen, Atsushi! Most randira hívsz?!
- Nos, i-igen... Ott, a sushi-zós előtt jó ha talizunk?
- Igen, igen, és igen! Már alig várom!
- Én is!

Még egy fél órán át beszélgettetek, majd letettétek. Boldogan sikítozni kezdesz, mire a barátnőd, lecseszett, hogy túl hangos vagy, és így nem tud démont idézni. Elmagyaráztad neki mi történt, majd együtt kezdtetek fangörcsölni.

★Dazai Osamu

Éppen a munkából sétáltál haza, amikor megpillantottad a kötszerpazarlót. Elcsodálkoztál, mivel nem arra lakott, a munkahelye se arra volt. Mosolyogva sétálsz oda hozzá.

- Szia Dazai! - köszönsz.
- Szia /név/-chan! Mi újság?
- Semmi! Veled?
- Velem sincs sok! Holnap szombat! Reggel tíz, annál a hídnál, ahol taliztunk? Elmehetnénk moziba!
- No-nos, oké! Nincs programom!
- Rendben! Gyere! Haza kísérlek! - azzal megragadta a kezed, és elindultatok a házad felé.

Még mielőtt elment volna, egy lágy puszit nyomott az arcodra, és elfutott. Már majdnem utána kiáltották, de ehelyett csak bementél és elkeztél dalolni örömödben.

★Akutagawa Ryunosuke

A fekete hajú srác minden nap hazakírért. Nem akarta, hogy bajod legyen.

- Tehát, ha jól értem, Rashomon-t úgy is tudod használni mint egy páncélt? - kérdezted csillogó szemekkel.
- Igen... - Rashomon hirtelen elindult feléd - Ra-Rashomon! - megbökdöste a karodat a sárkányárny.
- Ahw! Azt akarja, hogy simogassam! - megsimogatod. Hirtelen megérkeztek.
- Te. Én. Szombat este. Hatkor. A sikátor melletti étteremnél - vörösödve elfordult - Szia!
- O-oké! Szia!

Rashomon még gyorsan visszament hozzád. Hozzádbújt, megölelt, majd Akutagawa vörösödve elrángatta.
Nagyon furcsa, de annál szívmelengetőbb volt ez a beszélgetés.

★Nakahara Chuuya

A vörössel gyakran találkozgattatok. Mindig véletlenül, mindig olyan volt, mintha a sors akarta volna. Mindig olyan dolgokat csináltatok, amik mókásak és szeretitek.
Egy csütörtök este éppen vattacukrot ettetek, amikor egy furcsa kérdést tett fel.

- Hé, /név/! Ugye most nincs pasid?
- Nincs... - még mindig egy kicsit hiányzott a régi barátod, egy kicsit fájt a kérdés.
- Akkor - átkarol, és elkezdi simogatni a vállad - nem lenne bűn, ha elhívnálak randizni?
- Úristen! - csillannak fel /sz.sz./ szemeid - Nem, nem lenne!
- Oké! Mennyire bírod a horrort?
- Jól!
- Az jó! A Láthatatlan Ember jó lesz?
- Úúú, igen!
- Oké! Vasárnap, este hét?
- Szabad!
- Akkor a jegyek meg is vannak!
- Szuper!

Tovább folytattátok a bulizást. Sok alkoholt fogyasztottatok, el is ájultál.
A következő napon az ágyadban találtad magaddal egy levél társaságában:

"Nem nagyon bírod az alkoholt! Elájultál!

De azelőtt nagyon vicceseket mondtál! XD

Vegyél be egy fejfájás csillapítót! És legyen szép heted!
Puszi!^^

Chuuya~"

Először egy kicsit kellemetlenül érezted magad, de amikor megláttad azt, hogy Puszi!^^ nagyon boldog lettél!