Karcolt lemez

Chapter Two

        Arra keltem, hogy valaki ráfeküdt a kapucsengőre. Az iszonyú hangos, szüntelen berregéstől megfájdult a fejem. Az sem segített, hogy a párnát az arcomba nyomtam, letakarva a füleimet, sőt a takarót is felrántottam a fejem búbjáig, de semmi. Így tehetetlenül inkább kikászálódtam már a saját ágyamból, és úgy ahogy voltam, csak a földön talált szőrös papucsomba bújva leballagtam a bejárati ajtóig. Sajnos, csak én nyithattam ajtót, mivel mindenki más már rég munkában volt. Az előszobában lévő kis asztalról felmarkoltam a kulcsot, és kiléptem a szabadba. Nem akartam tudni hogyan nézek ki, de a kerítés előtt várakozó személy hangos nevetése a tudtomra adta, hogy valószínűleg nem én vagyok az a lány a reklámból, aki tökéletes hajjal és fitt ábrázattal kel fel reggelente. A szabad kezemmel bemutatva levonszoltam magam a három lépcsőfokon, amely a bejárati ajtó és a kert magasságkülönbségét egyenlítette ki, aztán a kapuig zombi-üzemmódban jutottam el, amelyet végül sikeresen kinyitottam.

— Hát, te aztán pocsékul festesz — kacagott a barátnőm továbbra is kinézetemen. Haha, baromi vicces lehet.

— Nehezen ébredek reggelente, tudod te is — füllentettem, hiszen egy éve gond nélkül felugrottam akár hatkor is. Pont olyan friss voltam akkoriban, akár most a csoporttársam. Irigykedve figyeltem Chloét, aki vidáman, gondtalanul mosolygott rám. Barna bőrével, szép, vastag szálú barna hajával, ragyogó, élénkzöld szemével igazi szépségnek számított. Nem volt sokkal magasabb nálam, így még ő is alacsonyabbnak számított, de szép, hosszú lábaival akár más látszatot is kelthetett, ha megfelelő ruhadarabokat állít össze. Sportos alkatához tulajdonképpen bármi illett, ma például terepmintás ujjatlant viselt buggyos khaki nadrággal. Azonban nem idegen tőle a szoknya sem, szeret kiöltözni. Kivasalt haja engedelmesen hullott alá, egészen a dereka közepéig. Bár nekem is megnőne olyan hosszúra! Arca finom vonásai alapján egy félénk, szende lánynak tűnik, azonban, ha kinyitja a száját, mindenki gyorsan elveti az előítéleteit.

— Igen, jól tudom mennyire sokat bírsz aludni. Na, menjünk be, szedd rendbe magad, mert el fogunk késni az előadásról — húzta el a száját a mondat végén, mintha ő maga sem hinné, hogy ezt mondta. Nevetve visszaindultam, ő pedig követett a házba. Leültettem a nappaliba, de a távirányítót már magától is megtalálta, és a hírcsatornák között kezdett el kapcsolgatni. Én addig felmentem a lépcsőn és megpróbáltam életképessé varázsolni az egész lényemet. Hideg vízzel megmostam az arcomat, utána a fésűt ragadtam meg azzal a céllal, hogy harcba szálljak a kócommal. Furcsán hullámos, azaz a tipikus semmilyen (se nem egyenes, se nem göndör) hajamat nehezen tudom kezelni, sosem engedelmeskedik a parancsaimnak. Bevallom, néha könyörgő imát mormolok el az orrom alatt, hogy két oldalt a babahajak ne álljanak el a többitől, mert borzalmasan idegesítő. Előfordul, hogy vizes fogkefével le lehet lapítani, de vannak napok, amikor semmi sem használ, vízszintes és függőleges antennákkal mutatkozom az utcákon, mert a kis rohadékokat még copfba sem lehet fogni. Szóval a seformájú világosbarna hajamat téptem, hátha elfogadható kontyot tudok készíteni, majd a kínkeserves, de végül győzedelmes gyötrődés után alapozót, korrektort kentem magamra. Nem szerettem túlzásba vinni a sminket, mivel sajnáltam az arcbőrömet, de kénytelen voltam, főként a szemem alatti sötét karikák eltüntetése végett. Púderrel fixáltam, hogy ne olvadjon le azonnal az arcomról, majd a kedvenc, cseresznyepiros rúzsomat is felkentem.

Természetesen ekkor jutott eszembe, hogy a pólómat ki kell cserélnem. Egy halk büdös francba morgást megengedtem magamnak, és kissé ingerülten trappoltam vissza a szobámba. Kinyitottam a szekrény ajtaját, majd felmértem a kínálatot. Bár, Chloé igazi nyári időt érez, én azonban nem vagyok olyan melegvérű, mint ő, hamarabb kezdek fázni. Egy halványkék blúz mellett döntöttem, amelynek a felkarom közepéig ért a csipkés ujja. Egyszerű, szűkített szabású blúz volt, a célnak tökéletesen megfelelt. Sikerült átrángatnom a fejem felett anélkül, hogy a belsejében ott maradt volna az arcom. Egy sötétkék farmert választottam hozzá, majd a farmerkabátomat vettem ki a másik, kis szekrénykémből. Vetettem egy pillantást a szekrényajtóra ragasztott egész alakos tükörre, és a vállamat megvonva felkaptam a sarokban lévő táskámat, majd lebaktattam a konyhába. Gyors reggeli gyanánt kivettem egy almát az asztal közepén elhelyezett tálból, ahol még más gyümölcsök is szemeztek velem. Az óra nyolckor kezdődött, most pont egy órával előtte jártunk.